FONTOS A MEGVÁLTÁS

 

Hogy miért fontos a megváltás?

           Mindannyiunk ismeri a testet, a testi rendet. Születünk és meghalunk. Mindenki meghal egyszer. Régen sokáig éltek az emberek, főleg akik Isten törvénye szerint éltek. Noé 950 évet élt (1 Mózes 9,28-29),  Mózes már csak 120 évet és Ábrahám is körülbelül 120 évet. Az emberek hosszan éltek, mindeközben fokozatosan több és több bűnt hozott be a Gonosz a világba. Noé idejében csúcsosodott ki a bűn, amikor azt mondta Isten, hogy elpusztítja a teremtményeit a romlottságuk miatt. Mindenki és minden vízbefulladt, csak egy maréknyi csapat nem. Noé családja. Ahogyan olvasod az Ószövetséget tapasztalod, hogy mindenki egyre csak kevesebbet él, az élettartalom lefelé esik, majd megáll körülbelül 70-80 éven.

Isten az embert a képmására teremtette. Testre, lélekre és szellemre. Isten tehát 3 személy, az ember is az, és a sátán is az.

Ember:

„Azért imádkozunk, hogy Isten őrizzen meg benneteket teljesen:szellemetek, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus visszajön!” 1Thessz.5,23b

Isten:

„...Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében!” Máté 28,19

           Amikor meghalunk nem kérdés, hogy mi történik a testel. Elpusztul. Szellemünk Istenhez vagy Sátánhoz köttetett függetlenül attól, hogy hiszünk e bármiben, a lelkünk pedig megy tovább amíg a Test „alszik”. A test majd feltámad a végső ítéletkor. Láthatjuk Noé életében, hogy a halál nem szükségszerűen jön hamar a múltban, ezer évig is lehetett élni, ha Isten számára kedves voltál, mégis, ma már erősen limitált életéveket élhetünk a bűn sokasága miatt. Alapvetően a halált Isten bűntetésül adta az embernek. Vétkeztünk Isten törvénye ellen ezért halált érdemlünk. Ez testi és szellemi halál.

Mindenki emiatt ítélet alá fog esni, ahol Isten az övéit megjutalmazza és a többieket meg szenvedésre küldi. Ezért van szükség a megváltásra mindenki életében. (Róm 3,10-18)

De mi a Törvény? Isten minden igéje! A Mózesi törvények (10 parancsolat), illetve a szívünkbe adatott  törvény. Isten megváltása nélkül Jézus vére által, nem lehetünk majd Istennel és eleve halálra születtünk meg.

"...kivétel nélkül mindenki, zsidó és nem zsidó egyaránt Isten ítélete alá kerül. Miért? Mert senki sem képes arra, hogy a Törvény parancsainak teljesítésével Isten számára elfogadhatóvá legyen. Hiszen a Törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan meglássuk és felismerjük azokat.” Róma 3,19-20

                Az Ószövetségben Isten szokszor úgy büntette meg a vétkező embereket, hogy azoknak meg kellett halniuk. Földrengések, katasztrófák, állatok által vagy halál angyala által. DE mamár Nem az Ószövetségben élünk, hanem az újszövetségben, amit Jézus hozott a Földre, kegyelmünk van, ha élünk vele! Csak egyetlen egy eset van, amikor Isten halálal büntetett, az is azért történt meg, mert Isten Szellemét próbálták átjátszani és ez azonnali ítéletet hozott rájuk. Anániásra és Szafírára.(Apcsel 5,1-11)

Tehát a közismert (és sokszor fel nem fogott jelentőségű) János 3,16 a legnagyszerűbb hír amit a bűn miatt halandó ember kaphatott. Isten annyira szerette az általa teremtett világot, hogy elküldte Jézust a Földre értünk. Neki kellett fizetnie halálal helyettünk a MI BŰNEINKÉRT! Azoknak a bűneiért, akik elfogadják őt és követik! Azokra, akik nem követik Jézust, továbbra is érvényben van a bűntetés, a Halál! Tahát, ha elfogadja valaki Jézust és követi az ő akaratát, akkor neki már nincs számon tartott bűne és talákozik majd Istennel is, de úgy már, mint fogadott gyermeke! Nagyon fontos az is, hogy Jézus a harmadik napon feltámadt. Feltámadt! Ő támadt fel elsőként, és mi is úgyanúgy fogunk feltámadni az ítélet napjára (természetesen a testünk).

„...Gondolj arra, mikor elveted a vetőmagot: csak akkor fog kihajtani, ha előbb már „meghalt” a földben. Az a mag, amit elvetsz, nem is hasonlít a kifejlett növényre. Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.” 1 Korintus 15,36-38

 Jézus is visszakapta testét, saját alakját, de az már új test volt. A lélek visszajön, a testet is megkapja majd, a szellem viszont örök. Így fogunk Isten színe elé állni a végítéletkor. (Máté 25,32-46)

 

Ha a kegyelemmel él az ember, mert Isten felkínálta neki, akkor örök élete és lakása lesz az Ő Királyságában, és Jézussal és a többi szenttel együtt boldogságban élnek majd, dicsőítve Isten örökkön örökké!

