Krisztus Ítélőszéke előtt 1.

Szeretném megosztani veletek a rám nagyon nagy hatással lévő könyv bizonyos részeit, ez alkalommal a Krisztus Ítélőszéke előtt játszódó jelenetek és párbeszédek egy részét. Tartalma elragadtatásban született meg, és egészen biztosan tudom, hogy ez igaz és hasznára válik az Istenfélő és bölcs ember számára.

A terem

      ...olyan hatalmas terembe vezetett, amelyet - azt gondoltam - maga a Föld sem tudna befogadni. Szépségét össze sem lehet hasonlítani földi építészeti alkotásokkal. Szebb volt, mint bármi, amit valaha láttam. Messze, a csarnok túlsó végében volt a Forrása ennek a mindenről tükröződő dicsőségnek. Tudtam, hogy ez maga az Úr, és noha már sokszor találkoztam Vele, kissé mégis féltem, amint közeledtem Hozzá. Ez azonban szent félelem volt, amely még jobban megnövelte bennem az örömöt és békességet. Tudtam, hogy Krisztus Ítélőszékéből minden eddiginél nagyobb biztonság, de ugyanakkor erősebb és tisztább félelem is származik. Észrevettem, hogy nagy sokaság mellett haladok, akik bal felől sorokban álltak. Amint rájuk néztem, meg kellett állnom. Királyi megjelenésük teljesen elkápráztatott: soha nem láttam ehhez foghatót. Arckifejezésük lenyűgöző volt. Még soha nem láttam ilyen békességet és magabiztosságot emberi arcon. Mindannyian olyan csodálatosan szépek voltak, hogy ahhoz fogható nincs a Földön.

Ahogyan odafordultam a hozzám legközelebb állókhoz, üdvözlésképpen meghajoltak, mintha ismernének.

- Honnan ismertek engem? - kérdeztem, miközben meglepődtem saját bátorságomon, hogy egyáltalán meg mertem őket szólítani.

- Te azok közé a szentek közé tartozol, akik az utolsó csatában harcolnak - felelte az egyik.

 - Itt mindenki ismer téged és mindazokat, akik most a Földön harcolnak. Mi azok a szentek vagyunk, akik az előtted lévő, nemzedékekben szolgálták az Urat. Nekünk megengedte az Úr, hogy végignézzük az utolsó csatát, mi vagyunk a tanúk nagy fellege. Mindnyájatokat ismerünk, és mindent látunk, amit csak tesztek. Az Ő Ítélőszéke előtt megízleltem a lélek legnagyobb sötétségét, és a lehető legmélyebb bűnbánatot. Bár itt nem úgy mérjük az időt, mint a Földön, mégis úgy tűnt, ez a szörnyű fájdalom olyan hosszú ideig tartott, mint a földi életem. Minden bűnöm és ostobaságom, amelyet nem bántam meg, elvonult előttem és mindazok előtt, akik itt vannak. Nem értheted meg ennek a fájdalmát, amíg te magad meg nem tapasztalod ugyanezt: úgy éreztem, mintha a pokol legmélyebb bugyrában lennék, holott az Úr dicsősége előtt álltam. Ez addig tartott amíg a Földön hasztalanul eltöltött időm le nem peregtek mindenki előtt. Azok az idők, amikért nem kértünk bocsánatot, hogy hasztalanul éltük meg.

Sokan nagy keresztények a büszkeség halálos bűnében estek el nagy győzelmeik után, vagy a féltékenység bűnében, amikor pedig Isten másokat is ugyanúgy fölkent, mint őket. Mások életük vége felé a bűnös kívánság vétkébe estek, megkeseredtek, vagy elbátortalanodtak, és Istennek el kellett vennie őket a Földről (betegek lettek pl és meghaltak mielőtt ’kellett’ volna), mielőtt átlépték volna a határt a kárhozat felé vezető úton.

Fontos! Minél nagyobb a szellemi hatalmad, annál nagyobbat eshetsz, ha elhagyod a szeretetet és az alázatot! Az Urat szolgáld és ne embereket, még akkor sem, ha azok szellemi emberek!!

Amikor a trón felé vezető utamon még félúton sem tartottam, a legalacsonyabb rangon lévők kimondhatatlan dicsősége szinte a külső sötétségnek tűnt azoknak a dicsőségével összehasonlítva, akik mellett most haladtam el. A Földön elképzelhető leggyönyörűbb dolog, említésre sem volna méltó itt a mennyben. És nekem azt mondták, hogy ez a hely a szavakkal leírhatatlan mennyei birodalmaknak még csak a küszöbe! Utam a trón felé napokba, hónapokba vagy talán évekbe tellett. Itt nem lehetett mérni az időt.

