Az igazi Karácsony

       Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha ételosztásnál segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

 Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.

 A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az időszűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

 A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

 A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Boldog Karácsonyt!

A bennetek működő szeretet legyen valódi, ne képmutató!

Róm 12,9
A bennetek működő szeretet legyen valódi, ne képmutató! (különösen most Karácsonykor) Gyűlöljetek minden gonoszságot! Viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó! (egyre inkább folyamatosan, mert a szürke átmenetek lassan mindenhol kötelezőek lesznek, és a fekete- fehér, az igen és a nem pedig utálatossá és megvetetté válik.)
A Ti véleményetek pedig mindig legyen tisztán Igen vagy Nem!

Ismerd fel, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is!

Ismerd fel, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is!

Isten valóban elfordult népétől, de ennek következtében kibékült a többi népekkel. Ha viszont Isten visszafogadja Izraelt magához, az olyan lesz, mint mikor valaki a halálból támad fel! 

Ha a kenyérből az első kis darabot Istennek szánjuk, akkor a kenyér többi része is ugyanúgy Istené. Hasonlóképpen, ha a fa gyökere Istené, akkor az ágak is hozzá tartoznak. 

Olyan ez, mintha a nemes olajfa ágai közül néhányat letörnek, titeket pedig, akik a nem zsidó népek közül jöttetek, és így a „vad olajfa ágai" vagytok, beoltanak a letört ágak helyére. Így most már ti is részesültök mindabból a jóból, amit a nemes fa gyökere nyújt. 

De ne gondoljátok, hogy különbek vagytok, mint a letört ágak. Ha pedig jobbnak képzelitek magatokat, jusson eszetekbe: nem ti tápláljátok a gyökeret, hanem a gyökér titeket! 
 Lehet, hogy így gondolkoztok:

„Azért törtek le az ágak, hogy bennünket beoltsanak a szelíd olajfába." 

Ez igaz, de gondoljátok meg, hogy azokat a hitetlenségük miatt törték le, és ti is csak a hitetek által maradhattok meg. Ezért, ne legyetek büszkék, hanem féljetek! 

Mert ha az olajfa saját ágait nem kímélte Isten, akkor titeket sem fog kímélni, ha nem hisztek!

Ismerd fel, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is! Szigorú azokhoz, akik elestek, hozzátok viszont mindaddig jó, amíg megmaradtok Isten jóságában. Ha nem, akkor titeket is letör arról a fáról, mint azokat az előző ágakat.

Róma 11,15-

Akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem tetszenek Istennek

Akik régi emberi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekednek, amit ez a régi természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek, és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván. 
Régi emberi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik. 
Régi emberi természetünk törekvése tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének. 
 
Ezért, akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem tetszenek Istennek. 
 
Ti azonban már nem a régi emberi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. 
 
Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a Szent Szellem életet ad nektek, mert Krisztus elfogadhatóvá tett benneteket Isten számára. Testetek ellenben mindig halott marad a bűn miatt. 
Róma 8,5-10

Csak azokat kövesd, akik Krisztust követik, akik Őbenne maradnak, és akik által Ő nyilvánul meg

Csak azokat kövesd, akik Krisztust követik.

         

         Azt, hogy a gyülekezet elsősorban arra van elhívva, hogy család legyen, és csak utána szervezet, már bemutattuk az eddigi heti tanulmányok során. Mindazáltal a szervezetre is szükség van, ahogy minden sikeres családnak is van valamilyen szervezeti felépítése.

             Valószínűleg mindenki látott már olyan családot, ahol a kisgyerek uralja a terepet azzal, hogy addig hisztizik, amíg úgy nem lesz, ahogy ő akarja. Ez abból adódik, hogy az apa, vagy az anya nem tölti be azt a szerepet, amire elhívást kapott - vagy esetleg egyikük sem. Ahol vezetőségi vákuum van, ott számítani lehet rá, hogy a lázadók, az önfejűek, vagy az önjelöltek fogják betölteni ezt az űrt. Ez sok családot szétrombolt már, ahogy sok gyülekezetet és szervezetet is.
Minden olyan szervezetben, amelyik együtt akar maradni, növekedni akar, vagy tovább akar lépni, kell, hogy legyen vezetés. Nyilvánvaló, hogy a családban a szülőknek kell a vezetőknek lenni. A gyülekezetben már nem ennyire nyilvánvaló, hogy kinek kell betölteni a vezetői szerepet, hacsak nem egy bizonyos sablon alapján kialakított "franchise" rendszerű szervezetről van szó, amit gyülekezetnek neveznek, ahol a vezetés a rendszer központjából van biztosítva. De vajon így csinálták az Apostolok Cselekedeteiben is, amely a gyülekezet kiformálódását leíró könyv? Érdemes megfigyelni, hogy miután Pál az Úrhoz vezette valahol az embereket, és létrehozott egy gyülekezetet, sokszor hónapok teltek el, mire visszatért, hogy vezetőket állítson szolgálatba. Időt hagyott a koinónia megvalósulására, mielőtt beindította volna az ekklézsiát. Így addigra már lehetségessé vált, hogy felismerjék az igazi vezetőket.

           Minden igazi gyülekezetnek, amit az Úr épít, Jézus a Feje. Az Ő fősége azok által lesz gyakorlati módon megvalósítva, akiket Ő hívott el és kent fel erre a célra. Ő maga, amikor bevonult Jeuzsálembe, hogy keresztre feszítsék, azt mondta a Máté 23:39 szerint: 

"nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" 

       Most, miután már megtörtént a keresztrefeszítés, meg kell látnunk Őt azokban, akiket Ő küld, ha látni akarjuk Őt.

Nem az alapján állapítom meg valakiről, hogy az Efézus 4 szerinti tanító, hogy mennyi ismerettel rendelkezik, és milyen tisztán és érthetően beszél, hanem úgy, ha meglátom benne az én Tanítómat, Jézust. Nem az alapján állapítom meg valakiről, hogy igazi Efézus 4 szerinti pásztor, hogy milyen képzett, vagy mennyire együtt érző, vagy milyen bölcs tanácsokat tud adni, hanem úgy, ha az én Pásztoromat, Jézust látom meg benne. Ugyanez igaz az Ő vezetőségére is. Akkor ismerem el valakiről, hogy igazi, felszentelt vezető, ha az én Vezetőmet látom benne.

