Minden eddiginél fontosabb lesz ezekben a veszedelmes időkben, amelyeket most élünk, hogy összeköttetésben maradjunk Istennel és egy mindent meghatározó kapcsolatot építsünk ki Vele, a külsődleges vallásos gakorlatok végzése helyett. Jelen kell maradnunk Istennel, hogy a Szellem által tudjunk hallani, látni és felfogni.
Ez létszükséglet lesz Krisztus Teste számára ebben az évben.
János 17:11
"Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon, de ők itt maradnak. Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Őrizd meg őket, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk!"
2015. december 26., szombat
2015. december 21., hétfő
Isten, aki szenvedélyes!
Hogyan szólsz Jézushoz? Hogyan
imádod Istent? Elhiszed, hogy Ő egy szenvedélyes Isten? Meghalt, kínhalállal
halt meg azokért, akik elfordultak Tőle korábban. Meghalnál egy olyan valakiért
aki cseppet sem foglalkozik érted? Olyanért, aki ellened tesz? Ugye, hogy nem.
Sőt!
Ő mégis, pont egy ilyen emberért, emberekért halt meg, a
bűnösökért, érted, értem, hogy ezáltal felkínálja a megbocsájtást, sőt mi több,
örök életet az Ő családjával. Te megtennéd ezt a rosszakaróid iránt? Biztosan
nem. Nem logikus, ugye? De Ő megtette! Hogyan is lehet ez?
Hogy érezhetett az emberek iránt, ha az életét kínálta fel. Ennyire
fontos volt neki egy, sőt megszámlálhatatlan bűnös? Szenvedélyesen szerette az
embereket, ahogyan Isten is Őt! Például egy szenvedély, egy függőség egy szerelemi
állapot tehet égbe kiáltó logikátlan lépéseket.
Most, hogy ezt átgondoltad, gondold át a következőt is.
Kire hallgatsz jobban, egyáltalán kire akarsz hallgatni?
Arra aki valamit felolvas neked, vagy egyértelmű képmutatással mond neked
valamit, vagy arra, akit érzel, hogy együtt rezeg veled,rád van hangolódva, ért
téged?! Egyértelmű a válasz! Mégis amikor sok keresztény Istenhez fordul abban
nincsen szenvedély, nincs benne őszinte odajárulás a trónjához, a jelenléte
elé..
Tudd meg, hogy Isten csak őszinte szívvel kereső követőket hallgat
meg, olyanokat, akik Őt valóban fontosnak tartják, és időd szánnak Rá, valóban
beszélgetnek Vele, nem csak dobnak egy Csá SMSt. Gerjeszd fel magadban a tüzet,
légy szenvedélyes vagy függő Jézusban, mert mint minden igazi kapcsolat itt is a
Földön vagy a Mennyben őszinte és mély párbeszéden alapul, anélkül pedig.. nem
ér az egész semmit...
Arany Évi és Zoli
tanításai nyomán
2015. december 16., szerda
Különb vagy a másiknál?
Miért hiszed, hogy nagyobb vagy mint a másik testvér? Miért gondolod,hogy előrébb jársz mint a másik? Nem e ugyanabban a téveszmében jársz mint anno a tanítványok?!
De bizony!
Hiszen ők is pont erről beszélgettek és versengtek egymással, majd Jézus helyre rakta a gondolataikat.
Mindenkinek más ajándéka van aszerint, hogy Isten kit, milyen szolgálatra hívott el. És tudod mit? Mielőtt azt gondolnád, hogy neked nincs ajándékod, az Ige azt mondja, hogy mindenkinek van kegyelme és ajándéka!
Ef 4,7
Közülünk mindenki kapott valamilyen kegyelmet, annak megfelelően, amilyen ajándékot adott neki a Krisztus.
Ha mindenkinek más -más van Isten akarata szerint, akkor miért gondolod, hogy te különb vagy, hiszen neked az van a másiknak meg más!
Bizony Isten olyat adhatott neki, ami belőled hiányzik vagy kevés van, ellenben benne túlcsordul. Miért? Mert okkal van nála képesség. Azért van, hogy szolgáljunk egymás felé. Meddig? Amíg olyanokká válunk mint Krisztus!
Ef 4,13Meddig fog tartani ez az építés? Addig, amíg mindannyian ugyanúgy fogunk hinni, amíg ugyanúgy megismerjük az Isten Fiát, amíg mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.
Mindenki egy rész egy testben, és senki nem mondhatja azt, hogy azért mert én szem vagyok és látok, te kisebb vagy mert nem látsz! Ő meg kéz és tapinthat, érezhet amit viszont te nem tudsz.
És amúgy is. Szolgálja a szem a kezet és fordítva stb, így lesz a test egészen teljes.
Az életben is így van. Bármilyen közösségben vagy, pici vagy nagy, ha Isten szerint jár, az öt alap elhívási területet megtalálod, de legalábbis Isten feltámasztja ezeket a területeket, mert Isten így teszi teljessé a testet, a templomot amelyek mi vagyunk és a mi közösségünk . Ha nincsen jelen, akkor az adott közösség még nem teljes és hiányos, bizonyos területek hiányt szenvednek.
Ef 4,11-12Igen, ő az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. |
Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra - hogy ezáltal felépítsék és megerősítsék a Krisztus „Testét”. |
A jó hír az, hogy Isten mindenkinek adott ajándékot, mindenkit elhívott szolgálatra, és bele is helyez minket abba, ha követjük Jézust!
Ef 4,16A „Test” pedig egészen Krisztustól függ. Õ kapcsolja, és tartja össze annak részeit. Ahogyan minden egyes „testrész” a saját feladatát végzi, úgy növekszik, épül és erősödik az isteni szeretet által az egész „Test”.
2015. december 11., péntek
Barátod Jézus? Mennyire?
Barátod Jézus? Hogyan éled meg? Hallottad, és tudod? Vagy barátként meg is tapasztalod?
Ő valóban a barátod, szeretne lenni, ez csak rajtad múlik! Mert tudd meg, hogy melletted van, ha igazán akarod, méghozzá érezhető módon!
Mostanában együtt biciklizünk hazafelé a munkámból és beszélgetünk egymással.
-Imádkozom e, úgy értem? Nem.
A mi nap, mondtam Jézusnak , hogy nagyon szeretnék Vele beszélgetni, mivel komolyan gondoltam ő komolyan vett. Végig velem volt hazafelé, igen, bukósiskaban, biciklin ülve. Énekeltem neki új dalt. Ami a szívemben volt, azt énekeltem ki. Ránéztem és láttam, hogy tetszik Neki, sőt énekelte velem együtt, mint amikor te is énekelsz egy először hallott dalt.
És akkor elakadt a szövegem, erre mondta, hogy halleluját énekeljek!
Elkezdtem halleluját énekelni és erő volt a szövegben, Jézusnak meg nagyon tetszett. Pont úgy, mikor egy barátodnak teszed ő meg élvezi, rajongással hallgatja a te új "dallam menetedet".
Volt már úgy is, hogy kb edzőként volt mellettem, és bizony megmondta mikor gyorsítsak vagy pihenjek, mikor nyomjuk meg az adott útszakaszt, vagy mikor lassítsak. Tudod mi volt a végeredmény? Jelentősen gyorsabban értem célba, mint előtte a saját magam bármikor!
Ő mindent jobban tud nálad, és az Igazi barát segít neked abban amiben éppen vagy, legyen az bármi!
Mosogatás? Szerelés? Főzés, kertészkedés, excel függvény írása, előadás tartása, új dal tanulása ? Ő Mindenben jobb nálad és mint barátod kikérheted a véleményét!
Éld meg, hogy Ő egy személyes Isten aki a barátod vagy barátnőd, edződ vagy éppen mentorod, ha szükséged van rá!
Ő valóban a barátod, szeretne lenni, ez csak rajtad múlik! Mert tudd meg, hogy melletted van, ha igazán akarod, méghozzá érezhető módon!
Mostanában együtt biciklizünk hazafelé a munkámból és beszélgetünk egymással.
-Imádkozom e, úgy értem? Nem.
A mi nap, mondtam Jézusnak , hogy nagyon szeretnék Vele beszélgetni, mivel komolyan gondoltam ő komolyan vett. Végig velem volt hazafelé, igen, bukósiskaban, biciklin ülve. Énekeltem neki új dalt. Ami a szívemben volt, azt énekeltem ki. Ránéztem és láttam, hogy tetszik Neki, sőt énekelte velem együtt, mint amikor te is énekelsz egy először hallott dalt.
És akkor elakadt a szövegem, erre mondta, hogy halleluját énekeljek!
Elkezdtem halleluját énekelni és erő volt a szövegben, Jézusnak meg nagyon tetszett. Pont úgy, mikor egy barátodnak teszed ő meg élvezi, rajongással hallgatja a te új "dallam menetedet".
Volt már úgy is, hogy kb edzőként volt mellettem, és bizony megmondta mikor gyorsítsak vagy pihenjek, mikor nyomjuk meg az adott útszakaszt, vagy mikor lassítsak. Tudod mi volt a végeredmény? Jelentősen gyorsabban értem célba, mint előtte a saját magam bármikor!
Ő mindent jobban tud nálad, és az Igazi barát segít neked abban amiben éppen vagy, legyen az bármi!
Mosogatás? Szerelés? Főzés, kertészkedés, excel függvény írása, előadás tartása, új dal tanulása ? Ő Mindenben jobb nálad és mint barátod kikérheted a véleményét!
Éld meg, hogy Ő egy személyes Isten aki a barátod vagy barátnőd, edződ vagy éppen mentorod, ha szükséged van rá!
2015. december 4., péntek
Mikulás Krampusza
Itt a Mikulás ünnepe vagy szokása és gondoltam megosztom veletek eme viccesre és jókedvűre simított horror mesét veletek.
Hogyan is volt a Mikulás? A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, aLycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják.
A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről . Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket.
A püspök legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt fekete krampuszok (valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.
A Mikulás közben világszerte globalizálódott és itt is az amerikai hatás érvényesült.
Az angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.
De térjünk ki a legrosszabb részére, a Mikulást kísérő krampuszokra, akik a legvilágibb megfogalmazásban is ördögök, démonok akik rémisztgetik a gyerekeket.
Nézzünk ennek is utána.
Ez az ördög vagy démon formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A német Krampus szó a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, a figurát egyes területeken Krampeln néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz alakja minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori kultuszok szellemeinek testet öltője, démon formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása. A jóságos ajándékosztó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rosszaság és a büntetésosztó megformálására is. A keresztény néphagyomány következtében a jóságos Mikulás mellett a gonosz krampusz, az ördöggel azonosult. Stájerországban ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampuszfelvonulást rendeznek. A fiatalok ilyenkor mesealakoknak, krampusznak öltöznek, álarcot öltenek, bekormozzák az arcukat, testüket és láncot csörgetve végigjárják a házakat. Mostanában december 1-jén van a legnagyobb krampuszfelvonulás Ausztriában, Schladmingban (Stájerország). Ekkor körülbelül 500 krampusz tűnik fel.
Mikulás-járás főleg a Dunántúlon, Csallóközben, Ipoly mentén szokás. A rituálé szerint szalmába burkolt Mikulás és az ördögök, a krampuszok ijesztgetik, ami aztán vidám szórakozássá alakul.
Mindezekből jól látható, hogy mennyire borzalmas ezzel játszani, hogy mennyire a Sátán hatalma alatt áll a világ, és csak akkor szabadulhatunk tőle és ismerhetjük fel a rejtett kapcsolatokat a Sötétség és a világ között, ha Istenhez ragaszkodunk szívből és a Szent Szellemel járunk.
Bizony tanítsuk meg a gyermekeinket a jóra, szakítsuk őket ki az évezredes sátánimádásból, a pogány rítusok mézes mázossá alakított csapdáiból, mert mindezek a halálra visznek és a gyermekeinket már a pici korukban rabjaivá akarják tenni. Rajtunk, keresztény szülőkön, óriási felelősség van, mi vagyunk a felelősök felettük.
Egyházasdi?
A próféták mindhiába küzdöttek azért, hogy Izraelt visszatérítsék Istenhez. Amikor azonban Péter pünkösdkor Szent Szellemmel telve prédikált, azonnal háromezer ember megtért az Úrhoz. Szent Szellem nélkül a kereszténység lefokozódik a vallás szintjére, amely semmivel sem hatékonyabb, mint az Ószövetség rendszere volt, sem pedig az Ige szolgái nem erőteljesebbek azoknál, akik a Szent Szellem kora előtt szolgálták Istent. Jézus azt mondta:
„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok” (ApCsel 1,8).
E nélkül a mennyei erő nélkül csak egy elvilágiasodott, névleges, racionális és ártalmatlan vallást gyakorolunk. A misztikus merengésnek semmi köze az Újszövetség dinamizmusához. A passzív elmélkedés buddhistáknak való, nem keresztényeknek. A kereszténység csak „egyházasdi”, míg a Szent Szellem át nem veszi az irányítást.
Reinhard Bonnke
„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok” (ApCsel 1,8).
E nélkül a mennyei erő nélkül csak egy elvilágiasodott, névleges, racionális és ártalmatlan vallást gyakorolunk. A misztikus merengésnek semmi köze az Újszövetség dinamizmusához. A passzív elmélkedés buddhistáknak való, nem keresztényeknek. A kereszténység csak „egyházasdi”, míg a Szent Szellem át nem veszi az irányítást.
Reinhard Bonnke
2015. december 3., csütörtök
Isten szólt, hogy navigáljak
Ma is tekertem biciklivel haza és iparkodtam, mert munka után jó lett volna már a családommal lenni. Már egészen közel voltam, kertek alatt jártam, viszonylag sötétben, mikor az egyik sötét sarkon megláttam egy férfit és egy kislányt. A férfi mintha papírt tartott volna és bámulta volna, de ez csak egy pillantás volt. Bekanyarodtam és iparkodtam tovább.