Ne hagyd ki! Változtasd meg gondolkodásmódodat és kövesd Jézust, ha eddig még nem tetted meg, hogy találkozhass Istennel!

Vald meg ezt szívvel és szájjal:

-„Mennyei Édes Atyám! Köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy szerettél és hogy ne vesszek el a bűneim miatt, fiad Jézus Krisztus meghalt értem. Köszönöm az ő vérét, hogy ezzel eltörölte a bűneimet, köszönöm, hogy feltámadt és ezzel örök életem lehet Veled a Mennyben! Úr Jézus kérlek, most gyere be a szívembe, légy az én Uram, megváltóm és megmentőm. Köszönöm Istenem, hogy befogadtál és mostmár a tied vagyok! Ámen!”

Látás a Jövő Egyházáról -Frans Horsthuis, részlet-

"A mai időkre vonatkozóan olyan Egyház lebeg a szemem előtt, amely szabadon áll a világban: nem támogatja anyagilag a társadalom, és nem függ az államtól.

Ez a példa csak a valamitől való szabaddá válásról szól.

Az igazi szabadság azonban ennél sokkal több. Azt jelenti, hogy az ember felette áll saját életének, és már csak az a személy, akinek Isten eltervezte...

Ez csak néhány gondolat. Tehát van még mit tennünk. Csak ha valóban keressük az élő kapcsolatot Jézussal, fogja véghezvinni bennünk, amit ígért: „Ha az Emberfia szabaddá tesz titeket, lesztek valóban szabadok” (Jn 8,36). Különben nem képes rá az ember. A jövő szabadságban élő Egyháza az egyes keresztény emberben kezdődik, akik ezt elkezdik „tenni”, vagyis: élni. Ez az Egyház már itt van, már jön, mint ahogy Jézus is jön. Egyre gyakrabban találkozom ilyen emberekkel, egyedülálló személyekkel az egyházi élet legkülönbözőbb sarkaiból, lelki vándorokkal, akik bizonyos körülmények folytán – gyakran csalódottan – keresésre indultak, és Jézushoz érkeztek, mint jómagam is. Mindig többen lesznek, úgy tűnik, mintha a levegőben vibrálna, nem szervezés által, nem izgatással vagy egymással előre megbeszélve, hanem benső tűztől hajtva. Hasonlít a madárvonuláshoz. Olyan idő köszönt most ránk, amely inkább szerves, mint szervezett felépítményként nő Jézus testébe. A nem-szabad mai ember szervezett formák nélkül teljesen tehetetlennek és gyámoltalannak érzi magát. Közben azonban kezd már egy nép megmozdulni egész Európában. Nélkülözhetetlen marad eközben a Jézustól és a Szentlélek vezetésétől való állandó függőség. Ha ez elernyed, azonnal fellép a veszély, hogy mi emberek zajtalanul kivesszük a vezetést Jézus kezéből: nekünk, magabiztos embereknek ez gyenge pontunk. Uram, add, hogy alázatosak és kicsinyek legyünk!

...

Ilyen mozgékony lesz a jövő épülőben lévő Egyháza is, ahol a mérték nem az egyházi hovatartozás lesz, hanem az egyes ember Jézussal való személyes kapcsolata. Ő mindenekelőtt EGYESEKET (lásd: egyedül álló embereket) fog hívni és őket személyes barátságával magához kötni. Aki ezt leginkább sugározza, annak lesz a többiekre is a legnagyobb befolyása.

A közösség további felépítésében a HÁZASSÁG és CSALÁD – mint az Egyház legkisebb építőköve – ismét elsőrangú helyet fog elfoglalni. A keresztény és egyházi élet alapja ismét ide tevődik át. Ez volt Isten elképzelése a kezdet kezdetétől: „Isten megteremtette az embert a maga képére, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27). Ahol a férfi és a nő szeretetben eggyé válik, megjelenik Isten első emberi képe. Ebből kiindulva nevezi Isten az Őt népével, Izraellel összekötő szeretetkapcsolatot végül is: házasságnak. Nem ok nélkül készítette elő Jézus küldetését harminc éven át a családi élet keretei között. Ide kell nekünk is újra visszatérnünk...

Tovább fűzve a gondolatot, ez magában foglalja azt is, hogy az a pozitív változás, amely most az egyházakban végbemegy, vissza kell, hogy térjen a családba. Ahol a férfi és a nő ismét tudatára ébred papi hivatásának, ott megszülethet a szeretet igazi klímája; ahol a gyermekeket Jézushoz viszik és elvezetik az újjászületéshez; ahol előkészítik őket a Szentlélek kiáradására; ahol együtt ünneplik az Eukarisztiát vagy Úrvacsorát, ahogy ez az Egyház kezdetekor is otthon és a házi közösségekben történt; ahol egymásnak megbocsátást ajándékoznak; ahol betegekre teszik a kezüket (esetleg megkenéssel); ahol közösen figyelik Isten szavát, és ahol az ima mindennek az alapja.