           Akik az elismertségük érdekében nagy mértékben támaszkodnak a szolgálati megnevezésükre, vagy akár arra, hogy ki állította szolgálatba őket, ők azok, akiket leginkább meg kell kérdőjeleznünk. Van helye annak is Krisztus testében, hogy felismerjük és elismerjük a pozíciókat, de akik túlságosan igénylik az elismerést, általában ők azok, akikkel elővigyázatosnak kell lennünk, és akiket nem az Úr küldött. Azt olvassuk, hogy Jézabel "prófétának mondja magát" (Jelenések 2:20).

Sajnos manapság bármelyik tömegbe dobsz egy kavicsot, biztos, hogy eltalálsz egy apostolt vele. Ma már szinte mindenki igényli ezt a megnevezést. Ha nem apostolt találsz, akkor püspököt, vagy prófétát fogsz. Ez a bolondság vezetett a szellemi valutánk nagy mértékű leértékelődéséhez, és tette nevetség tárgyává ezeket a nagyszerű és fontos pozíciókat. Az Úr megdicsérte az efézusi gyülekezetet, amiatt, hogy 

"Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat. Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és bebizonyítottad, hogy hazudnak." (Jelenések 2:2). 

         Újra meg kell, hogy lássuk ennek a bölcsességnek és érettségnek a felemelkedését Krisztus testében. De még így is az lesz a fő dolgunk annak érdekében, hogy igazi szellemi tekintélyek legyenek a gyülekezetben, hogy megtanuljuk csak azokat követni, akik Krisztust követik, akik Őbenne maradnak, és akik által Ő nyilvánul meg. 

Úgy fogjuk tudni felismerni az igazi szellemi vezetőket, hogy meglátjuk bennük a mi Vezetőnket, és nem leszünk hajlandóak követni az olcsó utánzatokat.

R.J.

ERŐSÍTSD MEG MAGADAT AZ ÚRBAN A TE ISTENEDBEN!

Figyelj! 

ERŐSÍTSD MEG MAGADAT AZ ÚRBAN A TE ISTENEDBEN!

Lehet, hogy hosszú üzenet - de tedd el, őrizd meg, és légy áldott, légy győztes, ahogy Dávid is győzött élete egyik legnehezebb helyzetében. ERŐSÍTSD MEG MAGADAT AZ ÚRBAN, A TE ISTENEDBEN!

DÁVID PEDIG MEGERŐSÍTETTE MAGÁT AZ ÚRBAN AZ Ő ISTENÉBEN…
Életének egy nagyon nehéz szakaszáról, ezt jegyzi fel Isten Igéje Dáviddal kapcsolatban:

"Dávid azonban MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében!". (1Sám 30,6.)

Vannak, akik ezen önmagában, ha nem tudnák, hogy az Igéből idézem, esetleg meg is botránkoznának: "Hogy van az, hogy 'MEGERŐSÍTETTE MAGÁT'? Mit értesz te ezen? Hát nem Isten erősíti meg az embert? Tehet valamit magáért az ember? Nem cselekedetekből üdvözülünk? – minden kegyelemből van, hit által. Nem?"

Igen, mindenünk kegyelemből van. Mindent úgy kaptunk. Mindennel megajándékozottak vagyunk. Igen.

És mégis, az Ige erről ír: "Dávid azonban MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében!". Megerősítette magát... erőt merített, odakötötte magát, erőt vett, felerősödött a hit által.

Mit értesz ez alatt: "MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében"?

Mit tehetett Dávid?
Hogyan nézhetett ez ki, a gyakorlatban?
Mit láthattak katonatársai, bajtársai - akik közül a legtöbben, éppen arról beszéltek, hogy megkövezik őt – mit csinált hadvezérük?
Dávidon látszott valami, miközben "MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében"?

Nézd meg ezt az egész helyzetet.
Élete talán legrosszabb helyzetét élte át.

Elment szolgálatba. Az, hogy helyesen döntött-e, amikor a filiszteusokkal történő együtt evangélizálást ( )választotta, vagy sem, most nem kérdés. Máskor megbeszélhetjük. De egy biztos: távol volt. És nem hagyott a gyülekezettel senkit, aki felelősséggel védhette volna a testvéreket. És megjelent az ördög. Elkezdett rombolni. Pusztító volt kezdettől fogva, és hazug – mindent felégetett. Amit Dávid felépített eddig, mindent tönkretett az ellenség. Kapcsolatokat, családokat, jövőt, jelent, mindent. A pusztulás általános volt. Remény - semmi.
Emberileg.
És Dávid ugyanebben a helyzetben találta magát.
Mindenét elvesztette, és mindenkijét. Családja rabszolga lett. Elhajtotta őket az ellenség. Ha valaki odajött volna, hogy az áldott Dáviddal találkozzon, esetleg megkísérti a gondolat, hogy azt mondja: „átok ez, Dávid, nem áldás". És Dávid nem nagyon tudott volna mivel érvelni – legfeljebb az Igével.
De most, ebben az állapotban a sírás döntötte le lábáról. Annyira sírt, hogy teljesen elgyengült. A gyász elvette erejét, figyelmét, gondolkodását, reménységét. Semmi kilátás nem volt.

És ami még rosszabb, most megjelent az ördög második frontja is.
Nem elég, hogy mindent tönkretett az ellenség, de most a széthúzást is behozta a hadseregbe. A tanítványok, a munkatársak, a szövetséges- és harcostársak, mind szembefordultak vele.
Fogták, és elkezdtek okolni. Amit eddig nem nagyon tettek, az ördög most be tudta hozni – elkezdték kárhoztatni Dávidot. Megtalálták az egész helyzetért a megfelelő bűnbakot. Ha Dávid nem viszi őket most ebbe az áldatlan harcba, nem jött volna rájuk az ellenség. Ha Dávid nem így gondolkodik, most itt lennének a feleségek, itt lennének a gyerekek, semmit nem vesztettek volna el. De most – csak nézz körül – pusztára égett minden, semmi sem maradt, és jövő, remény, minden odalett. És ki a hibás mindezért? Dávid.
S az ördög a kezét dörzsölte.
„Dávid igen nagy szorultságba jutott, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt.

"Dávid azonban MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében." (1Sám 30,6.)

Amikor már mindenki Dávid ellen volt, amikor már javában kibeszélték őt, és ő lett minden rossznak az oka, amikor már minden jóról elfeledkeztek, amit Dávid által kaptak az Úrtól, minden áldásról, amiben eddig részük volt, akkor Dávid egyetlen egyet tehetett: MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében.

Egyedül maradt, emberileg.

-Átvitt téged már az Úr ezen az állapoton?