Hazafelé megint csak dicsőítettem és próbáltam minél jobban Istenre figyelni. Amint elhaladtam mellettük és megtettem úgy 100 métert, erős késztetést éreztem, sőt Isten hangját, hogy menjek vissza. És megint, mire megadtam magam és teljesen szokatlanul lelassulva, családot későbbre hagyva visszaindultam.
A férfi és a kislány még mindig ott álltak a sötétben. Odahajtottam hozzájuk.
-Segíthetek? kérdeztem. A férfi nagyon örült, mert láthatóan fogalma sem volt, merre van. És ekkor meglepett. Egy gyülekezetet kerestek. Pont arra felé? Nincs ott semmi. Mint kiderül, a gyülekezet a 10. kerületben volt a város másik oldalán, míg ők a sötétben, teljesen rossz helyen botorkáltak.
Véletlen? Vagy pont jó helyen, pont azért, hogy Isten használjon?
Nagyon feltöltött, hogy isteni inditatásra fordultam vissza a cél előtt és keresztényeknek tudtam célt mutatni. Halleluja!
Hazafelé megint csak dicsőítettem és próbáltam minél jobban Istenre figyelni. Amint elhaladtam mellettük és megtettem úgy 100 métert, erős késztetést éreztem, sőt Isten hangját, hogy menjek vissza. És megint, mire megadtam magam és teljesen szokatlanul lelassulva, családot későbbre hagyva visszaindultam.
A férfi és a kislány még mindig ott álltak a sötétben. Odahajtottam hozzájuk.
-Segíthetek? kérdeztem. A férfi nagyon örült, mert láthatóan fogalma sem volt, merre van. És ekkor meglepett. Egy gyülekezetet kerestek. Pont arra felé? Nincs ott semmi. Mint kiderül, a gyülekezet a 10. kerületben volt a város másik oldalán, míg ők a sötétben, teljesen rossz helyen botorkáltak.
Véletlen? Vagy pont jó helyen, pont azért, hogy Isten használjon?
Nagyon feltöltött, hogy isteni inditatásra fordultam vissza a cél előtt és keresztényeknek tudtam célt mutatni. Halleluja!
2015. november 23., hétfő
Ilyenek vagyunk
Ha Isten velünk, az ellenség nem lehet sikeres ellenünk!
2015. október 2., péntek
Hálás vagyok...
Hálás vagyok...
...a koránkelésekért..- mert van kikért felkelnem
... a folyamatos takarításokkért.. -mert így biztonságban és rendben tudhatom a családom
... a sok mosnivalóért... mert láthatom,hogy van mibe öltözködnünk
...a sok mosogatnivalóért... -mert tudhatom, hogy ma is volt mit enni adnom
...a sok morzsáért az asztal alatt...-mert láthattam milyen jóízűen ettek a palántáim
...a wc takarításokkért...-mert lehet benti, komfortos wc nk
...a folytonos nyüzsiért...- tehát vannak akik szeretnek, ők a családom ❤
....a végnélküli kérdésekért... -mert tudhatom, hogy fejlődnek a gyermekeim
...hogy bedőlhetek az ágyba éjjel...-mert sikeresen teljesítettem a rám bízott feladatokat és még mindig élek!
Köszönöm Istenem! ámen!
...a koránkelésekért..- mert van kikért felkelnem
... a folyamatos takarításokkért.. -mert így biztonságban és rendben tudhatom a családom
... a sok mosnivalóért... mert láthatom,hogy van mibe öltözködnünk
...a sok mosogatnivalóért... -mert tudhatom, hogy ma is volt mit enni adnom
...a sok morzsáért az asztal alatt...-mert láthattam milyen jóízűen ettek a palántáim
...a wc takarításokkért...-mert lehet benti, komfortos wc nk
...a folytonos nyüzsiért...- tehát vannak akik szeretnek, ők a családom ❤
....a végnélküli kérdésekért... -mert tudhatom, hogy fejlődnek a gyermekeim
...hogy bedőlhetek az ágyba éjjel...-mert sikeresen teljesítettem a rám bízott feladatokat és még mindig élek!
Köszönöm Istenem! ámen!
2015. szeptember 24., csütörtök
Mi a gyülekezet ..és mi nem az?
Mi a gyülekezet és mi nem az?
Ezt a cikket azoknak írom, akik hasonlóan éreznek velem. Azoknak, akik éveken át "jártak gyülekezetbe", de valami mégis hiányzik nekik. Azoknak, akik olvassák a Bibliát, és érdekes módon valahogy egészen mást találnak ott, mint amit ma sokszor látunk. Cikkemet úgy írom, mint egy eredetileg bűnös ember, akinek egyetlen esélye az, hogy Jézus vérét ontotta érte a kereszten, és amúgy semmiképp sem vagyok különb másoknál. De egyfajta szomorúsággal írom, ám mégis reménnyel, mert tudom, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.
Szóval, bocsánat, de most nem fogok kertelni. Tévirányba sem szeretnék elmenni, hanem megmaradni a Biblia meghatározásánál. Már az egyháztörténelem hajnalán feltűntek a Nikolaiták, akiknek Jézus gyűlöli a tanítását. Ezek az emberek a nép fölött uralkodtak, és alakítottak ki különféle rendszereket, amik által manipulálhatják őket, hogy valamilyen módon "rendszer-függővé" tegyék őket.
A Bibliában a gyülekezet "kihívottak közösségét" jelenti. A görögből ismert szavunk, az eklézsia első szótagja is a "ki" jelentéssel bír. Honnan hívta ki Isten az övéit? A bűnből, a sötétségből, Sátán gondolkozás-rendszeréből, a megfelelésekből, a versengésből, és így tovább.
Ma sajnos totál eltorzult a "gyülekezet" szó, és akár csak az "egyház" szavunk, általában egy épülethez kötjük (házhoz). Van egy épület, egy templom, egy nyomda, egy mozi, egy csarnok, akármilyen épület, és ráírják, hogy XYZ gyülekezet, közösség, stb.
Már bocsánat, de egy épület nem lehet gyülekezet, hacsak nem kövek és építőanyagok gyülekezete.
A gyülekezet az újjászületett emberekből áll, azokból, akiket az Atya odahívott Jézushoz. Ezeket az embereket onnan ismered meg, hogy amikor a Bibliában Jézus szavait olvassák, akkor megtérnek, és elkezdenek engedelmeskedni neki. A gyülekezetet nem onnan ismered fel, hogy valaki "gyülekezetbe jár", ez a kifejezés sehol sem szerepel a Bibliában, mert nincs is rá utasítás, hogy: "Menjetek el XYZ nevű gyülekezetbe".
Sok olyan ember "jár gyülekezetbe", akikről az Ige azt írja:
Az ezt követő mondata Pálnak az, hogy Titusz, te azonban azt hirdesd, ami az egészséges tanítással megegyezik, és egy sor egészséges viselkedési példát ad. (Sokszor el lehet évekig lenni a rendszerben anélkül, hogy az ember komolyan elkezdené Jézust követni...)
Gondolkozzunk el egy picit a szavakon. Ha az újjászületett emberek a gyülekezet, akkor az, aki a gyülekezetbe "jár", nem része a gyülekezetnek, hanem csak közéjük "jár". A gyülekezetbe (kihívottak közösségébe) nem járnak, mert az nem egy hely, hanem egy létforma, egy csoport: a kihívottak közössége, összessége. Nem, felejtsétek el, hogy látható és láthatatlan egyház, ilyen nincs a Bibliában. Csak kihívottak közössége van, semmi más. Nincsenek felekezetek, intézmények. Testvérek vagyunk, egy család, ha ugyanabba a Jézusba merítkeztünk bele, az Ő halálába.
Arra van példa, hogy jöjjünk össze, törjük meg a kenyeret, legyünk közösségben egymással, ha van zsoltárod, bátorításod, bizonyságod, nyelveken szólásod, akármid, amivel tudsz minket építeni, akkor gyere és oszd meg velünk a benned levő Krisztust, majd utána mi is megosztjuk veled. Arra is van példa, hogy elsősorban a férfiak könyörögjenek, imádkozzanak, esedezzenek, adjanak hálát minden emberért, királyokért, stb. Ez lenne a prió 1., az első számú "programpont" egy normális bibliai "gyülekezetben". Ehelyett minden más programok vannak. Kávé, jazz, koncert, szentbeszédek, amit el tudtok képzelni. Amerikából jön a cucc, de a jó hír az az, hogy Amerikában már a "kiábrándulás" is előbbre haladott, milliók jönnek ki évente az "intézményesült egyházból" (tudom, ilyen nincs a Bibliában - a rendszerből), de nem azért, hogy elhagyják a hitüket, hanem azért, hogy megóvják.
A Bibliában arra nincs példa, hogy van egy kötött program, amin néhány ember főszereplőset játszik, a többi pedig passzív, esetleg ha ismerkedni akar, álljon be szolgálatokba (szolgálja ki a "rendszert") és jól van ez így. A közösség nem arról szól, hogy bemegyünk valahová pár órára, aztán hazajövünk üresen, mintha mise történt volna. A közösség központi eleme az úrvacsora volt, szó szerint vacsora, nem egy kis pohárka és egy morzsa, hanem rendes vacsora (vendéglátással), ahol lehetett beszélgetni, emlékeztetni egymást közösen az Úr haláláról, feltámadásáról, sőt: visszajöveteléről. "Aki megnyitja az ajtót, vele vacsorálok", mondja Jézus, és ez szó szerinti asztalközösséget jelent. Nem zene alatt lecsukott ájtatos fejjel, hanem együtt, egymás szemébe nézve. Megosztva a szívedet, nem pedig egyirányú programáradattal lenyomva a füleden.
Az utolsó vacsorán nem volt dicsőítés, nem volt zene, nem volt sóműsor. Lábmosás volt, közösség volt, beszélgettek, hogy ki árulja el Jézust, no meg az árulás is akkor történt. Volt még egy szövetség kötés is. Nem pulpitusról, hanem asztal mellől, evés közben. Utána néhány zsoltár éneklés, majd ima, szenvedés, és a megváltás.
Tudjátok, van az a dal, hogy "Bocsáss meg kérlek, hogy mássá tettem, ami csak Rólad szól, csak Rólad szól, Jézus." Jézus halálából csináltunk egy kispoharas cseppet és egy kenyérmorzsát (kovászost, kovásztalant, gluténmentest, mindegy). Szégyen. Nekem nem egy csepp Jézus kell, nem egy morzsa belőle. Hanem jól akarok vele lakni! Jóllakni a közösségben, jóllakni az emlékezésben, jóllakni az étellel, jóllakni az Úr asztalánál. Mint Mefibóset Dávid asztalánál. Közösségben. Királyi közösségben és megbecsülésben. Egymás felé fordulva és nem egymás hátát nézve.
Gondoljatok bele, hogy Isten Atyának, Édesapának nevezi magát. Jézus a János 17-ben úgy imádkozik, hogy megismertette velünk Isten nevét, "Abba", Apu, Édesapa, stb. Miért? Mert Isten családban gondolkozik, nem rendszerben. Családban, ahol testvérek vagyunk, ha az egyiknek fáj, a másiknak is. Egy család nem heti egyszer-kétszer jön össze két órára, azt csókolom, lehet menni. A család arról szól, hogy szeretet van és nevelés.
Nekem elegem van a rendszerekből. Elegem van a kétórás rötyögésekből, nekem család kell. Család, ahol testvérek vannak. Ahol nem "járnak" a gyülekezetbe, hanem ahol te és én vagyunk a gyülekezet, és ahol tudom, mi van a szívedben és te is az enyémben. Ahol nem az épület és a programok a fontos, az emberek meg lemorzsolódnak, ha már nem tudják szolgálni a rendszert.
Ahol Jézus a fontos, a sok felesleges dolog meg mehet. Ahová Jézus miatt jönnek az emberek, mert az Atya vonzza őket, nem a cuccok miatt.
Ahol megmondhatod, ha valami bajt érzel. Ahol nem söprik a szőnyeg alá, mert a rendszernek úgymond mennie kell. Ahol a kellékek vannak a közösségért, hogy Jézushoz vigye közelebb, és nem az emberek a rendszerért, amit atombombával sem lehet arrébb mozdítani.
Apropó, tanítás és pásztorlás. Emlékeztek, hogy Jézus hogyan definiálta a jó pásztort? A jó pásztor életét adja a juhokért. Hm... Elgondolkodtató ez... különösen az amerikai mini-pápaság-utánzatú egypásztoros rendszerekben, ahol fentről árad a kenet, de mikor látunk valakit meghalni a juhaiért? Előtérbe helyezni őket?
Jézus nem csak tanította az embereket heti két órában, azt kész, három embert meg tudok hallgatni, de bocsi, most már megy a vonatom, majd lelépett, hanem velük volt, szerette őket, gyógyította őket, törődött velük. Hajjaj, különösen, amikor Jánost síratta, és a nép meg ment, és Jézus megszánta őket, mint pásztor nélküli való juhokat. Érted? Gyászol Jézus, van elég baja és közben meg megszánja a népet, és elkezd velük törődni. Megy a vonatom... Hmm.
Tényleg, tényleg arról kell felismerni a lelkipásztort a vicc szerint, hogy "Vasárnap érthetetlen, hétköznap elérhetetlen"? Nem, tesók, hála Istennek a Biblia mást ír. A Biblia szerint a prédikáció dialogosz, nem monologosz. A prédikáció nem az volt, hogy Pál prédikált, letolta az anyagot, a többiek csendben ücsörögtek székeken, azt sziasztok. Hajjaj. Ha tudnátok, milyen parázs viták folytak. Sőt, még maguk a tanítványok is kutatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy vannak a dolgok, ahogy Pálék hirdetik.
Jézus rengeteget kérdezett. Jó, olykor monológot is mondott, de szinte mindig kérdezett, nem igaz? Ott is, beleszólhattak, megszólíthatták. Jézus nem bújt egy beprogramozott tanítás mögé, ahol nem kellett félnie a kérdésektől: a gondolkozástól. Persze, ez nagyon kényelmes, de az embereket inkább arra kéne tanítani, hogy hogyan olvassák a Bibliát és tegyenek fel belőle jó kérdéseket, amikre maguk találhatják meg a választ és alkalmazást. Ez nem a klérus dolga, ez minden egyes hívőé!