Közelebb érve Krisztus Ítélőszékéhez észrevettem, hogy a legmagasabb rangú szentek szintén trónokon ülnek, melyek az Úr trónjának részét képezik. Még a legkisebb trón is sokkal dicsőségesebb volt, mint bármelyik a Földön.

A rajtuk ülők közül néhányan földi városok fölött kaptak uralmat, s most arra vártak, hogy hamarosan elfoglalhassák pozíciójukat. Mások a menny bizonyos dolgai fölött uralkodtak, megint mások a fizikai világ különböző birodalmai fölött, például csillagrendszerek és galaxisok fölött. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy nagyobb tisztességet jelent egy város fölött uralkodni, mint akár egész galaxisok fölött. Egyetlen gyermek sokkal értékesebb, mint egy egész galaxisra való csillag, mert a Szent Szellem emberekben lakik, és az Úr embereket választott örökkévaló hajlékául. Dicsőségének jelenlétében a Föld jelentéktelen porszemnek tűnt csupán, amely mégis oly végtelenül értékes, hogy az egész teremtett világ figyelme rá összpontosul.

-A szent Szellem erejének köszönhettem, hogy képes voltam megállni. Ekkor értettem meg igazán, hogy Ő a Vigasztaló. Ő vezetett mindvégig az úton, bár én legtöbbször észre sem vettem jelenlétét. Az Úr sokkal gyengédebb, ugyanakkor sokkal rettenetesebb volt, mint ahogy addig elképzeltem. Ismerősnek tűnt, mert ráismertem benne sok földi barátomra. Ráismertem, hogy Ő volt Az, aki másokon keresztül gyakran szólt hozzám, és Akit sok esetben elutasítottam. Láttam, hogy Ő a Bárány és az Oroszlán, a Pásztor és a Vőlegény, de most leginkább mégis Bírónak láttam Őt.

(folytatás napokon belül)

Tanítványozás legyen újra az első

Miért kapunk sebeket?

Miért engedi Krisztus, hogy sebeket kapjunk?

Az Úr sebei által gyógyulunk meg, és mi is a saját sebeink által kapunk hatalmat a gyógyításra. Ha egyszer gyógyulást nyerünk, hatalmat kapunk mások meggyógyítására ugyanazon a ponton, ahol az ellenség megsebzett bennünket. A gyógyítás az Úr szolgálatának egyik alapvető része volt, és ezért a mi szolgálatunknak is alapvető része. Az egyik oka annak, amiért az Úr megengedi, hogy rossz dolgok érjék az Ő népét, hogy ők is könyörületet kapjanak mások iránt, mert ezen keresztül hat a gyógyítás ereje. Ezért beszélt Pál apostol a megverettetéseiről és megkövezéseiről, amikor a tekintélyét kérdőjelezték meg. Minden seb, amit kapunk és minden rossz dolog, ami velünk történik átváltoztatható arra a hatalomra, hogy jót tegyünk. Minden egyes ütés, amelyet a nagy apostol elszenvedett, mások üdvösségét eredményezte. Minden seb, amelyet a harcosok kapnak, mások megmentésére, gyógyítására vagy helyreállítására szolgál!

Másik oka is van, hogy az Úr megengedi, hogy sebeket kapjunk. Nincs bátorság valós veszély nélkül - Az Úr azt mondta Józsuénak, hogy vele megy a harcba az Ígéret Földjéért, de újra és újra intette, hogy legyen bátor és erős. Azért mondta ezt, mert Józsuénak harcolnia kellett, és valóságos veszéllyel nézett szembe.

Ilyen módon teszi próbára az Úr azokat, akik méltók az ígéretekre.

forrás:Rick Joyner

Jobb a nyilvánvaló dorgálás

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

           Isten országában vannak tények és vannak értékelések. Az Úr Jézus elmondja neked, mit tart helyesnek, mit tart jónak, mit tart jobbnak, vagy még jobbnak, s a legjobbnak. S miért teszi ezt? Azért, hogy választhasd az Övét. Azt, amit Ő mond követendőnek. Akarod? Akkor meg fogod érteni.

Kommunikáció!