Ábrahám átment rajta. Mózes is. Józsué is. Dávid is. Dániel is. Az Úr Jézus Krisztus is. Amikor világos kijelentést adott (Jn 6 vége) – hiába a korábbi kenyérszaporítás, hiába, hogy tízezernyi ember látta, tapasztalta és ette (!) a csodát – elfeledkeztek a korábbi áldásokról, elfelejtettek mindent, amit az Úr Jézus által kaptak, csak egy dolgozott bennük (ez az ördög munkája, a csőlátás kialakítása), hogy Jézus „miket beszél". És otthagyták őt. „Kemény beszédek ezek, ki hallgathatja?" – nem bírták.
S az Úr egyedül maradt.
Ott volt még a tizenkettő. Odafordult hozzájuk: „Ti is el akartok menni?" – a lehetőséget megkapták. Jézus nem tart vissza senkit erőnek erejével, (sem manipulációval, önmaga sajnáltatásával), aki el akar menni Tőle. „Ti is el akartok menni?" – s a válasz mennyei volt: „Kihez mehetnénk Uram, örök életnek Beszéde van Nálad. És mi elhittük, és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Istennek Fia.". Ez volt Péter. Pontosabban a kijelentés, amit megragadott, és a készség, amivel kimondta. S a többiek is hozzákötötték magukat a kijelentéshez. Nem mentek el. Nem hagyták el ekkor az Urat.
Csak később.

Amikor bekövetkezett, amit a prófécia mondott: „megverem a pásztort – és elszélednek a juhok". Megtörtént.
Az Úr Jézus megkapta a bűnök terhét, a sötétség óráját, a gonosz hatalmát. Megkapta maga felett, és kiszolgáltatottá vált az ellenségnek. Nem véletlenül – ez volt az ára annak, hogy te és én, mi szabadokká lehessünk az ördög munkáitól. De Ő, akkor, egyedül maradt. A tanítványok otthagyták. Mentették az életüket. Volt, aki megtagadta. Esküdözve, és átkozódva. A golgotán is magányos volt. A kereszt alatt néhányan, főként az asszonyok, temetésénél a titkos tanítványok, s az Úr Jézus átélte, mit jelent teljesen egyedül maradni. De ebben az egyedüllétében ugyanazt tette, amit Dávid: „MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az Ő Istenében" – az Atyában. S utolsó szavaival kimondta a megváltás jó hírét: „Elvégeztetett". S az Atya kezébe tette le lelkét.

Bármilyen volt a sötétség, bármilyen az elhagyatottság, a magány, a bűn átka, az ítélet sötétsége – a hit által mégis, csakazértis, az Atya kezébe tette le lelkét. MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az Ő Istenében. Kapcsolatát megerősítette, odakötötte magát a mennyhez, a pokol uralmának idején. Odakötötte magát, érezzen bár sötétséget, elhagyatottságot, szavaival nem volt hajlandó a poklot szolgálni. A nyomorúság áthatotta – de a szavai a mennyhez kötötték. És amit mondott, az történt. Lelkét kilehelte, s a pokolból is Magával tudta vinni a foglyokat. Ez a mi Megváltónk. MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az Ő Istenében.

Tedd meg te is.
Dáviddal. És az Úr Jézussal.
Megteheted. Hatalmad van rá. Lehetőséged.
Hogyan?
Mit tegyél?
Hogy néz ki, ahogy MEGERŐSÍTED MAGADAT az Úrban, a te Istenedben?

Barátaimmal beszélgettünk erről.

Hogyan ERŐSÍTED MEG MAGAD az Úrban, a te Istenedben?

Ami ebben kulcsfontosságú: az Isten ismerete.
Ez mindennek az alapja.

Az Isten ismerete nem ott, abban a bajban születik meg. Ez az Isten-ismeret, már korábban is ott van az életedben. Amikor a bajban „magadra maradsz", az köszön vissza, amit már KORÁBBAN megismertél a te Uradból! (Ha megismerted Őt.)

Milyennek ismerted meg Őt?
Milyen kép él benned, Róla?
Bíztató? Személyes? Élő? „Napi szintű"? Olyan, amire ma tudsz támaszkodni? Ami a tiéd? Amit nem úgy „másoltál", hanem amit megnyertél Tőle, személyesen? Amilyennek te Őt, megismerted?
Akkor győzni fogsz. Akkor sohasem maradsz teljesen egyedül. Emberek elhagyhatnak – de a te Uradban, a te Istenedben MEGERŐSÍTHETED MAGADAT.

Ilyenekre gondolok:
„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal." – ilyennek ismerted meg Őt?

„Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez." (Zsolt 145,9.)

„Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!" (Zsolt 105,4.)

„Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket." (Zsolt 25,8.)

„Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig." (Zsolt 23,8.)

Ilyennek ismerted meg Őt? Akkor nem lesz baj. Akkor ki tudod mondani:
„Uram, akármi is van, tudom, hogy Te hűséges vagy, Te jóságos vagy, Neked jó terved van, Neked jó gondolataid vannak."

A mélyponton nem az utolsó szavad az, amit látsz – hanem az utolsó az, amit TUDSZ. Mindannak ellenére, amit látsz!

Eszembe jut egy barátom, akinek kicsi felesége, alig féléves házasként, rablótámadás áldozata lett. Vasrúddal zúzták össze a fejét, hátulról ütötték-verték, míg a földre került, és még tovább, tovább, ameddig már csak annyi volt benne: „Uram, ha még folytatódik, Hozzád megyek." – és akkor hagyták abba.
S most a kórházban, kicsire gömbölyödve, a takaró alatt vacog, MR-re tolják be, s barátom ott áll a guruló ágy mellett – és tudja, NEM EZ AZ UTOLSÓ SZÓ, amit most lát, amit most az orvosok megfogalmaznak. TUDJA, az Ő Istene hatalmas, szabadító, és győztes Isten.

Ez az a helyzet, amikor MEGERŐSÍTED MAGAD az Úrban, a te Istenedben.

Ez a barátom mondta:
Az Úrban úgy ERŐSÍTEM MEG MAGAM, hogy előveszem az Igét, és tudatosan hálát adok érte. Mindazért, amit az Ige mond.
„Uram, nem értem ezt az egészet – de egyet tudok. Én Neked akarok tetszeni."
Ez volt Dávid jelleme: egy „Isten szíve szerint való férfi". Előszedi a történelmet. Mindent, amit Isten korábban cselekedett a népével, és elkezdi kimondani. A Zsoltárokban ezt veszi elő. Erre támaszkodik. Ezt rögzíti le. Ezeken elmélkedik, ezeket sorolja elő, ezek által járja át az élet. „Lelkemben erő támadt" – ezt olvasod a zsoltárokban. Ezek az ő énekei.