A Bibliában a gyülekezetet néhány érett keresztény vezette, akik úgymond "felügyelték" a dolgokat. Ha volt zsoltárod, tanításod, nyelveken szólásod, próféciád? Mondd el, és a gyülekezet ítélje meg. Ehhez kellettek a vének, a moderációhoz, hogy minden szép rendben menjen. De a vének nem kitöltötték az alkalmat szereplésükkel, hanem mederben tartották. Hozhatunk egy-egy témát, nézzünk meg egy igeszakaszt, és kérdezzünk rá néhány velős kérdésre. S ahogy együtt keressük a választ a Bibliából, már az emlékezetessé válik. Együtt megyünk az Úr elé, nem pedig Mózes lejön a hegyről a kőtáblákkal, a kész megrágott tanítással.
Vegyünk egy másik mai bálványt, a dicsőítést. Szóljatok, ha már ti is unjátok a keresztény sztárokat. Mert én nagyon. És ez egyre rosszabb lesz. Gondoljatok bele, hogy a dicsőítés eredetileg arról szól, hogy Jézus nevét magasztaljuk, erre mit csinált az intézményesített kereszténység ebből? Rádiót, CD-eladást, top-listákat, koncerteket, sztárokat.
A Bibliában megvan a dicsőítés definíciója:
Tudjátok, mi ragadott meg ebben a versben nemrég? Az, hogy eszerint a leírás szerint a dicsőítés nem zenéről szól, hanem evangelizációról és bizonyságtevésről! Nevéről vallást tévő ajkak gyümölcséről. A szövegkörnyezet Jézusról szól, hogy szenvedett a táboron kívül. Olyan zsidóknak íródott, akiket kizavartak Rómából, saját népük pedig megvetett pusztán azért, mert Jézust hirdették. Nos, gondolj bele, hogy abban mi az áldozat, hogy bemész a véka alá, a zárt helyre, és ott énekelsz? Ám, ha kihozod a lámpást a véka alól, (most gondolkozz rómaiaktól és a többi zsidó által üldözött messiási zsidó szemmel) és elkezded hirdetni őt zsidónak először, meg görögnek is... úgy, hogy ezért megvetnek, hülyének néznek, megköveznek. No, az már valóban áldozattal jár.
A zsidó szó eredete, a Júda eredetileg is dicsőítést, szó szerint, nyílt megvallást jelent. Lea akkor használta a jádá szót, amikor megszületett a negyedik fia, és azt mondta: Most már nyíltan elismerem az Urat. Hoppá. Nem csak énekelgetett. Hanem nyíltan vallást tett az Örökkévalóról. Erre száz százalékig rímel Jézusnak az a mondása, hogy ha valaki megvall engem az emberek előtt, azt Én is meg fogom vallani Mennyei Atyám és a szent angyalok előtt. Ugyanaz a megvallás, ugyanaz a bátor bizonyságtevés, ugyanaz a kockázatos bizonyságtevés egy ellenséges környezetben - e bűnös és parázna nemzedékben.
A dicsőítés nem feltétlenül zene, hanem evangelizáció. Nem a véka alatt egy épületben, hanem kint az emberek között. Vagy épp börtönben, éjfélkor egy csomó hitetlen rab között, földrengéssel kísérve és egy római őr megtérésével. Ez a dicsőítés. Jézus nevéről vallást tevő ajkak gyümölcse.
Az ApCselben folyamatosan mászkáltak. Az evangéliumokban is. Érdekes, hogy ma nincs ez a mászkálás. Pedig Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy tanítvánnyá tegyék az embereket a bemerítéskor, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt (és nem kért) nekik. Ma a két legelhanyagoltabb szó az egyházban a "menni" és a "küldeni". Ehelyett a "jönni" van és a "hívni". A véka alá, hogy az egy-emberes sóműsort végigücsörögjék. Menni, kockáztatni a bőröd Istenért, és közben átélni, hogy tényleg Jézusnak adatott minden hatalom... ez a tanítványság, nem a jazz koncert és nem a fun, cool, hypster, stb. világnak való bejövés.
Hajjaj, ha levesszük a "templomot" és az épületet a gyülekezet feje fölül, ha eltávolítjuk végre a vékát a lámpa tetejéről, annyi meg annyi minden érthetővé válik. Isten háza... ó, ha tudnák, hogy az te vagy, meg én. A Szentlélek temploma. Isten nem lakik emberkéz csinálta épületekben, templomokban, imaházakban, csarnokokban. Nem ám. Fenn lakik a mennyben, de az alázatossal és a megtört szívűvel is: ez az újjászületés velejárója. Azok térnek meg biblikus módon, akiknél valahol megtörténik az Isten szerinti megszomorodás. Akik megutálják saját lelküket, és a világot, és mindent kárnak és szemétnek ítélnek Jézus ismeretének páratlan gazdagságáért. Számodra is keresztre lett már feszítve a világ? Vagy még szereted a világot, és ellenségeskedsz az Atyával? A világ elmúlik, és mindaz, ami benne van, de aki Isten akaratát teszi, megmarad mindörökre. (Isten akarata, hogy rábízd magad Arra, akit Ő elküldött.)
Pál Timóteus felé szánt igehirdetésre való buzdítása sem "gyülekezeti épületre" vonatkozott, hanem alkalmas és alkalmatlan időre! Hmmm... az utcára, a munkahelyre, skype-ra, csetelésre, tudod, arra, hogy kezdeményezd a dicsőítést (a vallástételt Jézusról).
Látjátok már a problémát? A régi épületes, megkövesedett tömlőben nem tud meglenni az újbor. Jézus egy teljesen más életről beszélt, nem programokról, hanem egy családról, közösségről, amiben drága véren megváltott testvérek vagyunk, akik együtt eszünk az Úr asztaláról és buzdítjuk egymást közös hitünkben. Erre vágytak az emberek már akkor is, és érdekes módon, felforgatták az akkori világot. Mert akkor még tudták, hogy mindenki megy a pokolra, és meghal bűneiben, ha meg nem tér, és ezért hirdették is a megtérést és a bűnök bocsánatát hit által Jézus halálában és feltámadásában. No az, az dicsőítés volt. Gitár, zongora, fények, belépőjegyek, stadionbérlések, felhajtás nélkül. (Az evangelizálást kísérő csodákról nem is beszélve.)
Mennyire vágyom végre erre az igazi Jézusért együtt kiálló családra, azt el sem tudom mondani. És akkor még az "egymás" szeretetéről szóló igékről nem is beszéltem...
(Tudom, vannak testvéreim, újjászületett hiteles keresztények is ezekben a rendszerekben, őértük nagyon hálás vagyok. Ez a cikk inkább az ember mindennél csalárdabb szívéről beszél, ami oly nehezen képes magát átadni az Új szövetségnek, és még annyi meg annyi vallásos ószövetségi hátizsákot hordozunk.)
Fedezzük fel a gyülekezetet és nyugodt lesz az életünk.
Szóval, bocsánat, de most nem fogok kertelni. Tévirányba sem szeretnék elmenni, hanem megmaradni a Biblia meghatározásánál. Már az egyháztörténelem hajnalán feltűntek a Nikolaiták, akiknek Jézus gyűlöli a tanítását. Ezek az emberek a nép fölött uralkodtak, és alakítottak ki különféle rendszereket, amik által manipulálhatják őket, hogy valamilyen módon "rendszer-függővé" tegyék őket.
A Bibliában a gyülekezet "kihívottak közösségét" jelenti. A görögből ismert szavunk, az eklézsia első szótagja is a "ki" jelentéssel bír. Honnan hívta ki Isten az övéit? A bűnből, a sötétségből, Sátán gondolkozás-rendszeréből, a megfelelésekből, a versengésből, és így tovább.
Ma sajnos totál eltorzult a "gyülekezet" szó, és akár csak az "egyház" szavunk, általában egy épülethez kötjük (házhoz). Van egy épület, egy templom, egy nyomda, egy mozi, egy csarnok, akármilyen épület, és ráírják, hogy XYZ gyülekezet, közösség, stb.
Már bocsánat, de egy épület nem lehet gyülekezet, hacsak nem kövek és építőanyagok gyülekezete.
A gyülekezet az újjászületett emberekből áll, azokból, akiket az Atya odahívott Jézushoz. Ezeket az embereket onnan ismered meg, hogy amikor a Bibliában Jézus szavait olvassák, akkor megtérnek, és elkezdenek engedelmeskedni neki. A gyülekezetet nem onnan ismered fel, hogy valaki "gyülekezetbe jár", ez a kifejezés sehol sem szerepel a Bibliában, mert nincs is rá utasítás, hogy: "Menjetek el XYZ nevű gyülekezetbe".
Sok olyan ember "jár gyülekezetbe", akikről az Ige azt írja:
Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
Titusz 1:16
Gondolkozzunk el egy picit a szavakon. Ha az újjászületett emberek a gyülekezet, akkor az, aki a gyülekezetbe "jár", nem része a gyülekezetnek, hanem csak közéjük "jár". A gyülekezetbe (kihívottak közösségébe) nem járnak, mert az nem egy hely, hanem egy létforma, egy csoport: a kihívottak közössége, összessége. Nem, felejtsétek el, hogy látható és láthatatlan egyház, ilyen nincs a Bibliában. Csak kihívottak közössége van, semmi más. Nincsenek felekezetek, intézmények. Testvérek vagyunk, egy család, ha ugyanabba a Jézusba merítkeztünk bele, az Ő halálába.
Arra van példa, hogy jöjjünk össze, törjük meg a kenyeret, legyünk közösségben egymással, ha van zsoltárod, bátorításod, bizonyságod, nyelveken szólásod, akármid, amivel tudsz minket építeni, akkor gyere és oszd meg velünk a benned levő Krisztust, majd utána mi is megosztjuk veled. Arra is van példa, hogy elsősorban a férfiak könyörögjenek, imádkozzanak, esedezzenek, adjanak hálát minden emberért, királyokért, stb. Ez lenne a prió 1., az első számú "programpont" egy normális bibliai "gyülekezetben". Ehelyett minden más programok vannak. Kávé, jazz, koncert, szentbeszédek, amit el tudtok képzelni. Amerikából jön a cucc, de a jó hír az az, hogy Amerikában már a "kiábrándulás" is előbbre haladott, milliók jönnek ki évente az "intézményesült egyházból" (tudom, ilyen nincs a Bibliában - a rendszerből), de nem azért, hogy elhagyják a hitüket, hanem azért, hogy megóvják.
A Bibliában arra nincs példa, hogy van egy kötött program, amin néhány ember főszereplőset játszik, a többi pedig passzív, esetleg ha ismerkedni akar, álljon be szolgálatokba (szolgálja ki a "rendszert") és jól van ez így. A közösség nem arról szól, hogy bemegyünk valahová pár órára, aztán hazajövünk üresen, mintha mise történt volna. A közösség központi eleme az úrvacsora volt, szó szerint vacsora, nem egy kis pohárka és egy morzsa, hanem rendes vacsora (vendéglátással), ahol lehetett beszélgetni, emlékeztetni egymást közösen az Úr haláláról, feltámadásáról, sőt: visszajöveteléről. "Aki megnyitja az ajtót, vele vacsorálok", mondja Jézus, és ez szó szerinti asztalközösséget jelent. Nem zene alatt lecsukott ájtatos fejjel, hanem együtt, egymás szemébe nézve. Megosztva a szívedet, nem pedig egyirányú programáradattal lenyomva a füleden.
Az utolsó vacsorán nem volt dicsőítés, nem volt zene, nem volt sóműsor. Lábmosás volt, közösség volt, beszélgettek, hogy ki árulja el Jézust, no meg az árulás is akkor történt. Volt még egy szövetség kötés is. Nem pulpitusról, hanem asztal mellől, evés közben. Utána néhány zsoltár éneklés, majd ima, szenvedés, és a megváltás.
Tudjátok, van az a dal, hogy "Bocsáss meg kérlek, hogy mássá tettem, ami csak Rólad szól, csak Rólad szól, Jézus." Jézus halálából csináltunk egy kispoharas cseppet és egy kenyérmorzsát (kovászost, kovásztalant, gluténmentest, mindegy). Szégyen. Nekem nem egy csepp Jézus kell, nem egy morzsa belőle. Hanem jól akarok vele lakni! Jóllakni a közösségben, jóllakni az emlékezésben, jóllakni az étellel, jóllakni az Úr asztalánál. Mint Mefibóset Dávid asztalánál. Közösségben. Királyi közösségben és megbecsülésben. Egymás felé fordulva és nem egymás hátát nézve.
Gondoljatok bele, hogy Isten Atyának, Édesapának nevezi magát. Jézus a János 17-ben úgy imádkozik, hogy megismertette velünk Isten nevét, "Abba", Apu, Édesapa, stb. Miért? Mert Isten családban gondolkozik, nem rendszerben. Családban, ahol testvérek vagyunk, ha az egyiknek fáj, a másiknak is. Egy család nem heti egyszer-kétszer jön össze két órára, azt csókolom, lehet menni. A család arról szól, hogy szeretet van és nevelés.
Nekem elegem van a rendszerekből. Elegem van a kétórás rötyögésekből, nekem család kell. Család, ahol testvérek vannak. Ahol nem "járnak" a gyülekezetbe, hanem ahol te és én vagyunk a gyülekezet, és ahol tudom, mi van a szívedben és te is az enyémben. Ahol nem az épület és a programok a fontos, az emberek meg lemorzsolódnak, ha már nem tudják szolgálni a rendszert.
Ahol Jézus a fontos, a sok felesleges dolog meg mehet. Ahová Jézus miatt jönnek az emberek, mert az Atya vonzza őket, nem a cuccok miatt.
