Csak azokat kövesd, akik Krisztust követik.
Azt, hogy a gyülekezet elsősorban arra van elhívva, hogy család legyen, és csak utána szervezet, már bemutattuk az eddigi heti tanulmányok során. Mindazáltal a szervezetre is szükség van, ahogy minden sikeres családnak is van valamilyen szervezeti felépítése.
Valószínűleg mindenki látott már olyan családot, ahol a kisgyerek uralja a terepet azzal, hogy addig hisztizik, amíg úgy nem lesz, ahogy ő akarja. Ez abból adódik, hogy az apa, vagy az anya nem tölti be azt a szerepet, amire elhívást kapott - vagy esetleg egyikük sem. Ahol vezetőségi vákuum van, ott számítani lehet rá, hogy a lázadók, az önfejűek, vagy az önjelöltek fogják betölteni ezt az űrt. Ez sok családot szétrombolt már, ahogy sok gyülekezetet és szervezetet is.
Minden olyan szervezetben, amelyik együtt akar maradni, növekedni akar, vagy tovább akar lépni, kell, hogy legyen vezetés. Nyilvánvaló, hogy a családban a szülőknek kell a vezetőknek lenni. A gyülekezetben már nem ennyire nyilvánvaló, hogy kinek kell betölteni a vezetői szerepet, hacsak nem egy bizonyos sablon alapján kialakított "franchise" rendszerű szervezetről van szó, amit gyülekezetnek neveznek, ahol a vezetés a rendszer központjából van biztosítva. De vajon így csinálták az Apostolok Cselekedeteiben is, amely a gyülekezet kiformálódását leíró könyv? Érdemes megfigyelni, hogy miután Pál az Úrhoz vezette valahol az embereket, és létrehozott egy gyülekezetet, sokszor hónapok teltek el, mire visszatért, hogy vezetőket állítson szolgálatba. Időt hagyott a koinónia megvalósulására, mielőtt beindította volna az ekklézsiát. Így addigra már lehetségessé vált, hogy felismerjék az igazi vezetőket.
Minden igazi gyülekezetnek, amit az Úr épít, Jézus a Feje. Az Ő fősége azok által lesz gyakorlati módon megvalósítva, akiket Ő hívott el és kent fel erre a célra. Ő maga, amikor bevonult Jeuzsálembe, hogy keresztre feszítsék, azt mondta a Máté 23:39 szerint:
"nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
Most, miután már megtörtént a keresztrefeszítés, meg kell látnunk Őt azokban, akiket Ő küld, ha látni akarjuk Őt.
Nem az alapján állapítom meg valakiről, hogy az Efézus 4 szerinti tanító, hogy mennyi ismerettel rendelkezik, és milyen tisztán és érthetően beszél, hanem úgy, ha meglátom benne az én Tanítómat, Jézust. Nem az alapján állapítom meg valakiről, hogy igazi Efézus 4 szerinti pásztor, hogy milyen képzett, vagy mennyire együtt érző, vagy milyen bölcs tanácsokat tud adni, hanem úgy, ha az én Pásztoromat, Jézust látom meg benne. Ugyanez igaz az Ő vezetőségére is. Akkor ismerem el valakiről, hogy igazi, felszentelt vezető, ha az én Vezetőmet látom benne.
Akik az elismertségük érdekében nagy mértékben támaszkodnak a szolgálati megnevezésükre, vagy akár arra, hogy ki állította szolgálatba őket, ők azok, akiket leginkább meg kell kérdőjeleznünk. Van helye annak is Krisztus testében, hogy felismerjük és elismerjük a pozíciókat, de akik túlságosan igénylik az elismerést, általában ők azok, akikkel elővigyázatosnak kell lennünk, és akiket nem az Úr küldött. Azt olvassuk, hogy Jézabel "prófétának mondja magát" (Jelenések 2:20).
Sajnos manapság bármelyik tömegbe dobsz egy kavicsot, biztos, hogy eltalálsz egy apostolt vele. Ma már szinte mindenki igényli ezt a megnevezést. Ha nem apostolt találsz, akkor püspököt, vagy prófétát fogsz. Ez a bolondság vezetett a szellemi valutánk nagy mértékű leértékelődéséhez, és tette nevetség tárgyává ezeket a nagyszerű és fontos pozíciókat. Az Úr megdicsérte az efézusi gyülekezetet, amiatt, hogy
"Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat. Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és bebizonyítottad, hogy hazudnak." (Jelenések 2:2).
Újra meg kell, hogy lássuk ennek a bölcsességnek és érettségnek a felemelkedését Krisztus testében. De még így is az lesz a fő dolgunk annak érdekében, hogy igazi szellemi tekintélyek legyenek a gyülekezetben, hogy megtanuljuk csak azokat követni, akik Krisztust követik, akik Őbenne maradnak, és akik által Ő nyilvánul meg.
Úgy fogjuk tudni felismerni az igazi szellemi vezetőket, hogy meglátjuk bennük a mi Vezetőnket, és nem leszünk hajlandóak követni az olcsó utánzatokat.
R.J.