Egy hölgyről olvastam. Ő elkezdte használni a „KM" jelzést a Bibliájában. A „K" azt jelentette: „kipróbáltam"- az „M" pedig azt: „működik". Amilyen Igék mellé odateszed: K-M – azok a tieid. Amiket megismersz, mint élőket, azokért mindig bátran hálát adsz, és azokra mindig fogsz tudni támaszkodni, amikor MEGERŐSÍTED MAGAD az Úrban, a te Istenedben.

Amikor előveszed a „KM" igéket, és elkezdesz értük hálát adni – valójában emlékezteted a te Istenedet:
„Uram, ez a TE beszéded. Ezt TE ígérted meg. Ez a TE igazságod. Én ehhez kötöm magam. HOZZÁD kötöm magam, Uram, a TE Igéd szerint. Ámen."
És mi történik?
MEGERŐSÍTETTED MAGADAT az Úrban, a te Istenedben. És Ő mindenkor hűséges lesz Igéjéhez, amit Ő adott.

Egy másik barátom pedig arról beszélt, hogy mennyire fontos az ŐSBIZALOM az Úrban. Ha szülőktől nem is kap valaki elrejtettséget, esetleg, nem épül is fel az „ősbizalom" mellettük – de, amikor újjászületünk, hirtelen, a mennyből, MEGKAPJUK azt, amivel az Úrhoz tudunk kapcsolódni, ezt az „ősbizalmat". Ebben erősít meg mindenkor az Ige. Ebben erősít a Szent Szellem is, Aki ezt kiáltja bennünk: „Abbá, Atyám!".
Gondoltál arra, hogy milyen „ősbizalom" élhetett abban a kislányban, akit a szíriaiak raboltak el, és vittek fogságba Elízeus próféta idején? (2Kir 5.)
Ott élt a szíriai főparancsnok házában, dolgoztatták, családja, ismerősei, szerettei nélkül, teljes távolságban mindentől, és mindenkitől, akit korábban ismert, és amiben biztonságban érezhette magát, korábban. De valami megmaradt. Megmaradt az, amit szüleitől kapott, kicsi korában, az Izráel Istenében való mélységes bizalom, és az, amit Elízeus prófétától látott, vagy hallott, hogy az Úr cselekvő Isten. És ahogy erről beszélt, ott, elrablói otthonában, akik rabszolgaként tartották, ahogy átjárta őt az, hogy a Mindenható Isten mennyire jóságos, milyen csodálatos, és gyógyító, ezt a szót megragadta rabszolgatartójának felesége.

Elmesélte férjének is. És ez a hír eljutott a szíriai királyhoz is. Olyannyira, hogy diplomáciai ügy lett belőle. A szíriai király az izráeli királynak üzent: a nálatok lévő gyógyítási munkát kérjük, irányítsátok hadvezérem állapotára is. És mindez miből? Egyetlen kislány bizalmából, amivel Izráel Istenét körülvette, ott, távol otthonától, a fogságban. Mit tett ez a kislány? Megerősítette magát az Úrban. Megőrizte szívét az Úrral. Tudta, hogy az, amiben ő élt, ami körülvette őt, korábban, és az az Isten, Aki most is ott van mellette, nagyobb mindennél és mindenkinél, akinek most itt, a rabság földjén, hatalma van. Ezt TUDTA, és ebben bízott, ebben volt az erőssége, annyira, hogy bizalma kihatott messzi helyekre, személyekhez is. És, ha mindent összekapcsolunk, az Örökkévaló Isten, ezt a hitet felhasználva tudta szabadítását eljuttatni a szíriai Naámánhoz, és általa, elképzelhetetlenül sok emberhez. Így terjedt akkor a megváltás, a szabadítás örömüzenete – és ugyanígy terjed ma is.

Mi kell ahhoz, hogy ez a bizalom ott lakjon benned? Mi kell ahhoz, hogy megerősítsd magad az Úrban, még a leglehetetlenebb helyzetben is? 

Szembefordulsz félelmeiddel. Szembefordulsz az elkeseredéssel. Szembefordulsz a reménytelenséggel. Szembefordulsz azzal, hogy hibás keresel a másikban, vagy azzal, hogy „te vagy a bűnbak”, a „hibás”.
Cselekszel – beszélsz – cselekszel – és beszélsz. Kimondod a tényeket! Mindazt, amiben megerősödtél az Úrban. És megteszed, amit te megtehetsz ebben a helyzetben.

Persze, bíztattam. Megmondtam neki, hogy nem Isten csinálta ezeket a dolgokat – ezt, amúgy, ő is leírta, hogy tudja – hanem az ellenség próbál zavart kelteni. Elmondtam neki, hogy most, a kezét az eke szarvára tette, elindult Isten útján, az ördög azt akarja, hogy hátra tekintgessen, visszavágyakozzon. De Isten nem ezt akarja. Elmondtam, hogy megoldást keresni csak akkor tudunk, ha azt, ami helyes, nem hagyjuk el. Nem hagyjuk abba.
Valójában mire van szüksége? Megerősödésre az Úrban. És ezt én, egymagamban nem tudom „vele” megtenni – neki kell saját magának megerősítenie magát az Úrban. Persze, ami rajtam áll, megteszem, imádkozunk érte, nem hagyjuk válasz, bíztatás nélkül – de neki kell most döntenie, hogy megmarad az Úr mellett, és nem dől be az ördögi javaslatoknak.
Megerősíted magad az Úrban?
Légy áldott, és valóban erősödj meg Őbenne, és az Ő hatalmának erejében. Tudd, hogy a menny minden fegyverzete rajtad van, erősödj meg ezekben. Ne hányd el magadról az Isten védelmi fegyvereit, a megigazultság mellvasát, az üdvösség reménységének jó sisakját, az igazság derékszíját. Járj továbbra is az evangélium készségének sarujában, és hordd a hit ajtónyi nagy pajzsát. Tartsd szorosan az Ige fegyverét, ami a Lélek kardja, és ne hagyj fel azzal, hogy mindenekben hálát adsz, és dicsőíted az Uradat. Légy áldott, és legyen az Úr a te tanácsolód, mit, hogyan dönts. Legyen az Ő erőssége veled. Ámen.

És utána mit teszel – amit Dávid is tett? 

Erősítsd meg magad az Úrban, a te Istenedben.