Ahol megmondhatod, ha valami bajt érzel. Ahol nem söprik a szőnyeg alá, mert a rendszernek úgymond mennie kell. Ahol a kellékek vannak a közösségért, hogy Jézushoz vigye közelebb, és nem az emberek a rendszerért, amit atombombával sem lehet arrébb mozdítani.
Apropó, tanítás és pásztorlás. Emlékeztek, hogy Jézus hogyan definiálta a jó pásztort? A jó pásztor életét adja a juhokért. Hm... Elgondolkodtató ez... különösen az amerikai mini-pápaság-utánzatú egypásztoros rendszerekben, ahol fentről árad a kenet, de mikor látunk valakit meghalni a juhaiért? Előtérbe helyezni őket?
Jézus nem csak tanította az embereket heti két órában, azt kész, három embert meg tudok hallgatni, de bocsi, most már megy a vonatom, majd lelépett, hanem velük volt, szerette őket, gyógyította őket, törődött velük. Hajjaj, különösen, amikor Jánost síratta, és a nép meg ment, és Jézus megszánta őket, mint pásztor nélküli való juhokat. Érted? Gyászol Jézus, van elég baja és közben meg megszánja a népet, és elkezd velük törődni. Megy a vonatom... Hmm.
Tényleg, tényleg arról kell felismerni a lelkipásztort a vicc szerint, hogy "Vasárnap érthetetlen, hétköznap elérhetetlen"? Nem, tesók, hála Istennek a Biblia mást ír. A Biblia szerint a prédikáció dialogosz, nem monologosz. A prédikáció nem az volt, hogy Pál prédikált, letolta az anyagot, a többiek csendben ücsörögtek székeken, azt sziasztok. Hajjaj. Ha tudnátok, milyen parázs viták folytak. Sőt, még maguk a tanítványok is kutatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy vannak a dolgok, ahogy Pálék hirdetik.
Jézus rengeteget kérdezett. Jó, olykor monológot is mondott, de szinte mindig kérdezett, nem igaz? Ott is, beleszólhattak, megszólíthatták. Jézus nem bújt egy beprogramozott tanítás mögé, ahol nem kellett félnie a kérdésektől: a gondolkozástól. Persze, ez nagyon kényelmes, de az embereket inkább arra kéne tanítani, hogy hogyan olvassák a Bibliát és tegyenek fel belőle jó kérdéseket, amikre maguk találhatják meg a választ és alkalmazást. Ez nem a klérus dolga, ez minden egyes hívőé!
A Bibliában a gyülekezetet néhány érett keresztény vezette, akik úgymond "felügyelték" a dolgokat. Ha volt zsoltárod, tanításod, nyelveken szólásod, próféciád? Mondd el, és a gyülekezet ítélje meg. Ehhez kellettek a vének, a moderációhoz, hogy minden szép rendben menjen. De a vének nem kitöltötték az alkalmat szereplésükkel, hanem mederben tartották. Hozhatunk egy-egy témát, nézzünk meg egy igeszakaszt, és kérdezzünk rá néhány velős kérdésre. S ahogy együtt keressük a választ a Bibliából, már az emlékezetessé válik. Együtt megyünk az Úr elé, nem pedig Mózes lejön a hegyről a kőtáblákkal, a kész megrágott tanítással.
Vegyünk egy másik mai bálványt, a dicsőítést. Szóljatok, ha már ti is unjátok a keresztény sztárokat. Mert én nagyon. És ez egyre rosszabb lesz. Gondoljatok bele, hogy a dicsőítés eredetileg arról szól, hogy Jézus nevét magasztaljuk, erre mit csinált az intézményesített kereszténység ebből? Rádiót, CD-eladást, top-listákat, koncerteket, sztárokat.
A Bibliában megvan a dicsőítés definíciója:
Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.
Zsidók 13:15
A zsidó szó eredete, a Júda eredetileg is dicsőítést, szó szerint, nyílt megvallást jelent. Lea akkor használta a jádá szót, amikor megszületett a negyedik fia, és azt mondta: Most már nyíltan elismerem az Urat. Hoppá. Nem csak énekelgetett. Hanem nyíltan vallást tett az Örökkévalóról. Erre száz százalékig rímel Jézusnak az a mondása, hogy ha valaki megvall engem az emberek előtt, azt Én is meg fogom vallani Mennyei Atyám és a szent angyalok előtt. Ugyanaz a megvallás, ugyanaz a bátor bizonyságtevés, ugyanaz a kockázatos bizonyságtevés egy ellenséges környezetben - e bűnös és parázna nemzedékben.
A dicsőítés nem feltétlenül zene, hanem evangelizáció. Nem a véka alatt egy épületben, hanem kint az emberek között. Vagy épp börtönben, éjfélkor egy csomó hitetlen rab között, földrengéssel kísérve és egy római őr megtérésével. Ez a dicsőítés. Jézus nevéről vallást tevő ajkak gyümölcse.
Az ApCselben folyamatosan mászkáltak. Az evangéliumokban is. Érdekes, hogy ma nincs ez a mászkálás. Pedig Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy tanítvánnyá tegyék az embereket a bemerítéskor, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt (és nem kért) nekik. Ma a két legelhanyagoltabb szó az egyházban a "menni" és a "küldeni". Ehelyett a "jönni" van és a "hívni". A véka alá, hogy az egy-emberes sóműsort végigücsörögjék. Menni, kockáztatni a bőröd Istenért, és közben átélni, hogy tényleg Jézusnak adatott minden hatalom... ez a tanítványság, nem a jazz koncert és nem a fun, cool, hypster, stb. világnak való bejövés.
Hajjaj, ha levesszük a "templomot" és az épületet a gyülekezet feje fölül, ha eltávolítjuk végre a vékát a lámpa tetejéről, annyi meg annyi minden érthetővé válik. Isten háza... ó, ha tudnák, hogy az te vagy, meg én. A Szentlélek temploma. Isten nem lakik emberkéz csinálta épületekben, templomokban, imaházakban, csarnokokban. Nem ám. Fenn lakik a mennyben, de az alázatossal és a megtört szívűvel is: ez az újjászületés velejárója. Azok térnek meg biblikus módon, akiknél valahol megtörténik az Isten szerinti megszomorodás. Akik megutálják saját lelküket, és a világot, és mindent kárnak és szemétnek ítélnek Jézus ismeretének páratlan gazdagságáért. Számodra is keresztre lett már feszítve a világ? Vagy még szereted a világot, és ellenségeskedsz az Atyával? A világ elmúlik, és mindaz, ami benne van, de aki Isten akaratát teszi, megmarad mindörökre. (Isten akarata, hogy rábízd magad Arra, akit Ő elküldött.)
Pál Timóteus felé szánt igehirdetésre való buzdítása sem "gyülekezeti épületre" vonatkozott, hanem alkalmas és alkalmatlan időre! Hmmm... az utcára, a munkahelyre, skype-ra, csetelésre, tudod, arra, hogy kezdeményezd a dicsőítést (a vallástételt Jézusról).
Látjátok már a problémát? A régi épületes, megkövesedett tömlőben nem tud meglenni az újbor. Jézus egy teljesen más életről beszélt, nem programokról, hanem egy családról, közösségről, amiben drága véren megváltott testvérek vagyunk, akik együtt eszünk az Úr asztaláról és buzdítjuk egymást közös hitünkben. Erre vágytak az emberek már akkor is, és érdekes módon, felforgatták az akkori világot. Mert akkor még tudták, hogy mindenki megy a pokolra, és meghal bűneiben, ha meg nem tér, és ezért hirdették is a megtérést és a bűnök bocsánatát hit által Jézus halálában és feltámadásában. No az, az dicsőítés volt. Gitár, zongora, fények, belépőjegyek, stadionbérlések, felhajtás nélkül. (Az evangelizálást kísérő csodákról nem is beszélve.)
Mennyire vágyom végre erre az igazi Jézusért együtt kiálló családra, azt el sem tudom mondani. És akkor még az "egymás" szeretetéről szóló igékről nem is beszéltem...
(Tudom, vannak testvéreim, újjászületett hiteles keresztények is ezekben a rendszerekben, őértük nagyon hálás vagyok. Ez a cikk inkább az ember mindennél csalárdabb szívéről beszél, ami oly nehezen képes magát átadni az Új szövetségnek, és még annyi meg annyi vallásos ószövetségi hátizsákot hordozunk.)
Fedezzük fel a gyülekezetet és nyugodt lesz az életünk.
forrás: nyugodtleszazeleted blog
2015. szeptember 9., szerda
Migráns kérdés
VÉSZHARANG?
Olvasva és hallva az aktuális híreket, s átgondolva a napjaink „népvándorlásáról" írt tanulmányokat, összeszorul a szívem. Túlságosan bonyolult, emberileg szinte megoldhatatlan ez a probléma. Válaszok keresése közt, eszembe jut a sokak által szeretett és tisztelt Gyökössy Bandi bácsi néhány gondolata, amit tekinthetünk egy bölcs ember véleményének, de lehet akár prófécia is. Így írta, valamikor 1990. táján:
„Átsuhant rajtam, hogy ezt a kort, amit most átélünk, száz év múlva az új népvándorlás korának fogják nevezni. Népek, törzsek, százezrek, talán milliók indulnak meg napjainkban. Mindenféle háborúk üldözöttjei és ártatlan elszenvedői kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. Sok millióan azért kerekednek fel, főként Afrikából, hogy ne haljanak éhen."
(A "Nagy gonddal a kis gondok ellen" c. könyvecske 27. oldalán található. Kézfogás a magasból sorozat 38. füzete.)
Egyrészt nyitott vagyok az üldözöttek és tényleges menekültek önzetlen megsegítésére, támogatására, mert ők alázatosan és hálásan beilleszkednek az őket befogadó ország kultúrájába. Ennek elmulasztása a mennyből kizáró ok:
„Jövevény voltam és nem fogadtatok be engem… Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg." - mondja Jézus. Máté 25:43,45.
Másrészt felvetődik egy kényelmetlen kérdés. Ez pedig az összeesküvés elméletek nélkül is körvonalazódó, a középkorban még katonailag visszaszorított, mára azonban megállíthatatlanul előre nyomuló iszlám hódítás.
Ami nem sikerült Szulejmánnak, az a 21. században – akár mesterségesen gerjesztett, akár gazdasági vagy etnikai feszültségekből adódó menekülthullámmal – sikerül az utódainak. Mindeközben lelki-szellemi „végváraink" romokban hevernek.
De ezen túlmenően, sokkal mélyebb gyökerű gonddal is szembesülünk, és őszintén megvallva, magam is megrettenek a gondolattól…
Felötlött bennem az egykoron virágzó, ősi Jeruzsálem, amit Nabukodonozor (Isten ítéleteként érkezve!), lerombolt. Félelmetes kép, nemde?
Isten választott népe elfordult szívében az Úrtól, bálványimádó lett, s a szomszédos pogány népektől átvett szokásaival haragra ingerelte Urát. Büntetésük, megszállásuk és fogságba hurcolásuk Nabukodonozor hadserege által teljesedett be, amit a babiloniak szimplán katonai sikerként könyveltek el, nem Isten akaratának véghezviteleként. Az Úr azonban „szolgájának" nevezte a hódító királyt. (Lásd: Jeremiás 25:9. Az más kérdés, hogy később őt magát is felelősségre vonta Isten a kegyetlenkedéseiért.)
S mit látunk ma a „keresztyén" Európában? Kiöntötte modernkori aranyborjúját, ahogy az izraeliták.
„…azután leült a nép enni és inni, azután felkeltek játszani." II. Mózes 32:6.
A Jézus nevéről nevezett egyház is „felkelt játszani" és teljesen elvallásosodott, keveredett a világgal, ezért ELERŐTLENÜLT. Bálám galád árulása elérte célját: a szentségre kihívottak elegyedtek környezetükkel.
Válás, abortusz, pénzügyi és hatalmi visszaélések, vezetői kultusz, gyűlölködés, homoszexualitás, erkölcsi hanyatlás és teológiai hitetés – mindez megtalálható benne, kivéve egy szent maradékot Krisztus Testében, akik mindvégig küzdöttek és küzdenek ezek ellen ma is.
„És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte." I. Kor. 5:2.
Gondoljunk bele! Áldott emlékű, odaszánt misszionáriusainkon és a szeretet szolgálatokon kívül milyen példát adott ez a vén földrész a távolabbi régióknak? Ez utóbbi században vajmi keveset, nem beszélve a keresztes hadjáratról és a sötét középkor árnyairól.
Zuhanó tendencia a gyülekezetekben. Jóléti evangélium és sikerorientált üzenet hirdetése. Külsőleg és belsőleg is beolvadás a fogyasztói társadalomba, felöltözve ezzel az önelégült, kérkedő büszkeség liberális köntösét.
„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen…" Jelenések 3:17.
Nem kell már Isten törvénye? Nem tetszik tanácsa, eligazítása? Nem ízlik, unalmassá vált a mennyei manna? Kényelmesebb a szabadosság, a bűn és a divatos lázadás?
Állítólag Obama kijelentette, hogy Amerika nem keresztyén nemzet többé. Mi a helyzet Európával? Életmódja elárulja a választ…
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossá é a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak, és eszesek önmaguk előtt! Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében. Akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük." Ésaiás 5:20-23.
Törvényszegő nép! Urától és ősi hitétől elfordult vallásoskodók! Tessék akkor! Nabukodonozor a falakat döngeti. Jobb lesz a Saria törvénye?! (Lásd a kifejezetten aggasztó, franciaországi állapotokat!) De emlékezzünk meg arról is, hogy a Mindenható Isten a történelem Ura, Ő felügyeli az eseményeket, amelyek néha érthetetlenek, megoldhatatlanok, vagy éppen egyenesen elfogadhatatlanok.
Bűnbánattal írom: én sem tettem meg mindent abban a vallásszabadságban, ami biztosítva volt nemzedékünk számára. Rengeteg mulasztás terhel. Hányszor rejtettem véka az Igazság ismeretét!
Lehet, hogy az idő lejárt, és lezárul egy korszak?