Ha gondolsz valamit, ami a másik javára van, és szükséges, hogy tudjon róla, oszd meg vele. Ha nem akarja hallani – az más kérdés. Akkor jön az imádság, és a bölcsesség keresése: ki által, ki útján hallgatná meg, mi lenne a bölcs megoldás. Pl. leírva elolvasná-e, vagy egyből törli? Vagy, ha egy verset küldesz neki, amit nem „neki írtak”, akkor elolvassa-e? Megérti-e? Vagy „célzásnak veszi”, és megdühödik ezen is?

Néha vállalni kell a másik dühét is. Ha el kell mondani – ha tényleg kell, az Úr is mondja – akkor mondd el. Még, ha dühös is lesz a másik. Persze légy irgalmas, fejezd ki a szeretetedet, de mondd el, mondd ki, mert különben nem tud hatni az igazság. Az Isten Igéje igazság. A tényekre szükség van, hogy lehessen rájuk építeni.

Van, amikor olyan alapmagatartás alakult ki valakiben, hogy szinte semmit nem lehet elmondani neki. Semmit, amiben a legkisebb sértőt, bántót, el nem fogadót érzékeli. Hát igen. Ilyenkor a legnehezebb. De ekkor sem lehetetlen, csak talán többet kell várnod (türelem, szeretet, HOSSZÚTŰRÉS), meg kell találnod a megfelelő személyt (nem feltétlenül te vagy az), és a megfelelő időzítést (valami pozitívhoz kapcsolva, lehetőség szerint), és helyzetet (amiben a legkevesebb megszégyenülés fenyegeti). Ehhez sok-sok imádságra is szükséged lehet – de, ha nem adod fel, ha igazán fontos a másik ember, akkor átverekszed magad az akadályozó körülményeken, rossz tapasztalatokon, és minden máson, ami visszatartana attól, hogy az életmentő szó elhangozzon.

A Jobb.

          Van titkos szeretet? Igen. Létezik ilyen. Sokáig élhetsz így is. Imádkozol a másikért, szerető szívvel, kedves megértéssel vagy vele, és viszonyulsz hozzá, tűrsz, (néha nagyon sokat), adsz, vetsz, segítesz – ez a titkos szeretet.

Kifejezésre is jut, de nincs lerögzítve: „lám, én ennyire szeretlek téged, hogy megteszem még ezt is érted”. Néha ennek rossz íze is lenne, máskor pedig visszautasítás fakadna belőle, ha ki is mondod. Ameddig teszed, elfogadják – talán észre sem veszik (!)

 

(De ez ne fájjon neked! Itt most ugye nem rólad van szó. Az önzés, önsajnálat fel sem merül. Ugye? Amúgy pedig az emberek hálátlanságának, vagy annak, hogy természetesnek vesznek egy csomó mindent, szinte nincs is határa. Ha viszont ilyen esetben, ha szóvá tennéd, felhívnád figyelmét arra, hogy „mióta” zajlik ez már – mióta adod a szeretetet, egyoldalúan – visszautasítás, vagy akár veszekedés is lenne a dologból. Nem éri meg. Legtöbb esetben.)

 

Úgyhogy, a „titkos szeretet” néha kifejezett magvetés. Építi a bizalmat, kommunikációs kapukat nyit(hat) meg. Van, hogy nélkülözhetetlen, hiszen családi kapcsolatban éltek, és „tartozol” azzal, hogy szeress (amúgy gyülekezeti kapcsolatban is), és, ha ezt nem tennéd, éreznéd, hogy bűnöd lenne. Úgyhogy van titkos szeretet, néha egyszerűen „kell, hogy legyen”, „szükségszerű”, a helyzetből fakadóan (az Úrért), néha pedig tudatos magvetés, hídépítés, jövőformálás.

Azonban lehetséges, hogy a „titkos szeretet” egyszer nem lesz elég. Meg kell, nyilvánuljon, a felelősségérzet miatt.

„Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!” Péld 24,11.

Fiadat, lányodat, szellemi gyermekedet, hozzátartozóidat kell, visszatartsd a helytelen úttól? Vagy az Úr szólt, hogy tovább nem hallgathatsz? Szólnod kell, hogy rosszabb helyzet ne alakuljon ki? Akármilyen módon is, eljött az idő, hogy a „titkos szeretetből” továbblépj a következő lépésre. Ez pedig lehet, hogy fájni fog.

Ha elfogadják tőled a „nyilvánvaló dorgálást” – amiben érvelés, meggyőzés, határozott véleménynyilvánítás is van – akkor talán nem „fáj” neked annyira, amint átadod. Bár lehet, hogy ekkor is nagy lélegzetet kell előtte venned.