Az Egyház vezetőinek nevelniük kell erre a keresztényeket. „Nevelni” ugyanis annyit jelent: „magamat fölöslegessé tenni.”

Mint a fiatal Egyházban, úgy nőhetnek ki ebből ma is élő MAGOK és házi közösségek. A római levélben ezt olvassuk erről: „Köszöntsétek ennek és ennek a házában a gyülekező közösséget… a velük lévő testvéreket… és összes szenteket” (vö. Róm 16). Úgy gondolom, hogy Jézus sok ilyen „magra” célzott, amikor egy alkalommal ezt mondta nekem: „Nem azonos csoportok nagyméretű találkozásaira gondolok. Mindent kisebb, kisebb méretben!”

Hogy Jézus ezeket mozgó egységekként látja, akkor világosodott meg előttem, amikor egyszer éjszaka felébresztett, hogy a következő üzenetet felírjam: 

„Utazó követeknek kell jönniük. Normális jelenség kell, hogy legyen a különböző csoportok és egyházak keresztényei között, hogy egymással gyümölcsöző kapcsolatot tartsanak fent. Ez jobban szolgálja az egységet és hitet, mint a tanítói tekintély, amely felülről mindent kínos pontossággal szemmel tart. Dinamikusabb Egyház jön, mozgékonyabb, nem hatalmi blokkokra osztva. Olyan Egyház, amely sokfajta alakot ölthet magára a helyzettől függően, mint ahogy Én magam is többféle alakban jelentem meg feltámadásom után. A szeretet rugalmas és alkalmazkodó, az értelem: kemény és éles. Így akarom, hogy legyen, hiszen nem trónusomon ülök, hanem körüljárok királyságomban.”

E körül a mag körül képződik a HÍVŐK KÖRE, a meggyőződésesek és fél meggyőződésesek, a szimpatizánsok és a többi résztvevő. Ugyanúgy, mint Jézus napjaiban is: kereső emberek, vagy az örök nézelődők, újdonság hajhászók, akik lelkesen profitálnak az előnyökből, de akik közben tovább élik saját életüket. Nem kell őket túl gyorsan keresztényeknek tartanunk, vagy csupán emberi indokok miatt felvennünk, a „minél nagyobb a rakás, annál nagyobb az öröm” elv alapján. Addig, amíg nem tudunk, vagy nem akarunk felelősséget vállalni, jó példával ösztönözhetjük, de ne „húzzuk-vonjuk” őket. Ne alkudozzunk az Evangélium magas követelményeinek rovására, csak hogy több lelket nyerjünk meg.

Azt jelentené ez, hogy a többieket, mint keresztényeket tulajdonképpen már „leírtuk”? Egyáltalán nem! Ők alkotják a hívő tömeget, akik megindítják Jézus szívét, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Akkor viszont elegendő figyelmet fordítunk erre a pásztor nélküli nyájra? Nem törekszünk-e túlzottan keresztény elit nevelésre? Gondoljuk csak meg, hogy éppen most hanyagolják el a pásztor nélküli juhokat. A megújult kereszténységben, a valóban élő keresztényeknek kell gondoskodni róluk, hiszen ők a föld sója. A tömegről való gondoskodás így kiteljesedik. Csak a kiindulópont más, mint eddig, mégpedig szilárd háttérből indulnak el a tömeghez, és nem fordítva..."

Teljes tanítás:

Látás a Jövő Egyházáról – Frans Horsthuis

http://keskenyut.wordpress.com/2013/08/01/europa-megujult-egyhazanak-latomasa-frans-horsthuis/

Napi morzsa - Hálaadás

Hatalmas erõ van a hálaadásban.

Van olyanod ami másnak nincs? Van munkád, másnak pedig nincs? Egészséges vagy, más meg súlyosan beteg? Van hol laknod, másnak meg a kartondoboz jutott? Van saját családod, másnak meg nem lehet gyermeke? Van egy szeretõ párod, más meg egyedül kénytelen élni? Valóban a te életed a legrosszabb? Ha ez nem így van, akkor van miért hálát adnod, ha ez nem így van, akkor van miért hálával Istenhez fordulnod!

         Ha hálát adsz Istennek azért amid van, ha hálát adsz Istennek azért, amid még nincs, de hittel megköszönöd, hogy majd lesz, tehát kéred ... akkor békességet ad a szívedbe és biztonságot nyújt abban amid jelenleg van. Az Ige azt mondja, hogy mindent hittel és hálaadással vigyünk Isten elé!! A hálaadás szentsége erõssé tesz! A hálaadás nem egy forma amit kötelezõen, már már dogmatikusan be kell tartani, hanem egy létforma, egy életvitel, amely örömmel tölt majd el, ha szívbõl tudod megtenni. A szívből jövő ima, a hitből való kérés a hívõ ember egyik alappillérre és így a hálaadás is, hogy életére nézve pozitív megtapasztalások,s a kérések megvalósulása megtörténhessen.

 

"Semmiért s e aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseitek az Isten elé." Fillipi 4,6