Ninive népe Jónás egyetlen prédikációjára megtért zsákban és hamuban. És mi? És Európa?
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit szárnyai alá, de te nem akartad."
Máté 23:37.
Jézus egy pogány birodalom elnyomása alatt szenvedő népnek hirdette:
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a fi mennyei Atyátok fiai…" Máté5:44-45.
Az ókori Izraelhez képest mi dúskálunk a javakban. Félretéve minden ok-okozat összefüggést, háttérhatalmak felelőtlen játékát és vallások ütközetét, gondoljuk át, mit tehet az egyes ember, amikor nap mint nap látja a kiáltó nyomorúságot!
Jézus nem biztatta honfitársait a római légiók elleni lázadásra. Nem várta tőlük a történelem megfordítását. De a szívük megváltozását igen!
Pál így szólította fel a gyülekezetet:
„Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia…" Róma 12:20.
A politizálást, a határok védelmét és a súlyos, már-már nemzetközivé váló problémák MEGOLDÁSÁT hagyjuk a kormányra („Mert Isten szolgája ő a te javadra" Róma 13:4.), mi pedig tegyük meg azt, amit az Úr elvár tőlünk, kinek-kinek a lehetőségéhez és erejéhez mérten!
Krisztus ítélőszéke előtt a cselekedeteink alapján kell majd számot adnunk:
„Mert éheztem és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok engem…" Máté 25:35.
Korunk ideológiai háborút most ne vetítsük a menekültekre, akiknek legtöbbje áldozata, ezzel együtt bábfigurája vagy élő pajzsa ennek az eltorzult, hazugsággal és kegyetlenséggel teli világnak. Az ezek feletti ítélettétel és az Úr haragpoharának majdani kitöltetése kizárólag Isten dolga.
Mi viszont, a világosság fiaiként, akik itt még „tükör által homályosan látunk" és „rész szerint van bennem az ismeret" (I. Kor. 13:12.), cselekedjünk a szeretet törvénye alapján! Mert ugye tudjuk, hogy „a szeretetben nincsen félelem"!?! (I. János 4:18.)
Bárhogy is alakul Európa sorsa, Isten vele kapcsolatos döntése nem ezzel a menekülthullámmal született.
Krisztus testének viszont – a valós veszélyek ellenére is – meg kell ragadnia a jótétemények lehetőségeit, hiszen arra rendeltettünk!
„…melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." Efézus 2:10.
Cselekedeteink hitelesítik vallástételünket! Keresztyéni kötelesség, hogy krisztusi értékeinket megmutassuk emberségben és irgalomban!
„Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedettel járjanak elöl a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek!" Titusz 3:14.
Guti Tünde
Olvasva és hallva az aktuális híreket, s átgondolva a napjaink „népvándorlásáról" írt tanulmányokat, összeszorul a szívem. Túlságosan bonyolult, emberileg szinte megoldhatatlan ez a probléma. Válaszok keresése közt, eszembe jut a sokak által szeretett és tisztelt Gyökössy Bandi bácsi néhány gondolata, amit tekinthetünk egy bölcs ember véleményének, de lehet akár prófécia is. Így írta, valamikor 1990. táján:
„Átsuhant rajtam, hogy ezt a kort, amit most átélünk, száz év múlva az új népvándorlás korának fogják nevezni. Népek, törzsek, százezrek, talán milliók indulnak meg napjainkban. Mindenféle háborúk üldözöttjei és ártatlan elszenvedői kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. Sok millióan azért kerekednek fel, főként Afrikából, hogy ne haljanak éhen."
(A "Nagy gonddal a kis gondok ellen" c. könyvecske 27. oldalán található. Kézfogás a magasból sorozat 38. füzete.)
Egyrészt nyitott vagyok az üldözöttek és tényleges menekültek önzetlen megsegítésére, támogatására, mert ők alázatosan és hálásan beilleszkednek az őket befogadó ország kultúrájába. Ennek elmulasztása a mennyből kizáró ok:
„Jövevény voltam és nem fogadtatok be engem… Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg." - mondja Jézus. Máté 25:43,45.
Másrészt felvetődik egy kényelmetlen kérdés. Ez pedig az összeesküvés elméletek nélkül is körvonalazódó, a középkorban még katonailag visszaszorított, mára azonban megállíthatatlanul előre nyomuló iszlám hódítás.
Ami nem sikerült Szulejmánnak, az a 21. században – akár mesterségesen gerjesztett, akár gazdasági vagy etnikai feszültségekből adódó menekülthullámmal – sikerül az utódainak. Mindeközben lelki-szellemi „végváraink" romokban hevernek.
De ezen túlmenően, sokkal mélyebb gyökerű gonddal is szembesülünk, és őszintén megvallva, magam is megrettenek a gondolattól…
Felötlött bennem az egykoron virágzó, ősi Jeruzsálem, amit Nabukodonozor (Isten ítéleteként érkezve!), lerombolt. Félelmetes kép, nemde?
Isten választott népe elfordult szívében az Úrtól, bálványimádó lett, s a szomszédos pogány népektől átvett szokásaival haragra ingerelte Urát. Büntetésük, megszállásuk és fogságba hurcolásuk Nabukodonozor hadserege által teljesedett be, amit a babiloniak szimplán katonai sikerként könyveltek el, nem Isten akaratának véghezviteleként. Az Úr azonban „szolgájának" nevezte a hódító királyt. (Lásd: Jeremiás 25:9. Az más kérdés, hogy később őt magát is felelősségre vonta Isten a kegyetlenkedéseiért.)
S mit látunk ma a „keresztyén" Európában? Kiöntötte modernkori aranyborjúját, ahogy az izraeliták.
„…azután leült a nép enni és inni, azután felkeltek játszani." II. Mózes 32:6.
A Jézus nevéről nevezett egyház is „felkelt játszani" és teljesen elvallásosodott, keveredett a világgal, ezért ELERŐTLENÜLT. Bálám galád árulása elérte célját: a szentségre kihívottak elegyedtek környezetükkel.
Válás, abortusz, pénzügyi és hatalmi visszaélések, vezetői kultusz, gyűlölködés, homoszexualitás, erkölcsi hanyatlás és teológiai hitetés – mindez megtalálható benne, kivéve egy szent maradékot Krisztus Testében, akik mindvégig küzdöttek és küzdenek ezek ellen ma is.
„És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte." I. Kor. 5:2.
Gondoljunk bele! Áldott emlékű, odaszánt misszionáriusainkon és a szeretet szolgálatokon kívül milyen példát adott ez a vén földrész a távolabbi régióknak? Ez utóbbi században vajmi keveset, nem beszélve a keresztes hadjáratról és a sötét középkor árnyairól.
Zuhanó tendencia a gyülekezetekben. Jóléti evangélium és sikerorientált üzenet hirdetése. Külsőleg és belsőleg is beolvadás a fogyasztói társadalomba, felöltözve ezzel az önelégült, kérkedő büszkeség liberális köntösét.
„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen…" Jelenések 3:17.
Nem kell már Isten törvénye? Nem tetszik tanácsa, eligazítása? Nem ízlik, unalmassá vált a mennyei manna? Kényelmesebb a szabadosság, a bűn és a divatos lázadás?
Állítólag Obama kijelentette, hogy Amerika nem keresztyén nemzet többé. Mi a helyzet Európával? Életmódja elárulja a választ…
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossá é a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak, és eszesek önmaguk előtt! Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében. Akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük." Ésaiás 5:20-23.
Törvényszegő nép! Urától és ősi hitétől elfordult vallásoskodók! Tessék akkor! Nabukodonozor a falakat döngeti. Jobb lesz a Saria törvénye?! (Lásd a kifejezetten aggasztó, franciaországi állapotokat!) De emlékezzünk meg arról is, hogy a Mindenható Isten a történelem Ura, Ő felügyeli az eseményeket, amelyek néha érthetetlenek, megoldhatatlanok, vagy éppen egyenesen elfogadhatatlanok.
Bűnbánattal írom: én sem tettem meg mindent abban a vallásszabadságban, ami biztosítva volt nemzedékünk számára. Rengeteg mulasztás terhel. Hányszor rejtettem véka az Igazság ismeretét!
Lehet, hogy az idő lejárt, és lezárul egy korszak?
Ninive népe Jónás egyetlen prédikációjára megtért zsákban és hamuban. És mi? És Európa?
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit szárnyai alá, de te nem akartad."
Máté 23:37.
Jézus egy pogány birodalom elnyomása alatt szenvedő népnek hirdette:
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a fi mennyei Atyátok fiai…" Máté5:44-45.
Az ókori Izraelhez képest mi dúskálunk a javakban. Félretéve minden ok-okozat összefüggést, háttérhatalmak felelőtlen játékát és vallások ütközetét, gondoljuk át, mit tehet az egyes ember, amikor nap mint nap látja a kiáltó nyomorúságot!
Jézus nem biztatta honfitársait a római légiók elleni lázadásra. Nem várta tőlük a történelem megfordítását. De a szívük megváltozását igen!
Pál így szólította fel a gyülekezetet:
„Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia…" Róma 12:20.
A politizálást, a határok védelmét és a súlyos, már-már nemzetközivé váló problémák MEGOLDÁSÁT hagyjuk a kormányra („Mert Isten szolgája ő a te javadra" Róma 13:4.), mi pedig tegyük meg azt, amit az Úr elvár tőlünk, kinek-kinek a lehetőségéhez és erejéhez mérten!
Krisztus ítélőszéke előtt a cselekedeteink alapján kell majd számot adnunk:
„Mert éheztem és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok engem…" Máté 25:35.
Korunk ideológiai háborút most ne vetítsük a menekültekre, akiknek legtöbbje áldozata, ezzel együtt bábfigurája vagy élő pajzsa ennek az eltorzult, hazugsággal és kegyetlenséggel teli világnak. Az ezek feletti ítélettétel és az Úr haragpoharának majdani kitöltetése kizárólag Isten dolga.
Mi viszont, a világosság fiaiként, akik itt még „tükör által homályosan látunk" és „rész szerint van bennem az ismeret" (I. Kor. 13:12.), cselekedjünk a szeretet törvénye alapján! Mert ugye tudjuk, hogy „a szeretetben nincsen félelem"!?! (I. János 4:18.)
Bárhogy is alakul Európa sorsa, Isten vele kapcsolatos döntése nem ezzel a menekülthullámmal született.
Krisztus testének viszont – a valós veszélyek ellenére is – meg kell ragadnia a jótétemények lehetőségeit, hiszen arra rendeltettünk!
„…melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." Efézus 2:10.
Cselekedeteink hitelesítik vallástételünket! Keresztyéni kötelesség, hogy krisztusi értékeinket megmutassuk emberségben és irgalomban!
„Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedettel járjanak elöl a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek!" Titusz 3:14.
Guti Tünde
2015. augusztus 4., kedd
Másokat átverhetsz, de az Úr tudja, milyen az iránta való szereteted
Érdekes párbeszéd hangzott el Jézus és Fülöp között.
Amikor Fülöp ezt mondta: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát" (János 14:8), Jézus így válaszolt: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?" (János 14:9). Nagy tanulság van ebben mindannyiunk számára. Lehet, hogy rendszeresen jársz gyülekezetbe, benne vagy a vezetőségben vagy énekelsz a kórusban, mégsem ismered igazán az Urat. Ahhoz, hogy igazán megismerj valakit, időt kell töltened vele, meg kell osztanod vele gondolataidat és gondjaidat, ki kell tárnod a szívedet. Másként fogalmazva: ennek a kapcsolatnak kell első helyen állnia a fontossági sorrendedben.
Ezt a fejtegetést, amit olvasol, áhítatnak is szokták nevezni, mert a célja az, hogy eljuttasson egy olyan állapotba, ahol áhítattal figyeled Krisztust, és minden másnál jobban keresed vele a kapcsolatot.
Azt jelenti ez, hogy más dolgokat elhanyagolsz? Nem, sőt igazából az életed minden más területét is fejleszti.
A Biblia azt mondja: "Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival" (Zsoltárok 103:7). Izráel megismerte Isten cselekedeteit, mert láthatta azokat, Mózes viszont azért ismerte Isten útjait, mert bensőséges kapcsolatban volt vele. Izrael látta, mit tett Isten; de Mózes elég közel volt hozzá ahhoz, hogy megértse gondolkodásmódját, hogy megértse, miért tette, amit tett. Jézus háromszor kérdezte meg Pétertől: "Szeretsz-e engem?" (János 21:15). Az első két alkalommal Péter igennel válaszolt. Harmadszor, elszomorodva azon, hogy újra kérdezi, így felelt: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged" (János 21:17). Figyeld meg ezeket a szavakat: "Uram, te mindent tudsz"!
Másokat átverhetsz, még magadat is becsaphatod, de az Úr tudja, milyen az iránta való szereteted. Ma arra vágyik, hogy közelebb vonhasson magához. Engeded?
2015. július 29., szerda
Meghallgatott Segélykiáltás 2.
Futottam, futottunk a házba a fiammal Mátéval, hogy amennyire csak lehet hideg vízbe tegyük sérült kezét, lábát. Ez hosszú percekig tartott, addigra a család többi tagja is aktivizalódott, ki a rémült és ordító babákkal bíbelődött, más meg próbált saját tudása szerint mentő ötletekkel segíteni.
De hogyan tovább? Most hosszú az út Pestig és amúgy is, melyik kórházba menjünk? Az idő is sürgetett főképpen a keze miatt. Szinte biztosnak láttam a maradandó jelleget vagy rosszabbat. Ekkor tájt csúszott ki az első imának nem mondható nyöszörgés a számból, amely inkább segélykiáltás volt, de többre nem futotta. Próbáltuk hideg rongyban tartani a sérült lábát, kezet, mert a fájdalom nagy volt és érthetően nem bírta traumát.
Ekkor tudtam meg, hogy egy csoport már ima támogatást nyújt, kiált Istenhez megoldásért.