 

„Mint az arany függő, és színarany ékesség, olyan a bölcs intő, a szófogadó fülnél.” Péld 25,12.

Érték, kincs, fontos, ékesít, amit hallottál, mert a szíved nyitott a korrekcióra. Nem vagy büszke, sem rátarti, kemény, vagy versengő. A szelíd szív a testnek élete. Őrzöd a szívnek tisztaságát, beszéded kedvesség, és barátod a Király. Ha ilyen ember vagy, nem nehéz elmondani neked a korrekciót, a „nyilvánvaló dorgálást”. S valószínűleg előbb fogod megkapni, mint az, aki élből visszaveti, ha ráérez, hogy ez most „őt fogja kritizálni”. S ha téged „könnyű inteni”, akkor ez „minősít is” téged, Isten országában – tanítványi szíved van, tanulni akaró, formálásra vágyó, Istent félő, nyitott, és továbblépni akaró. Jó szív. S légy áldott, őrizd ezt, mert KINCS ez az Isten országában, s áldás nem csak neked, de környezetednek is.)

De, ha olyan embernek kell adnod ezt a „nyilvánvaló dorgálást”, aki nem ilyen elfogadó, készséges és nyitott a formálódásra, vagy éppen amúgy is sérült, vagy talán sértődött (duzzogó) állapotban van, hát bizony, „fájhat”, amint hozzákezdesz. Ki szereti a visszavágást? Ki szereti, ha számon kérő módon leállítják: „mi közöd hozzá”? Ki szeret haragvó pillantások kereszttüzében tovább élni? Senki. Ezért menekülnek sokan a „nyilvánvaló dorgálás” szerepkörétől a „titkos szeretet” felé. A lelkiismeretüket megnyugtatják, mondván, hogy ők szeretnek, nincsen semmi baj, nem lehet tőlük többet elvárni – s így félretolják a „nyilvánvaló dorgálás” fájdalmas lépését.

De néha nem teheted meg. Néha vállalnod kell ezt a fajta fájdalmat is.

      Ha „fáj” is, jobb a nyilvánvaló dorgálás, a titkos szeretetnél. Lehet, hogy egy kapcsolatot ideiglenesen el is veszítesz majd. Lehet, hogy sokáig lesznek veled szemben előítélettel, vagy éppen ellenségességgel. De akkor is jobb, a nyilvánvaló dorgálás, a titkos szeretetnél, ha Isten is ezt mondja.

a./ Van, amikor Isten nem mondja, csak a te „igazságérzeted” diktálja, hogy „nyilvánvaló dorgálással” élj. Ez nem az, amiről az Ige szól. Még kevésbé, ha ez „beleszólásból”, „kotnyelességből”, beavatkozási vagy fontoskodási vágyból fakad nálad. Ez bűn!

b./ Ezen felül, amit lehet, tegyél meg annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb „sérelemmel” járjon ez a „nyilvánvaló dorgálás” a te részedről. Ügyelj az időzítésre, ügyelj a helyszínre, a helyzetre, a megfelelő szavakra, óvatos előkészítésre, ha lehetséges. S ha te mindent megtettél annak érdekében, hogy felesleges „sérelmet” ne okozzon a „nyilvánvaló dorgálás”, akkor már érvényes az Ige – ha Isten is mondja, hogy ott az idő rá – „jobb a nyilvánvaló dorgálás, a titkos szeretetnél”.

Van, akiket az aggodalom tart vissza a „nyilvánvaló dorgálástól”, bár látják, érzik, hogy eljött az ideje.

Pál egy nagy lélegzetet vett, és megtette. Amikor látta, hogy már Barnabás is elsodródik a „testvérek képmutatásán”, szemtől-szembe ellene állt Péternek, és megdorgálta, tényleg „nyilvánosan”. Megállította a rossz úton, ami az egész gyülekezet meghasadásához vezetett volna. Ennek jött el az ideje. (Gal 2,14.)

Hogyan megy végbe az „enyhébb” esetekben? Semmiképpen nem „mások előtt”, „nyilvánosan”.