Hallottam egy szomorú döntést valaki szájából. Persze azért mondta el nekem, hogy bíztassam, és ne hagyjam meg döntésében. Azt mondta: mióta megtért, minden ellene fordult. Nem jönnek össze a dolgai. Otthagyta az éjszakát, már nem él olyan cselekményekből, amiket szégyellne Jézus előtt. De nincs munkája. Nem találja a megélhetését. Jönnek a számlák, nem tud fizetni. Nem akar tovább elnyomorodni. Nem tud mit tenni. Nem jön többé sem gyülekezetbe, sem bibliatanulmányozásra. Nem akar többé dicsőíteni jönni, sem imádságra. Sehová. Nem hagyja el az Urat, de nem fog eljönni semmi ilyen helyre. 

Persze, bíztattam. Megmondtam neki, hogy nem Isten csinálta ezeket a dolgokat – ezt, amúgy, ő is leírta, hogy tudja – hanem az ellenség próbál zavart kelteni. Elmondtam neki, hogy most, a kezét az eke szarvára tette, elindult Isten útján, az ördög azt akarja, hogy hátra tekintgessen, visszavágyakozzon. De Isten nem ezt akarja. Elmondtam, hogy megoldást keresni csak akkor tudunk, ha azt, ami helyes, nem hagyjuk el. Nem hagyjuk abba.
Valójában mire van szüksége? Megerősödésre az Úrban. És ezt én, egymagamban nem tudom „vele” megtenni – neki kell saját magának megerősítenie magát az Úrban. Persze, ami rajtam áll, megteszem, imádkozunk érte, nem hagyjuk válasz, bíztatás nélkül – de neki kell most döntenie, hogy megmarad az Úr mellett, és nem dől be az ördögi javaslatoknak.

Te mit teszel? 
Megerősíted magad az Úrban?

Légy áldott, és valóban erősödj meg Őbenne, és az Ő hatalmának erejében. Tudd, hogy a menny minden fegyverzete rajtad van, erősödj meg ezekben. Ne hányd el magadról az Isten védelmi fegyvereit, a megigazultság mellvasát, az üdvösség reménységének jó sisakját, az igazság derékszíját. Járj továbbra is az evangélium készségének sarujában, és hordd a hit ajtónyi nagy pajzsát. Tartsd szorosan az Ige fegyverét, ami a Lélek kardja, és ne hagyj fel azzal, hogy mindenekben hálát adsz, és dicsőíted az Uradat. Légy áldott, és legyen az Úr a te tanácsolód, mit, hogyan dönts. Legyen az Ő erőssége veled. Ámen.

Nálad az igazság

Uram, 

köszönöm, hogy Nálad az igazság. Nálad a könyörület. Nálad az élet. 

Uram, köszönöm, hogy a Te oldaladon állhatok. Odaállítottál, megnyertél, és a Tiéd lettem. 

Köszönöm, hogy így élhetek, végig ezen az életen, minden napon. Ez legyen, ez történjen, minden szavamban, minden gondolatomban, és bocsáss meg, amikor ettől eltérek. 

Uram, én az életet akarom pártolni, és az igazságot erősíteni, s a Te irgalmad szerint járni. 

Ámen.

Róma 15,7. "Fogadjátok el egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott benneteket, és szolgálja ez is Isten dicsőségét! "

Amikor Isten hív téged a harcra, Ő ott van veled! Áldás

Megáldalak kedves olvasó azzal, hogy beleásd magad Isten Igéjébe, és meglásd a számodra szóló sajátos ígéreteket; azokra ráállj, és ízleld meg annak az örömét, biztonságát és izgalmát, ami akkor jön, amikor Atyád megválaszolja a sajátos ígéreteire támaszkodó imádságaidat.

Megáldalak téged azzal a ráébredéssel, hogy amikor Isten hív téged a harcra, Ő ott van veled és érted, a győzelem az ő kezében van, és nem a te forrásaidban vagy szakértelmedben.
Megáldalak téged Isten gyönyörködésének megtapasztalásával, akiben benne vagy, és azzal, ahogy ma és holnap lát téged. Megáldalak téged Jahwe-Shalom, (A Jahwe név Adonájnak vagy Adosémnek ejtendő a héber szemlélet szerint) a minden körülmények között békességet adó Szövetséges nevében.

Legyen szép napod!

Békesség az Úr Jézustól jön a szívedbe

Békesség  az Úr Jézustól jön szívedbe

Jn 14,27. "A békességemet hagyom nektek. Az én békémet adom nektek, de nem úgy, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek!"

       Van egy mennyei békesség. Ez a mennyből érkezik hozzád. Az Úr Jézus Krisztus fizetett ezért. Az Ő közelségéből fakad. Ő ott van veled, és bíztat. Nem hagy magadra, nem enged kiszolgáltatottá válni a körülményeidtől. Odaadja a békességét. Amivel Ő járt itt ezen a földön. Ami ott, a mennyben van. Ami az Élő Isten jelenlétéből, biztatásából fakad.

A világ is beszél békességről. Olyan utakat mutat hozzá, amik becsapnak. Legyen az meditáció (relaxáció), legyen az anyagi „biztonság” útja, vagy az, hogy minden vágyadat kiélheted, mert annyi mindennel rendelkezel – csalóka utak. Az Úr Jézus az Ő békességét NEM ÚGY adja, ahogy a világ adja.

1./ Nem hazudik.

2./ Békessége nem ideiglenes.

3./ Békessége SZEMÉLYES. Vele kapcsolódik össze, személyesen. Az, hogy Ő ott van, jelenti a békességet.

4./ Békessége megnyugtató békesség. Az aggódástól felszabadít.

5./ Békessége az igazságon alapuló békesség. Nem neked kell „fizetned” az igazságért, nem a te „jóságodtól”, „sikerességedtől” függ – Ő adja, Ő fizette ki, már előre a Golgotán, s te annyit teszel, hogy elfogadod Tőle azt, amit Ő neked ajándékoz. Ingyen. Ez az Ő igazsága. Ahogy eltörli a bűnt, megbocsátja, és új kezdést ad neked – egyúttal megbékéltet Magával. Ez az Ő békessége.

6./ Minden körülmények között működő békesség. Még a háborúság idején is.

7./ Az Ő békessége a bizalmon alapul. Bízol Benne, és betölt a békessége.

8./ Békessége kiáradó békesség. A békesség evangéliuma hirdetése készségével továbbadod azt másoknak is.

9./ Békessége vágyódó békesség. Őutána vágyik. Ott van benned, „jóllaktál vele”, de mégis, vágysz Utána, „éhezed és szomjazod Őt”. Állandóan működő békesség.