Mentőt hívtam, jobbnak láttam és bíztam a gyors kiszállásban, ami soknak tűnt végülis, de mégsem volt az.
Nagyon korszerű, gyermekbarát, alapítványi rohamkocsi érkezett, akiknek előzetesen adtam az adóm 1%át. Rövidesen megérkeztek a kórházba
Az út alatt angyali segítsége volt Máténak, elaludt. Mint kiderült a közbenjáró imaharcosok angyalt láttak a kocsi körül intézkedni. Nekem picit később sikerült a kórházba érnem autóval, utasokkal.
Az első csoda, hogy nem tartottak bent, hazamehettünk.
Ezután naponta jártunk a kórházba kötés cserére, és mindannyiszor kisebb altatásban részesítették Mátét a seb mélysége miatt, ami neki és nekünk is megterhelő volt. Összes szabim ráment, majd Anyósom és sógornőm felügyelt az otthon marad leányzóra.
Sajnos a keze nem nagyon akart gyógyulni így felvetült a bőr transzplantáció, ettől és következményeitől nagyon aggódtunk, így Klárival ima harcba és böjtölésbe kezdtünk. Sok álmatlan éjszakát éltünk meg közösen a rémálmok gyötrése miatt, és csak remélni tudtuk, hogy nem marad súlyos, de egyáltalán bármilyen lelki károsodás sem Mátén...
Hetek teltek el, az ima hatására a sebek gyógyulásnak indultak és már nem kellett naponta kórházba járni ami jót tett a léleknek. Az ima hatására kegyelemből, mindössze néhány napja tudjuk azt, hogy nem kell a műtét, hálát adunk ezért folyamatosan, ez a legnagyobb csoda.
A kötést is a héten elhagyhatjuk, ez egy újabb csoda.
A Windows Phone-telefonomról küldtem
De hogyan tovább? Most hosszú az út Pestig és amúgy is, melyik kórházba menjünk? Az idő is sürgetett főképpen a keze miatt. Szinte biztosnak láttam a maradandó jelleget vagy rosszabbat. Ekkor tájt csúszott ki az első imának nem mondható nyöszörgés a számból, amely inkább segélykiáltás volt, de többre nem futotta. Próbáltuk hideg rongyban tartani a sérült lábát, kezet, mert a fájdalom nagy volt és érthetően nem bírta traumát.
Ekkor tudtam meg, hogy egy csoport már ima támogatást nyújt, kiált Istenhez megoldásért.
Mentőt hívtam, jobbnak láttam és bíztam a gyors kiszállásban, ami soknak tűnt végülis, de mégsem volt az.
Nagyon korszerű, gyermekbarát, alapítványi rohamkocsi érkezett, akiknek előzetesen adtam az adóm 1%át. Rövidesen megérkeztek a kórházba
Az út alatt angyali segítsége volt Máténak, elaludt. Mint kiderült a közbenjáró imaharcosok angyalt láttak a kocsi körül intézkedni. Nekem picit később sikerült a kórházba érnem autóval, utasokkal.
Az első csoda, hogy nem tartottak bent, hazamehettünk.
Ezután naponta jártunk a kórházba kötés cserére, és mindannyiszor kisebb altatásban részesítették Mátét a seb mélysége miatt, ami neki és nekünk is megterhelő volt. Összes szabim ráment, majd Anyósom és sógornőm felügyelt az otthon marad leányzóra.
Sajnos a keze nem nagyon akart gyógyulni így felvetült a bőr transzplantáció, ettől és következményeitől nagyon aggódtunk, így Klárival ima harcba és böjtölésbe kezdtünk. Sok álmatlan éjszakát éltünk meg közösen a rémálmok gyötrése miatt, és csak remélni tudtuk, hogy nem marad súlyos, de egyáltalán bármilyen lelki károsodás sem Mátén...
Hetek teltek el, az ima hatására a sebek gyógyulásnak indultak és már nem kellett naponta kórházba járni ami jót tett a léleknek. Az ima hatására kegyelemből, mindössze néhány napja tudjuk azt, hogy nem kell a műtét, hálát adunk ezért folyamatosan, ez a legnagyobb csoda.
A kötést is a héten elhagyhatjuk, ez egy újabb csoda.
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Meghallagatott segélykiáltás 1.
Szép nyári napként kezdődött, de életem legrosszabb napjává alakult.
Délutánra hivatalosak voltunk a család többi tagjával együtt sütögetésre öcsémékhez, így bepakoltunk, elkészültünk és elindultunk apám kocsijával. A helyszín nem messze Budapestről, egy domb tetején rejtőző családi ház volt, ahova most először volt ennyi vendég hivatalos, hiszen nem régen volt beköltözés.
Minden jónak indult. A gyerekek homokoztak és csúszdáztak, autóztak és rohangáltak, a nagyobbak fára másztak.
Lassan szóba került a sütögetés így elkészítettük a tűzrakó helyet, nyársakat és magát a tűzrevalót is.
Sütögettünk. Mindenkinek megvolt a széke, deszkája ahová ülhet, harapni valója, és a tűz is kellemesen égett, néhány hekyen csupán parázslott.
Emlékszem, Máténak éppen magyaráztam, hogy milyen meleg és forró, hogy tilos közel menni, mert nagy baj lehet, messzebbről kell nézni... Az első találkozása volt a nyílt tűzzel. Eközben a szokásos dolgok történtek, sütögettünk gyerekek mászkáltak biztonságos távolságban, Máté a nagymama mellett ült kisszékében közel a tűzhöz.
Azt még láttam mikor Máté itatós poharával feláll és megkerüli a nagymamát, de azt már se nem én sem más nem tudja mitől botolhatott meg Ennyire, egyáltalán miért kerülhetett Ennyire közel a tűzhöz.
Utólag ezernyi variáció, megannyi vádaskodás és kérdés keringett fejünkben, de Isten csillapodásra ösztönzött, amúgy is volt mit megoldani és feldolgozni.
Hatalmas, fájó visítást hallatszott fel. Odakaptam a fejem és borzasztó látvány égett mindmáig a retinámba. Kisfiam félig a tűzben, félig benne.. nagymama és másik oldalról öcsém próbálják kiemelni, de nem megy nekik, ösztönösen utánakapva annyira volt elég, hogy nem feküdt bele, de bele lógott. A pillanat töredéke alatt ugrottam fel és habár mindössze kettő méterre lehettem, mégis, az a 2-3mp borszasztó kínokat jelentett kettő és fél éves kisfiamnak ahogyan a tűz leégeti kezén és lábán a felső és középső bőr réteget.
A pillanatban mindenki lefagyott. Én ugrottam. Kikaptam és rögtön bevillant a vödör víz három méterre amit a tűznek szántunk, most mégis az azonnali beavatkozásra lett rendelve. Másodpercek. Mégis volt idő arra, hogy lássam a rongyosra égett pici ujjakat, sebesült részeket, és csak remélni tudtam,hogy máshol nem égett meg, amit nem vettem észre, vagy nem égett bele a póló vagy nadrág. Az egész vödör víz volt az első elsősegély.
Ezen másodpercek alatt feleségem is kétségbeesetten próbált megszabadulni a kendőben pihenő nyolc hónapos Lizától, hogy a lehető leggyorsabban segítségére legyen fiúnknak. Az Ő arcán a riadalom, kétségbeés és sajnálat mélységes érzései vetültek ki.
Miért pont ő, miért ez, miért így, miért ennyire..? Keringett bennem, miközben azonnali megoldást kerestünk a vészhelyzetben. Az égésnél minden első másodperc, perc számít igazán... Folyt.köv.
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Délutánra hivatalosak voltunk a család többi tagjával együtt sütögetésre öcsémékhez, így bepakoltunk, elkészültünk és elindultunk apám kocsijával. A helyszín nem messze Budapestről, egy domb tetején rejtőző családi ház volt, ahova most először volt ennyi vendég hivatalos, hiszen nem régen volt beköltözés.
Minden jónak indult. A gyerekek homokoztak és csúszdáztak, autóztak és rohangáltak, a nagyobbak fára másztak.
Lassan szóba került a sütögetés így elkészítettük a tűzrakó helyet, nyársakat és magát a tűzrevalót is.
Sütögettünk. Mindenkinek megvolt a széke, deszkája ahová ülhet, harapni valója, és a tűz is kellemesen égett, néhány hekyen csupán parázslott.
Emlékszem, Máténak éppen magyaráztam, hogy milyen meleg és forró, hogy tilos közel menni, mert nagy baj lehet, messzebbről kell nézni... Az első találkozása volt a nyílt tűzzel. Eközben a szokásos dolgok történtek, sütögettünk gyerekek mászkáltak biztonságos távolságban, Máté a nagymama mellett ült kisszékében közel a tűzhöz.
Azt még láttam mikor Máté itatós poharával feláll és megkerüli a nagymamát, de azt már se nem én sem más nem tudja mitől botolhatott meg Ennyire, egyáltalán miért kerülhetett Ennyire közel a tűzhöz.
Utólag ezernyi variáció, megannyi vádaskodás és kérdés keringett fejünkben, de Isten csillapodásra ösztönzött, amúgy is volt mit megoldani és feldolgozni.
Hatalmas, fájó visítást hallatszott fel. Odakaptam a fejem és borzasztó látvány égett mindmáig a retinámba. Kisfiam félig a tűzben, félig benne.. nagymama és másik oldalról öcsém próbálják kiemelni, de nem megy nekik, ösztönösen utánakapva annyira volt elég, hogy nem feküdt bele, de bele lógott. A pillanat töredéke alatt ugrottam fel és habár mindössze kettő méterre lehettem, mégis, az a 2-3mp borszasztó kínokat jelentett kettő és fél éves kisfiamnak ahogyan a tűz leégeti kezén és lábán a felső és középső bőr réteget.
A pillanatban mindenki lefagyott. Én ugrottam. Kikaptam és rögtön bevillant a vödör víz három méterre amit a tűznek szántunk, most mégis az azonnali beavatkozásra lett rendelve. Másodpercek. Mégis volt idő arra, hogy lássam a rongyosra égett pici ujjakat, sebesült részeket, és csak remélni tudtam,hogy máshol nem égett meg, amit nem vettem észre, vagy nem égett bele a póló vagy nadrág. Az egész vödör víz volt az első elsősegély.
Ezen másodpercek alatt feleségem is kétségbeesetten próbált megszabadulni a kendőben pihenő nyolc hónapos Lizától, hogy a lehető leggyorsabban segítségére legyen fiúnknak. Az Ő arcán a riadalom, kétségbeés és sajnálat mélységes érzései vetültek ki.
Miért pont ő, miért ez, miért így, miért ennyire..? Keringett bennem, miközben azonnali megoldást kerestünk a vészhelyzetben. Az égésnél minden első másodperc, perc számít igazán... Folyt.köv.
A Windows Phone-telefonomról küldtem
2015. július 24., péntek
Kimondott szó
Ha beteg vagy, ha depis vagy, ha gázul érzed körülményeidet..
Gondold át, hogy miként beszélsz.
Ne tegyél ostoba kijelentéseket, ne bomlassz, hanem bátoríts, építs, jó dolgokat jelents ki mikor beszélsz.
Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van! Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske!
Bizony, a nyelv is olyan veszélyes, mint a tűz! Testrészeink közül a nyelvünkkel, vagyis a beszédünkkel tudjuk a legnagyobb bajt okozni, és a legsúlyosabb gonoszságokat elkövetni. Beszédünkkel tönkre tehetjük egész testünket és életünket. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.
Jak 3,5-6
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Gondold át, hogy miként beszélsz.
Ne tegyél ostoba kijelentéseket, ne bomlassz, hanem bátoríts, építs, jó dolgokat jelents ki mikor beszélsz.
Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van! Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske!
Bizony, a nyelv is olyan veszélyes, mint a tűz! Testrészeink közül a nyelvünkkel, vagyis a beszédünkkel tudjuk a legnagyobb bajt okozni, és a legsúlyosabb gonoszságokat elkövetni. Beszédünkkel tönkre tehetjük egész testünket és életünket. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.
Jak 3,5-6
A Windows Phone-telefonomról küldtem
2015. július 15., szerda
Hirtelen, egészen sűrű, sötétséget éreztem
Egy barátom mesélte, amikor a "szellemek megítélésének ajándékáról" beszéltünk, a Szent Szellem ajándékáról, a mennyei felszerelésről, amit azért kapunk, hogy munkánkat megfelelően tudjuk végezni:
"Egyetemre jártam, és a vallásismereti kurzus egyik vendég előadójára vártunk a teremben. Kérdeztem, ki lesz az előadó, de legtöbben nem ismerték. Mindenkiben várakozás volt. Ekkor, hirtelen, egészen sűrű, sötétséget éreztem. Emberileg megmagyarázhatatlan volt. De biztosan tudtam, hogy itt most a sötétség jelent meg. Nagyon erőteljesen.
És ekkor belépett egy nő. Nem volt visszataszító, semmi nem látszott rajta kívülről, ami feltűnést keltett volna. Megkérdeztem a többieket, ki ő? Ő az előadó. És Isten azonnal szólt, hogy kezdjek imádkozni. Éreztem, egyértelműen, hogy az ellenség jelent meg, és ártani akar. Rögtön nyelveken kezdtem imádkozni belül.
Ez az előadó 7 éven át, Mongóliában, sátorról-sátorra járt, és a sámán-jelenséget kutatta. A hallgatók érdeklődéssel hallgatták volna, "végre valami izgalmas", de én teljesen egyértelműen éreztem, tudtam belülről, itt a sötétség ereje nyilvánul meg, és rendíthetetlenül imádkoztam tovább, nyelveken. Éreztem, itt van ez a 2-300 fiatal, teljesen felkészületlenül az ördög dolgaira, és nyitottan a kíváncsiság miatt - a felelősség hatalmas.
Ott ültem, és imádkoztam. És akkor történt valami, ami egyértelműen az Úr munkája volt. Ahogy imádkoztam ott, titokban, nyelveken, a Szent Szellem által, az előadónő fejfájásról kezdett panaszkodni. "Még nem volt ilyen" - mondta, és abbahagyta az előadást. "Én nem értem ezt, de nem tudom folytatni." És elengedte az évfolyamot."