                     Az, hogy a „dorgálás” „nyilvánvaló”, nem szükségszerűen MÁSOK ELŐTTI-t jelent. Sokkal bölcsebb, az esetek többségében, ha „titokban” „dorgálsz” nyilvánvalóan. Ekkor a „nyilvánvaló” azt jelenti, hogy „dorgálásod” leplezetlen, egyértelmű, nem félreérthető, nem „szőr mentén” történik. Egyértelművé válik a korrekciós szándék és üzenet. A másik nem tud úgy elmenni mellette, mintha nem történt volna meg. Nem tudja „csak úgy” kimagyarázni, hanem egyértelmű számára, hogy itt valami világos véleménykülönbség van, s te annyira határozottan képviseled a másik oldalt, hogy ezt nem lehet a továbbiakban félretenni. Lehet mondani rá, hogy „ez a te véleményed”, és hogy „én másképp gondolom”, vagy hasonlókat, de azt nem lehet mondani, hogy ugyanúgy gondolkodtok arról, amiben a „nyilvánvaló dorgálás” történt.

A „nyilvánvaló” azt jelenti, hogy nem lehet csak úgy szőnyeg alá söpörni a továbbiakban.

       A Mt 18 alapján az első lépés mindig a négyszemközti intés – korrekció. Ez olyan jelzés, amit még nem tudnak mások. Lehet, hogy néhányan imádkoznak érted a háttérben, és azért, hogy elfogadja tőled az intést a másik, de alapvetően ez még nem „nyilvános”. A négyszemközti jelleg lehetővé teszi a másik számára azt, hogy felülvizsgálja saját lépéseit, hozzáállását, viselkedését, és úgy tartson bűnbánatot, (úgy korrigálja viselkedését), hogy erről mások még nem szereznek tudomást. Ez fontos, mert sok embert visszatart a változtatástól az, ha „mások is hallják”. Ilyenkor a büszkeség, az énkép féltése, sok korábbi rossz tapasztalattal, kudarccal kapcsolódhat, és visszavetheti az intő – korrigáló – szót. Ha imádsággal a háttérben, egy megfelelő időzítéssel, és megfelelő helyszínválasztással történt meg a „négyszemközti” intés, „nyilvánvalóan”, akkor megmentheti a másikat a további helytelen döntésektől, a rossz úton való megmaradástól. Nos, ez a cél a „négyszemköztiséggel” kapcsolatban. Az intés – „dorgálás” – itt nem nyilvános, de mégis „nyilvánvaló”

 

Ha ez a négyszemközti intés nem járt sikerrel, akkor jöhet a Mt 18 alapján a következő lépés, a több szem közti találkozás. Ilyenkor a bizalom és megbízhatóság alapján, hiteles emberek jelenlétében erősíttetik meg az intő szó. A megmentés szándékával – távol minden megszégyenítési szándéktól. Utána jön a következő lépés, az „egész gyülekezet előtti” intés, hátha ez még megmentéssel járhat, vagy legalább a gyülekezet előtt világossá lesz a helyzet. Itt a „nyilvánvaló dorgálás” nyilvánosság előtt történik. De ez már a többedik lépés! Nem a legelső. Félreértés lenne, ha azért, mert az Ige „nyilvánvaló dorgálásról” szól, azonnal nyilvánosság előtti korrekcióra gondolnánk. Az Úr jól ismeri az emberi szívet, és mindent megtesz a megmentés érdekében. Ezért egyáltalán nem jár fordított utat. A Mt 18 megmentő szándékról tanúskodik. Bölcs, ha végigjárod az általa mutatott lépéseket. Többen fognak megmenekülni. S a Péld 27,5 is világosabb értelmet nyer.

               Akkor mitől őriz meg téged ez az Ige? Attól, hogy a konfrontációtól félve, a szeretetre hivatkozva, hallgass, amikor szólnod kell, hogy visszatartsd a másikat a helytelen úttól. Attól, hogy önmagadat áltasd azzal, hogy „te szereted a másikat”, holott az igazi szeretet most „rákiáltana”, hogy: állj! Attól, hogy önféltésből, vagy rossz értelemben vett kapcsolatféltésből elveszítsd a társadat, és egy nap a véréért számot kelljen adnod Isten előtt! (Ez 33,1-9. az őrálló felelőssége. Zsid 10,24. 3,12-13. ügyeljünk egymásra, intsétek egymást.)

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. Ez Isten útmutatása. Mára is, az újszövetségi tanítványok számára is. Én is ezt szeretném, ha velem kapcsolatban tennéd, sokkal inkább, mint hogy „félelemből”, vagy épp „közömbösségből” elnéznéd, hogy a veszedelembe tántorgok!

forrás: Dr. Kováts György