10./ Az Ő békessége egy „jó Vele” békesség.

          Légy áldott, kedves testvérem, az Ő békességével! Járj az Ő személyes közelségében, töltsön be szeretete, megbékéltetése, és áradjon ki rajtad keresztül is, környezetedbe, a körülötted élők felé, a menny csodálatos békessége. Légy a békesség követe, légy áldott, ahogy megbocsátasz, és a megbocsátás evangéliumát hirdeted, hogy az Isten békessége beálljon mindenütt, ahol megfordulsz. Légy áldott, békességre igyekező testvérem. Ámen.

Uram, köszönöm, hogy tanítasz arra, hogyan járjak ma a Te békességedben.

Köszönöm, Uram, hogy nem hagysz a körülöttem lévő háborúságokban elsüllyedni, hanem békességed hajóként körülvesz engem.

Köszönöm, Uram, hogy a Te békességed soha nem hagy el engem. Köszönöm, hogy ott vagy velem, ma is, minden helyzetemben, köszönöm, hogy úgy indulhatok neki ennek a mai napnak, hogy a Te közelségedre számíthatok, és köszönöm, hogy tanítani fogsz, mit tegyek, és mit ne, hogy a Te békességed mindig ott lehessen bennem, velem, körülöttem, és mindig kiáradhasson Szent Szellemed által, ahol jelen vagyok. Köszönöm, hogy ez a békesség a Te békességed, és hogy a mennyben ez a békesség lakik. Köszönöm, hogy a mennynek ezen, a földi, mostani jelenlévő oldalán, is, a Te békességedben járhatok. Köszönöm, hogy megáldottál ezzel, és megáldasz ma is. Ámen.

Kezdjetek el Mennyei módon gondolkodni, és használd amid van!

Kezdjetek el Mennyei módon gondolkodni!

Mk 6,37. „Ő pedig felelvén, mondta nekik: Adjatok nekik ti enniük. És mondták neki: Elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nekik?”

               Van egy helyzet. Sok-sok ember éhes. Azt mondja az Úr Jézus – „adjatok nekik Ti enniük”. Igencsak lehetetlen feladat. Nagyon nagy feladat.

A tanítványok nem tudtak mennyei módon gondolkodni. Csak testi módon. „Kétszáz dénár” – „Ennyi embernek, ennyi kenyeret… kamion kellene hozzá. És mennyi boltban, mennyi kenyeret kellene ehhez felhajtani. Lehetetlen helyzet.”

És ez elé a helyzet elé az Úr Jézus, maga állította a tanítványokat. Nem azért, hogy érezzék, milyen kicsik, s Ő milyen nagy – hanem hogy KEZDJENEK EL mennyei módon gondolkodni. Kezdjék el saját lehetőségeiket másként látni. Kezdjenek el saját képességeikről másként gondolkodni.

De nem ment a tanítványoknak, csak ilyen földi módon tudtak gondolkodni. Végül az Úr Jézus maga cselekedett, és megszaporította a kenyeret.

Ami a legfontosabb: a kenyér önmagában szaporodásképtelen. Nem szaporodik. A sózott hal sem. Ha megeszik, elfogy.

Mi ilyenekkel vagyunk körülvéve.

Elfogynak a dolgok. Problémák között érezzük magunkat.

De Isten meg akarja mutatni, hogy másként kell, gondolkodjunk. Az öt kenyér, MIKÖZBEN HASZNÁLTÁK, (megtörte, odaadta), KEZDETT EL SZAPORODNI. Miközben használták, elkezdett szaporodni. SZAPORODÁSKÉPESSÉ vált.

A mennyei ember kezében a szaporodásképtelen dolgok szaporodásképesek lesznek. Megszaporodnak.

               Ahogy a gyógyulás is. Új sejtekre van szükség? Hálát adsz Istenednek, meggyógyított téged, elveszi a betegséget, betölti egészséggel a testedet.

Az Úr Jézus ez után felmegy imádkozni a hegyre. A tanítványokat bekényszeríti a hajóba. Ha engedelmesek akarnak lenni, megteszik. Meg is teszik, de nagy vihar keletkezik. Nem jutnak előre.

Ez azért különleges, mert az Úr Jézus, maga kényszerítette bele a hajóba őket. Mégis olyan helyzetbe jutnak, amiben majdnem odavesznek. Isten hozta őket ilyen helyzetbe. Azt akarja, hogy megpróbálják a lehetetlent? Igen. Sikerült a tanítványoknak? 

Nem. Bajlódtak. Kétségbe voltak esve.

S ekkor jött feléjük Jézus Krisztus a vízen. Amikor meglátták, megrémültek.

Mk 6,51. „Ekkor bement hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak.”

Mindezek felett úgy álmélkodtak, mintha ez elérhetetlen dolog lenne – ami nagy baj.

Miért?

Mk 6,52. „Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük MEG VOLT KEMÉNYEDVE.”

Kemény volt a szívük annak elhívésére, hogy ők erre képesek lennének. Kemény a szívük az elhívésre, a hitre, az Isteni dolgokban való járásra. Nagy baj ez.

Jézus Krisztus mindig olyan helyzetbe fog vinni, ahol a hitünket kell megmozgatnunk. Bele kell lépni a lehetetlen dolgokba, és lehetségessé tenni. Ahogy az Úr Jézus tette. Mint amikor lecsendesítette a vihart, és azt mondta nekik: „hol van a ti hitetek”? Elvárta volna tőlük, hogy megtegyék.

Ez lett volna a feladatuk.

Megszidta őket, hol van a hitük.

Tehát – nagyon komolyan meg kell vizsgáld magadat, nem kemény-e a szíved.

Hitetlen gonosz szív.

Amik körül vesznek, a problémáknál és helyzeteknél, jajgatsz, vagy úgy gondolod, hogy maguk alá gyűrnek a dolgok, és nem hitet gyakorolsz a helyzeten. Nem tudod azt mondani, hogy „ugorj a tengerbe” – a hegynek.

Ha ezt nem tudjuk használni, kemény, hitetlen a szíved.

               Új dimenzióban kell, lásd magadat, hogy megértsd, hogy Jézus Krisztus erre akar megtanítani. Amikor azt vallod meg, hogy „nem tudod” („nem vagy képes rá”), kemény, hitetlen, gonosz szíved van.

Mondd ki – meg tudod csinálni. Szíved teljességével állj oda mellé, hogy meg tudod csinálni. És jön a csoda!

K.GY

Elveszett, de előkerült

Elveszett, de meglett a pénztárcám, benne minden kártyával, irattal ami lehetséges egy tárcában.