Eddig tartott a beszámoló, és ez bennem szorosan összekapcsolódott azzal, amit az előző nap az imádság fegyveréről mondtam. Az Úr akarja, hogy Evangéliuma előretörjön. Akarja, hogy védve légy a sötétség erejétől, és lelepleződjön előtted, amikor a sátán akar aktivitást kifejteni. Nem félelem szellemét kaptad, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak Szellemét. Amikor imádkozol, ez a kedves Szent Szellem veszi a fegyvereket, veszi az ajándékokat, és kijelentés, vezetés útján, irányba állít téged, bevon a harcba, és azt végzi el, amit te, vagy én, magunk erejéből, soha nem tudnánk megtenni.
Uram, köszönöm Neked, köszönöm, hogy "kicsiben és nagyban", a Te munkádat végezzük, benne vagyunk, és a Te jó gondolatod, terved, megvalósul általunk. Szeretnénk ezt, meg akarjuk látni, és nem akarunk semmit annyira, mint ezt. Ámen.
"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmának erejében." (Ef 6,10.)
"Egyetemre jártam, és a vallásismereti kurzus egyik vendég előadójára vártunk a teremben. Kérdeztem, ki lesz az előadó, de legtöbben nem ismerték. Mindenkiben várakozás volt. Ekkor, hirtelen, egészen sűrű, sötétséget éreztem. Emberileg megmagyarázhatatlan volt. De biztosan tudtam, hogy itt most a sötétség jelent meg. Nagyon erőteljesen.
És ekkor belépett egy nő. Nem volt visszataszító, semmi nem látszott rajta kívülről, ami feltűnést keltett volna. Megkérdeztem a többieket, ki ő? Ő az előadó. És Isten azonnal szólt, hogy kezdjek imádkozni. Éreztem, egyértelműen, hogy az ellenség jelent meg, és ártani akar. Rögtön nyelveken kezdtem imádkozni belül.
Ez az előadó 7 éven át, Mongóliában, sátorról-sátorra járt, és a sámán-jelenséget kutatta. A hallgatók érdeklődéssel hallgatták volna, "végre valami izgalmas", de én teljesen egyértelműen éreztem, tudtam belülről, itt a sötétség ereje nyilvánul meg, és rendíthetetlenül imádkoztam tovább, nyelveken. Éreztem, itt van ez a 2-300 fiatal, teljesen felkészületlenül az ördög dolgaira, és nyitottan a kíváncsiság miatt - a felelősség hatalmas.
Ott ültem, és imádkoztam. És akkor történt valami, ami egyértelműen az Úr munkája volt. Ahogy imádkoztam ott, titokban, nyelveken, a Szent Szellem által, az előadónő fejfájásról kezdett panaszkodni. "Még nem volt ilyen" - mondta, és abbahagyta az előadást. "Én nem értem ezt, de nem tudom folytatni." És elengedte az évfolyamot."
Eddig tartott a beszámoló, és ez bennem szorosan összekapcsolódott azzal, amit az előző nap az imádság fegyveréről mondtam. Az Úr akarja, hogy Evangéliuma előretörjön. Akarja, hogy védve légy a sötétség erejétől, és lelepleződjön előtted, amikor a sátán akar aktivitást kifejteni. Nem félelem szellemét kaptad, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak Szellemét. Amikor imádkozol, ez a kedves Szent Szellem veszi a fegyvereket, veszi az ajándékokat, és kijelentés, vezetés útján, irányba állít téged, bevon a harcba, és azt végzi el, amit te, vagy én, magunk erejéből, soha nem tudnánk megtenni.
Uram, köszönöm Neked, köszönöm, hogy "kicsiben és nagyban", a Te munkádat végezzük, benne vagyunk, és a Te jó gondolatod, terved, megvalósul általunk. Szeretnénk ezt, meg akarjuk látni, és nem akarunk semmit annyira, mint ezt. Ámen.
"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmának erejében." (Ef 6,10.)
2015. április 4., szombat
Az igazi üzenetet az életed hordozza
Az igazi üzenetet az életed hordozza.
Szókratész egyszer azt mondta a szavakra: „ostoba dolgok". Amikor az életed felkelti az elveszett emberek figyelmét, akkor van elegendő bizonyítékod, ami alátámasztja szavaidat. Ha engeded, hogy Isten végezze munkáját az életükben és a tiédben, rá fogsz csodálkozni, hogyan hozza ajkadra a megfelelő szavakat.
Isten egyedül a hitet várja, és csak azt fogadja el. Ha meg akarsz dolgozni azért, hogy bejuss Isten országába… rossz úton jársz. Gondold csak végig: vajon mennyi munka lenne az elég? Ha az üdvösség hit által nyerhető el, akkor minden munka és minden dicsőség Istené.
Soha ne kételkedj abban, hogy ő befogad családjába, ha közeledsz hozzá.
ASUS készülékemről küldve
Szókratész egyszer azt mondta a szavakra: „ostoba dolgok". Amikor az életed felkelti az elveszett emberek figyelmét, akkor van elegendő bizonyítékod, ami alátámasztja szavaidat. Ha engeded, hogy Isten végezze munkáját az életükben és a tiédben, rá fogsz csodálkozni, hogyan hozza ajkadra a megfelelő szavakat.
Isten egyedül a hitet várja, és csak azt fogadja el. Ha meg akarsz dolgozni azért, hogy bejuss Isten országába… rossz úton jársz. Gondold csak végig: vajon mennyi munka lenne az elég? Ha az üdvösség hit által nyerhető el, akkor minden munka és minden dicsőség Istené.
Soha ne kételkedj abban, hogy ő befogad családjába, ha közeledsz hozzá.
ASUS készülékemről küldve
2015. március 4., szerda
Menekülj Istenhez
Az ószövetségi időkben, ha valaki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit, az elhunyt családjának joga volt a vérbosszúra. Isten ezért elrendelte, hogy három-három menedékváros legyen a Jordán folyó mindkét partján, így bárhol is élt valaki az országban, eljuthatott arra a helyre, ahol Isten kegyelmét és védelmét megkaphatta.
Ha odamenekült, és elmondta történetét a város vezetőinek, azoknak kötelességük volt őt befogadni. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy a városon belül kellett maradni a főpap haláláig.
A főpap halála után a menekült szabadon hazatérhetett családjához, és visszakapott mindent, amit elveszített.
Felismered a lelki párhuzamot?
Jézus Krisztust a Szentírás hitvallásunk főpapjának nevezi (ld. Zsidók 3:1). Ha hozzá menekülsz, csak annyit kell tenned, hogy bevallod bűneidet. Ha megteszed ezt a hitbeli lépést, bocsánatot nyersz, Isten új teremtésként tekint rád, és védelmét biztosítja számodra. Ahogyan a vérbosszút követelő rokon nem léphetett a menedékvárosba, a sátán sem tud áthatolni Jézus vérének védelmi vonalán, és nem tud ártani neked.
Amikor Jézus így kiáltott fel a kereszten: „Elvégeztetett!" (János 19:30), azzal minden – a bölcsőtől a koporsóig elkövetett – bűnödért megfizette az árat. És mivel főpapod, Krisztus meghalt, majd feltámadt, te is szabaddá lettél, és visszakaphatsz mindent, amit a bűn hatalma miatt elvesztettél az életben.
Egy szerző ezt így fogalmazta meg: „Ha Isten és köztünk ezer lépés távolság lenne, ő megtenne értünk kilencszázkilencvenkilencet – de az utolsó lépést ránk hagyná. A döntés a miénk." Ma tehát menekülj Istenhez!
Mai Ige
Ha odamenekült, és elmondta történetét a város vezetőinek, azoknak kötelességük volt őt befogadni. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy a városon belül kellett maradni a főpap haláláig.
A főpap halála után a menekült szabadon hazatérhetett családjához, és visszakapott mindent, amit elveszített.
Felismered a lelki párhuzamot?
Jézus Krisztust a Szentírás hitvallásunk főpapjának nevezi (ld. Zsidók 3:1). Ha hozzá menekülsz, csak annyit kell tenned, hogy bevallod bűneidet. Ha megteszed ezt a hitbeli lépést, bocsánatot nyersz, Isten új teremtésként tekint rád, és védelmét biztosítja számodra. Ahogyan a vérbosszút követelő rokon nem léphetett a menedékvárosba, a sátán sem tud áthatolni Jézus vérének védelmi vonalán, és nem tud ártani neked.
Amikor Jézus így kiáltott fel a kereszten: „Elvégeztetett!" (János 19:30), azzal minden – a bölcsőtől a koporsóig elkövetett – bűnödért megfizette az árat. És mivel főpapod, Krisztus meghalt, majd feltámadt, te is szabaddá lettél, és visszakaphatsz mindent, amit a bűn hatalma miatt elvesztettél az életben.
Egy szerző ezt így fogalmazta meg: „Ha Isten és köztünk ezer lépés távolság lenne, ő megtenne értünk kilencszázkilencvenkilencet – de az utolsó lépést ránk hagyná. A döntés a miénk." Ma tehát menekülj Istenhez!
Mai Ige
2015. március 1., vasárnap
Szeretetet az első
Mivel Isten természetének lényege a szeretet, akkor hasonlítunk hozzá legjobban, ha mi is szeretjük embertársainkat.
Pál azt írja: „ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1Korinthus 13:3).
Márpedig a szeretetet nem lehet megtanulni és gyakorolni elszigeteltségben. Emberek között kell lenni hozzá – bosszantó, gyarló, követelődző és frusztrált emberek között. Néha úgy viselkedünk, mintha a kapcsolatokat valahogy bele kellene szorítanunk időbeosztásunkba. Azt szoktuk mondani, hogy időt szánunk vagy időt szakítunk másokra.
Jézus két rövid mondatban összegezte, mi a legfontosabb: „Szeresd az Urat, a te Istenedet" és „Szeresd felebarátodat" (ld. Máté 22:37-40).
Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok!
Az élet lényege, hogy megtanuljunk szeretni – Istent és embereket. Ha az életből kivonjuk a szeretetet, mindig nullát kapunk eredményül!
Teréz anya mondta: „Nem az számít, mit teszel, hanem, hogy mennyi szeretettel teszed."
A szeretet a titka annak, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk hátra. Életünk utolsó perceiben mind felismerjük, hogy az élet valójában a kapcsolatokról szól. Az a bölcsesség, ha ezt az igazságot mihamarabb megtanuljuk.
Ne várj addig, míg már túl késő rájönni.
Pál azt írja: „ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1Korinthus 13:3).
Márpedig a szeretetet nem lehet megtanulni és gyakorolni elszigeteltségben. Emberek között kell lenni hozzá – bosszantó, gyarló, követelődző és frusztrált emberek között. Néha úgy viselkedünk, mintha a kapcsolatokat valahogy bele kellene szorítanunk időbeosztásunkba. Azt szoktuk mondani, hogy időt szánunk vagy időt szakítunk másokra.
Jézus két rövid mondatban összegezte, mi a legfontosabb: „Szeresd az Urat, a te Istenedet" és „Szeresd felebarátodat" (ld. Máté 22:37-40).
Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok!
Az élet lényege, hogy megtanuljunk szeretni – Istent és embereket. Ha az életből kivonjuk a szeretetet, mindig nullát kapunk eredményül!
Teréz anya mondta: „Nem az számít, mit teszel, hanem, hogy mennyi szeretettel teszed."
A szeretet a titka annak, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk hátra. Életünk utolsó perceiben mind felismerjük, hogy az élet valójában a kapcsolatokról szól. Az a bölcsesség, ha ezt az igazságot mihamarabb megtanuljuk.
Ne várj addig, míg már túl késő rájönni.
2015. február 26., csütörtök
Kérd ki Isten véleményét
Hét olyan eset, amikor mindennél fontosabb felismerni Isten hangját.
1) Tudnunk kell Isten véleményét, mielőtt magunkévá tesszük mások ötleteit. Miért? Mert az emberek ötletei nem Isten parancsai. Ne kötelezd el magad meggondolatlanul, nehogy olyan ígéreteket tégy, melyeket nem tudsz megtartani. Szeretned kell az embereket, de egyedül csak Isten Lelkének hagyhatod, hogy vezessen!
2) Tudnunk kell, mit mond Isten, mielőtt mások panaszaira hallgatunk. Miért? Mert nem mi vagyunk felelősek mások boldogságáért. A pszichológusok kodependenciának, társfüggőségnek nevezik azt, ha valaki csak akkor érzi jól magát, ha mások problémáján javítani tud. Mások életének elrendezése nem a te dolgod, add őket Istennek!
3) Meg kell hallanunk, mit mond Isten, mielőtt mások szükségei miatt aggódunk. Miért? Mert míg másokat a szükségeik hajtanak, minket egyedül Isten vezethet.
4)Istenre kell figyelnünk, mielőtt mások igényeire, kéréseire reagálunk. Miért? Mert fel kell ismernünk, mi rejlik kéréseik mögött. Meg kell vizsgálnunk a talajt, mielőtt vetni kezdünk bele.
5) Hallanunk kell Isten hangját, mielőtt megosztjuk álmunkat másokkal. Miért? Mert nem elég, ha van egy álmunk, egy csapatra is szükségünk van. Olyan emberek kellenek, akik segítenek, lelkesítenek, és magasabb szintre emelnek. A megfelelő emberek ösztönözni tudnak arra, hogy erősödj, hogy gondolkodásod fejlődjön, hogy keményebben dolgozz, és merj kockáztatni. Ők késztetnek arra, hogy továbbmenj!
6) Istenre kell figyelnünk, mielőtt mások jóváhagyását keressük. Miért? Mert az embereknek mindig megvan a saját tervük, és annak érdekében hízelegni fognak neked vagy manipulálni próbálnak. Ha Istenre figyelsz, az megvéd attól, hogy a csapdájukba ess.
7) Istenre kell hallgatnunk, mielőtt fontos döntéseket hozunk.Miért? Mert nem az a dolgunk, hogy eldöntsük, mit vár tőlünk Isten, hanem az, hogy felfedezzük és megtegyük akaratát.
-Mai Ige-
2015. január 28., szerda
Szeressétek egymást
A megjelenés alapján negatív véleményt formálni kevesebb mint húsz másodpercbe kerül.
Ahogy Thelma Wells mondja: „Könnyű ítélkezni, amikor valaki nem úgy néz ki, nem úgy beszél, nem úgy fog kezet, nem úgy gondolkodik, ahogyan te. Ám János azt mondja:
"… aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát" (1János 4:20).
Nem szeretheted Istent, ha negatív érzelmeket táplálsz mások irányában. Nem csupán test vagyunk, szellemi lények is vagyunk, és annak az alapja, akik vagyunk, nem magasságunk, súlyunk, modorunk, hajszínünk vagy életkorunk, hanem Istentől kapott ajándékaink, személyiségjegyeink, értékeink, intellektusunk és érdeklődési körünk. Amikor rájövünk, hogy Isten szeret minket, még ha bizonyos tetteinket vagy viselkedésformáinkat nem is kedveli, akkor könnyebbé válik az is, hogy másokat szeretni tudjunk.
Amikor felismerjük, hogy mások iránti negatív érzéseink akadályai annak, hogy Istent szeretni tudjuk, könnyebb lesz szeretni. Ha közösségben vagyunk Teremtőnkkel, és kérjük, hogy adja nekünk az ő szemét és szívét… könnyebbé válik a szeretet.
Jézus azt mondta:
"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik." (Lukács 6:32).
Lehet, hogy sosem lesz könnyű bizonyos embereket szeretni, de ha meghozod a nehéz döntést, hogy mégis szeretni fogod őket, az ezzel járó jutalom mindig megéri." A Biblia azt mondja „a szeretet soha nem vall kudarcot" (1Korinthus 13:8 NIV) – ha nem akarsz szeretni, kimarad az életedből az legeslegjobb dolog, amit Isten neked tervezett.
Egy bibliatanító mondja: „Ne maradjon ki az életedből… Isten szeretet, és ha engeded kiáramlani a szeretetet, azzal Istent engeded munkálkodni, és ő lesz felelős az eredményért. Engedd kiáramlani a szeretetet minden pillanatban, minden helyzetben, minden imában, minden gondolatban… ez megerősít… elűzi a félelmet… olyan megoldás, ami mindig működik."
-Mai Ige-
Ahogy Thelma Wells mondja: „Könnyű ítélkezni, amikor valaki nem úgy néz ki, nem úgy beszél, nem úgy fog kezet, nem úgy gondolkodik, ahogyan te. Ám János azt mondja:
"… aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát" (1János 4:20).
Nem szeretheted Istent, ha negatív érzelmeket táplálsz mások irányában. Nem csupán test vagyunk, szellemi lények is vagyunk, és annak az alapja, akik vagyunk, nem magasságunk, súlyunk, modorunk, hajszínünk vagy életkorunk, hanem Istentől kapott ajándékaink, személyiségjegyeink, értékeink, intellektusunk és érdeklődési körünk. Amikor rájövünk, hogy Isten szeret minket, még ha bizonyos tetteinket vagy viselkedésformáinkat nem is kedveli, akkor könnyebbé válik az is, hogy másokat szeretni tudjunk.
Amikor felismerjük, hogy mások iránti negatív érzéseink akadályai annak, hogy Istent szeretni tudjuk, könnyebb lesz szeretni. Ha közösségben vagyunk Teremtőnkkel, és kérjük, hogy adja nekünk az ő szemét és szívét… könnyebbé válik a szeretet.
Jézus azt mondta:
"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik." (Lukács 6:32).
Lehet, hogy sosem lesz könnyű bizonyos embereket szeretni, de ha meghozod a nehéz döntést, hogy mégis szeretni fogod őket, az ezzel járó jutalom mindig megéri." A Biblia azt mondja „a szeretet soha nem vall kudarcot" (1Korinthus 13:8 NIV) – ha nem akarsz szeretni, kimarad az életedből az legeslegjobb dolog, amit Isten neked tervezett.
Egy bibliatanító mondja: „Ne maradjon ki az életedből… Isten szeretet, és ha engeded kiáramlani a szeretetet, azzal Istent engeded munkálkodni, és ő lesz felelős az eredményért. Engedd kiáramlani a szeretetet minden pillanatban, minden helyzetben, minden imában, minden gondolatban… ez megerősít… elűzi a félelmet… olyan megoldás, ami mindig működik."
-Mai Ige-
2015. január 13., kedd
Legyen barátod a bűnös, de ne Isten színe előtt
Legyél a homoszexuális és minden egyéb 'komoly' bűnös ember barátja és ne ítéld el őket, hiszen foglyok és kitől hallanák az igazságot.
De ahogyan hallod, hogy gyülekezetedben ilyen van főleg, ha homoszexuális, ne úrvacsorázz velük, ne imádkozz velük, ne vállalj velük szellemi közösséget, ne dicsőíts velük, mert ők talán tudtuk nélkül is a Sátánnak engedelmeskednek.
Sőt, azt mondom Pál alapján, hogy küldjétek el a gyülekezetből, ha nem szándékozik ebből megváltozni. Ez nem egy betegség, amiből ki lehet gyógyulni? Nem. De szellemi kiszolgáltatottság! Istennel minden lehetséges, ha emberileg nem is!
De ahogyan hallod, hogy gyülekezetedben ilyen van főleg, ha homoszexuális, ne úrvacsorázz velük, ne imádkozz velük, ne vállalj velük szellemi közösséget, ne dicsőíts velük, mert ők talán tudtuk nélkül is a Sátánnak engedelmeskednek.
Sőt, azt mondom Pál alapján, hogy küldjétek el a gyülekezetből, ha nem szándékozik ebből megváltozni. Ez nem egy betegség, amiből ki lehet gyógyulni? Nem. De szellemi kiszolgáltatottság! Istennel minden lehetséges, ha emberileg nem is!
"Azt a hírt hallottam, hogy szexuális bűnök is előfordulnak köztetek. Sőt, olyan bűn is, amire még azok között sincs példa, akik nem ismerik Istent: hogy valaki a mostoha-anyjával él együtt.
Ti meg annyira büszkék vagytok, hogy nem i bánkódtok ezen?! Miért nem külditek el magatok közül az ilyen embert?
Bár én fizikailag távol vagyok, szellemben mégis ott vagyok köztetek. Már el is határoztam, hogy mit kell az ilyen emberrel tenni. Úgy hoztam ezt az ítéletet, mintha ott lennék közöttetek.
Gyűljetek össze az Úr Jézus nevében, és én szellemben ott leszek veletek. Akkor Urunk, Jézus hatalmával
adjuk át a Sátánnak azt a férfit. Ez ugyan most a teste romlását, vagy pusztulását jelenti, azonban szelleme mégis megmenekülhet az Úr Napján." 1Kor 5,1-5
"Előző levelemben írtam már nektek, hogy ne legyen semmi közötök a szexuális bűnökben élő emberekhez.
De ezt nem úgy értettem, hogy ne barátkozzatok ennek a jelenlegi világnak az embereivel, akik szexuális bűnökben élnek, pénzimádók, becsapják egymást, és bálványokat imádnak. Hiszen, ha ezektől az emberektől távol akarnátok élni, ki kellene mennetek a világból.
Azt írtam nektek, hogy ne vállaljatok közösséget az olyan emberrel, aki magát Krisztusban a testvéreteknek mondja, de mégis szexuális bűnökben él, vagy a pénz a mindene, vagy bálványokat imád, vagy káromkodik, vagy részeges, vagy csaló. Az ilyennel még csak ne is úrvacsorázzatok együtt!"1Kor 5,9-10
2015. január 12., hétfő
Isten Királysága hatékony erő
"Mert Isten Királysága nem üres beszéd, hanem hatékony erő."
Ahol Isten jelen van ott csodák és jelek történnek, szabadulások és lelki-testi gyógyulások. Ahol Isten jelen van, ott az emberek megváltoznak, követőkké válnak.
Ahol Isten nincsen jelen, bármilyen alkalom is legyen az, az nem őszinte és csak üres dolgok. Ott ezek nem is történnek meg.
Ahol Isten jelen van ott csodák és jelek történnek, szabadulások és lelki-testi gyógyulások. Ahol Isten jelen van, ott az emberek megváltoznak, követőkké válnak.
Ahol Isten nincsen jelen, bármilyen alkalom is legyen az, az nem őszinte és csak üres dolgok. Ott ezek nem is történnek meg.
2015. január 8., csütörtök
Képes vagy arra, amiről Isten azt mondta, hogy képes vagy rá!
„Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok!" (Jeremiás 1:17)
Szégyelled magad az indulásod miatt? Jeremiás is így volt vele. Könyvét azzal kezdi, hogy felsorolja származását, és a környezetében élő jó és rossz embereket. Tudod mit?
Mindannyian olyan géneket örököltünk, melyek nem éppen tökéletesek. Vegyes csomag vagyunk. Mit kellene hát tennünk? Tanuljunk azoktól, akik rosszul csinálták, és kövessük azokat, akik jól csinálták. Fedezd fel, milyen céllal helyezett Isten erre a földre, és töltsd be azt! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább a következő futónak.
Arra törekedj, hogy jól érj célba, és hallhasd: „Jól van, jó és hű szolgám!" Vigyázz arra, mit mondasz! Kimondott szavaid nemcsak másokra vannak hatással, de rád is!
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy az életkora nem megfelelő, Isten azt mondta: „Ne mondd, hogy fiatal vagy!" Amikor amiatt panaszkodott, hogy ő nem egy szónoki tehetség, Isten azt mondta: „Ne mondd ezt!" Amikor látta, hogy mekkora az ellenállás, térdei megremegtek, de Isten azt mondta: „Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az Úr." (Jeremiás 1:17-19).
„… ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9)
Azok az emberek, akiket Isten elhív, először általában felkészületlennek, bizonytalannak érzik magukat. Sőt, ha valamire nagy lelkesen azt mondod: „Nem gond, Uram, ezzel simán megbirkózom", arra valószínűleg nem ő hívott el. „De annyi hibát követtem már el!" – mondod. Igen, mindenki elesik, a győztesek azok közül kerülnek ki, akik újra felállnak.
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24).
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy benne nincs meg sem a hozzáértés sem a kellő önbizalom a feladathoz, Isten azt mondta neki, amit nekünk is mond: 1) Nem a saját felhatalmazásodból mész. „… menj, ahova csak küldelek" (Jeremiás 1:7). Téged ki küld, ki támogat, ki tart fenn? Isten! Mi másra lenne még szükséged? 2) Nem a saját üzenetedet kell hirdetned.
„… hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jeremiás 1:7).
Ne ess kétségbe, ne köss kompromisszumot, ne magyarázkodj, ne mentegetőzz! Csak mondd, amit Isten rád bízott, a többit majd ő elvégzi:
„… mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem" (Jeremiás 1:12).
3) Ha Isten megérintett, azzal alkalmassá lettél.
„Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9).
Légy önmagad – úgysem lehetsz senki más! Nem az vagy, akinek mások mondanak, az vagy, akinek Isten mond! Ezért képes vagy arra, amiről Isten azt mondta, hogy képes vagy rá. Érts egyet vele!
Szégyelled magad az indulásod miatt? Jeremiás is így volt vele. Könyvét azzal kezdi, hogy felsorolja származását, és a környezetében élő jó és rossz embereket. Tudod mit?
Mindannyian olyan géneket örököltünk, melyek nem éppen tökéletesek. Vegyes csomag vagyunk. Mit kellene hát tennünk? Tanuljunk azoktól, akik rosszul csinálták, és kövessük azokat, akik jól csinálták. Fedezd fel, milyen céllal helyezett Isten erre a földre, és töltsd be azt! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább a következő futónak.
Arra törekedj, hogy jól érj célba, és hallhasd: „Jól van, jó és hű szolgám!" Vigyázz arra, mit mondasz! Kimondott szavaid nemcsak másokra vannak hatással, de rád is!
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy az életkora nem megfelelő, Isten azt mondta: „Ne mondd, hogy fiatal vagy!" Amikor amiatt panaszkodott, hogy ő nem egy szónoki tehetség, Isten azt mondta: „Ne mondd ezt!" Amikor látta, hogy mekkora az ellenállás, térdei megremegtek, de Isten azt mondta: „Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az Úr." (Jeremiás 1:17-19).
„… ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9)
Azok az emberek, akiket Isten elhív, először általában felkészületlennek, bizonytalannak érzik magukat. Sőt, ha valamire nagy lelkesen azt mondod: „Nem gond, Uram, ezzel simán megbirkózom", arra valószínűleg nem ő hívott el. „De annyi hibát követtem már el!" – mondod. Igen, mindenki elesik, a győztesek azok közül kerülnek ki, akik újra felállnak.
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24).
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy benne nincs meg sem a hozzáértés sem a kellő önbizalom a feladathoz, Isten azt mondta neki, amit nekünk is mond: 1) Nem a saját felhatalmazásodból mész. „… menj, ahova csak küldelek" (Jeremiás 1:7). Téged ki küld, ki támogat, ki tart fenn? Isten! Mi másra lenne még szükséged? 2) Nem a saját üzenetedet kell hirdetned.
„… hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jeremiás 1:7).
Ne ess kétségbe, ne köss kompromisszumot, ne magyarázkodj, ne mentegetőzz! Csak mondd, amit Isten rád bízott, a többit majd ő elvégzi:
„… mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem" (Jeremiás 1:12).
3) Ha Isten megérintett, azzal alkalmassá lettél.
„Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9).
Légy önmagad – úgysem lehetsz senki más! Nem az vagy, akinek mások mondanak, az vagy, akinek Isten mond! Ezért képes vagy arra, amiről Isten azt mondta, hogy képes vagy rá. Érts egyet vele!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)