-Bicigliztem hazafele este munkából,de előtte vettem zsemléket vacsorára. A tárcámat a zsemlék mellé tettem, viszont talán nem húztam be cipzárt.
Mire hazaértem a zsemlék egy része kipotyogott a táskából, persze erre senki nem hívta fel a figyelmemet, pl dudálhattsk volna. Sajnos a pénztárcámat sem találtam, joggal feltételeztem a legroszabbat.

Hívtam a feleségem, hogy miként állunk, és elindultam lassan visszafelé, hátha meglelem. Eközben imádkoztam:
"Istenem, ne hagyd kérlek, hogy még ez is tetézze a szűkösséget, és miből fizetném ki a sok kártya, igazolvány megcsináltatását?! Ha úgy akarod, akkor hadd találják rá!"
3km es útvonalat jártam be 2szer, de a zsemléken kívül mást nem találtam.

Mikor hazatértem, nem csalódott voltam, hanem a -hogyan lesz- lappangott bennem, de nem keseregrem. Párom is imádkozott.
Belenéztem újból a táskába és..  ott volt a tárca, pedig szinte biztos, hogy nem volt.
-Történnek dolgok azért, hogy Isten tesztelje bizalmunkat felé, de nem hagy sosem gödörben, mindig készít kiutat, van mikor azonnal!
Bízd Rá magadat, mert gondodat viseli! Ő az Teremtő Apukád!

Feltétlenül figyeld a Szellem vezetését

Te pedig,
Aki Krisztus Jézushoz tartozol, már megfeszítetted bűnös természeteted, szenvedélyeidet a vágyaiddal együtt. 

Mivel a Szent Szellem által kaptál új életet, ezért a Szent Szellem vezetését kell követned! 

Ne legyél büszke, ne ingereld a  másikat, és ne irigykedj a másikra!
Galata 5,24-26

Gyógyítottál már Isten szelleme által, avagy Isten meggyógyított már bárkit rajtad keresztül?

Szoktatok e  imádkozni egymásért? 

             Nagyon sok a beteg ember, családodban is talán. Van bajod? Fáj a nyakad, a veséd talán? Miért elsőnek rögtön orvoshoz rohansz, vagy gyógyszerezed magad mikor ott a Gyógyító, Isten! Ő alkotott téged! Mennyire egyszerűbb egy parányi vírust eltüntetni, egy szervet helyes működésre bírni, mint egy embert feltámasztani vagy létrehozni?! Nem beszélve arról, hogy Jézus felhatalmazott, sőt megparancsolta, hogy gyógyítsunk többek között. Azt is mondta, hogy nagyobbakat fogunk tenni mint Ő. 

Nézzük is, mit is tett Jézus amiről tudunk? Vakok meggyógyítása, láz eltüntetése, bénák helyreállítása, halott feltámasztása.. Picitől az elképesztőig! Péter is kb. ugyanezt tette.. miért? Mert Isten szerint járt, volt hite és vele volt a Szent Szellem! 

Innentől kezdve mire várunk még?

Nekem fájt a vesém, vesés voltam, Apám is az volt. 7-8 éve kórházba is kerültem vele, de mostanában megint elkezdett fájni. Először csak eleinte, aztán már hiába ittam meg 2-3 liter vizet csak emiatt, nem segített, mindig fájt, már akkor is, ha nem értem hozzá. Egyre bosszantóbb volt és vízionáltam, hogy megint be kell mennem a kórházba! :S

Na jó, nem! Először imádkozunk a Gyógyítóhoz!

-Istenem, Te vagy az Orvos Isten, Te vagy a Gyógyító Isten, Te alkottál tökéletes testet, a képedre formáltál, állíts  vissza most kérlek helyes működésbe, hogy testem is Téged dicsőíthessen! Ezután megkértem Klárit a feleségemet, hogy kézrátétellel imádkozzon a vesémért! Nagyon hamar elmúlt, és azóta sem jött vissza a fájdalom és tudom, hogy meggyógyultam sőt, ha vizsgálatra mennék, akkor egészségesnek minősítenének!

Fontos, hogy miben van identitásod. Istenben? Tudod és hiszed is? Akkor éljél is úgy, éljél tisztán, bűn nélkül! Tudom, hogy nem mindig megy, de fordulhatsz a Megváltóhoz aki, ha őszintén kéred megbocsátja azt neked. Vegyél Úrvacsorát TISZTA szívvel. Mert gyógyulást hoz! Vagy betegséget, halált az Ige szerint, ha nem tiszta a szíved. A szívedben viszont legyen tiszta motiváció!  

Isten gyermeke vagy és így jogosult is erre!  Nem vagy még az? Hát akkor még ma azzá kell lenned! Hívd be szívedbe, tedd Őt uraddá életedben, kérd, hogy változtassa meg gondolkodásmódodat. Ha már Ő él benned, akkor nagyobbakat is fogsz tenni, mint amit Ő tett. 

Ki mondta? 

Jézus

Köszönöm, hogy nem hagysz rossz utakon járni

Uram, köszönöm, hogy nem hagysz rossz utakon járni, köszönöm, hogy formálsz, megőrzöl a megkeményedéstől, és a magam-választotta utaktól. Tedd! Mindig tedd, kímélés nélkül. Ámen.

Zsolt 19,13-14. 
"Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől, hogy ne uralkodjanak rajtam! Akkor ártatlan leszek, és nem vétkezek ellened. Legyen kedvedre való minden szavam és gondolatom,ó, Örökkévaló, Kősziklám és Megváltóm!"

Számít a külsőség?

Tiszteljétek és szeressétek azokat a keresztény felekezeteket,ahol más  stílusban ugyan, de őszintén imádják az Urat! Isten nem stílus diktátor. Egyénenként szeret bennünket, neki a szíved indítéka számít és nem az, hogy egy gitárral vagy bandával, hegedűvel vagy elektromos gitárral dicsőítesz e.
Hát más külső dolog miatt se gondoljunk negatívat, nehogy ítéletet hozzunk fejünkre!
Bármit teszel vagy nem teszel, ünnepelsz vagy nem ünnepelsz, ha Istennek így akarsz  kedvére lenni, és szívedből teszed az szent!
De ne akard az új dolgot, az új stílusod másra erőltetni, nehogy megbotránkoztass. A mikéntjén ne legyen vita, a külsőség nem hit tétel.
Azokkal tedd akik egyetértenek veled,és ne ott ahol szellemileg tiszta,de kisgyermek szinten vannak a tanítványok.

Márk 2,22
"Senki nem tölt új bort régi tömlõkbe. Ha valaki mégis ezt teszi, az új bor szétszakítja a régi tömlõket, és kárba vész mind a bor, mind a tömlõk. Az új bort új tömlõkbe kell tölteni"

Napi Gondolat - Használd amid van

Használd fel amid van, használd képességeidet, tegyél jót, legyél hasznára a Mennyei Királyságnak, hogy megmaradjon mindaz amit kaptál, sőt kétszer annyit kapjál azok mellé!
Csak azért vannak lehetőségeid, hogy használd őket!
Azokat amiket nem használsz, eltűnnek majd életedből és más fogja megkapni.

Mt 25,29
"Mindenki, aki felhasználja azt, amije van, még többet fog kapni. Attól pedig, aki nem használja föl azt, amije van, mindent elvesznek majd"

Isten hangja

      Az Úr népét újra és újra az Ő hangjának megismerésére kell buzdítanunk. Prófétáit pedig arra kell bátorítanunk, hogy szálljanak szembe a hamis prófétákkal és leplezzék le őket. Ebben
mindvégig ki kell tartanunk! Azzal bízott meg bennünket, hogy segítsünk a kommunikációs vonalak kiépítésében, melyek az Urat összekapcsolják jövendőbeli katonáival, akik a közelgő
nagy ütközetben Vele együtt fognak harcolni. Népe közül mindenkinek ismernie kell az Ő hangját!

Hamarosan eljön az idő, amikor mindazok, akik nem ismerik a hangját, a sötétség
megtévesztésének áldozatai lesznek.

Napi Gondolat - Jézus Nem Diktátor

     Jézus Úr, de nem diktátor vagy zsarnok. Sehol nem olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus bárkinek is diktált volna, vagy hogy saját döntése ellenében bármire kényszerített volna bárkit it.
A "pásztorolás" vagy "befedezés" katasztrofálisan elferdített értelmezése, hogy a vezetők "Istentől kapott hatalommal" rendelkeznek az emberek felett. Hatalmukat azonban kizárólag a Sátán erőivel szemben kapták!
Óvakodj az ilyen vezetőtől, és ne vállalj vele közösséget!
/R.B./

Megtérés a bálványimádásból

Megtérés a bálványimádásból

Hogyan lehetséges, hogy a világ legnagyobb vallását a Katolicizmust tévesen kereszténységnek neveznek? Sőt, keresztényként rögtön Velük azonosítanak. Hogyan lehetséges, mikor semennyire sem Isten parancsolatait követik,hanem emberek által kitalált törvényeket követelnek betartani és még véletlenül sem arra ösztönöznek ami igaz, hanem imádkozz a feljebbvalóhoz, vagy a Pápához, vagy akár halottakhoz, szobrokhoz  stb..

Mennyire kimeríti mindez a bálványimádást, az istentelenséget, mennyire a pokolra való tanítási rendszer ez!

Nem tanítják az elő Istenhez való imádkozást úgy mint személyes megváltóhoz való őszinte imádatot, egyáltalán nem fontos a bűnök bocsánatát kérni Istentől, mert azt majd elmondja a pap, nehogymár fáradjál vele. Megkötözik az embert a sok hamis tanításokkal,azok szellemiségével, és elhomályosítják a követő szívét és szemét!

Manapság integrálni akarják a többi keresztény egyházat a katolikusba, mintha azok nem véletlenül nem tartoznának hozzájuk.

Mi ez, ha nem egy vallásra törekedés, mi ez, ha nem Antikrisztusi szellemiség.

Isten nem egységet hoz a egyházba, hanem káoszt és megosztottságot, hogy világossá váljon mindenki szándéka, hogy szétválasztható legyen a hamis az igaztól!

A maradék majd kiválik és,ha megmaradnak dicsőséget nyernek, tündökölni fognak mint a Nap, míg a másik addigra már, elhitetve egyesülnek az új Katolikus világvalláshoz, amely már nem Istenközpontú, hanem Pápa központú, és halálra van ítélve.

 

Mt 15,8-9

»Ez a nép csak szájával tisztel engem, a szíve azonban távol van tõlem.   

A nekem adott tiszteletük nem ér semmit, mert olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi parancsolatok.«" 

Mt 15,13

„Minden növényt (tanítást,rendeletet), amit nem mennyei Atyám ültetett, kitépnek"

Napi gondolat - A Szavaid alapján

Mt 12,36-37
Mondom nektek: az ítélet napján minden felesleges szóról számot kell majd adni, amit valaha kimondott az ember. 
A szavaid alapján fognak ártatlannak vagy bûnösnek ítélni."

Válogasd meg mit mondasz, hogy az építő e vagy romboló, mert számonkérik majd tőled! Ne legyél csúfolkodó, és ne is nevess a kárörvendő poénokon. Legyél tiszta és építő abban amit kimondasz!

Krisztus Ítélőszéke előtt 4. Helyre kell állítanotok a szolgálatot és az üzenetet !

Szeretném megosztani veletek a rám nagyon nagy hatással lévő könyv bizonyos részeit, ez alkalommal a Krisztus Ítélőszéke előtt játszódó jelenetek és párbeszédek egy részét. Tartalma elragadtatásban született meg, és egészen biztosan tudom, hogy ez igaz és hasznára válik az Istenfélő és bölcs ember számára.

Helyre kell állítanotok a szolgálatot és az üzenetet !

Ma a Föld néhány kis pontjától eltekintve, ahol nagy nehézségek vannak vagy üldöztetés folyik, alig ismerünk rá arra a szolgálatra, amelyet végeznek, és az üzenetre, amelyet a keresztények hirdetnek. Ezért az Egyház ma csak árnyéka és torzképe annak, ami a mi időnkben volt, pedig mi is messze éltünk attól, amire elhívattunk. Amikor mi szolgáltunk a Földön, az a lehető legnagyobb áldozathozatal volt, és ez tükrözte az üzenetet, amely szintén a lehető legnagyobb áldozathozatalról szólt: a keresztről.

A kereszt Isten ereje, és a közepe mindannak, ami által élnünk kell! Azért van oly kevés erőtök ahhoz, hogy átformáljátok a tanítványok gondolkozását és szívét, mert nem élitek meg és nem hirdetitek a keresztet. Ma már alig tudunk különbséget tenni a keresztények és a hitetlenek között. Ez nem az az evangélium, sem nem az az üdvösség, amely ránk bízatott. Vissza kell térnetek a kereszthez."

Jézus: -"Ha ott lenn a Földön is úgy szeretnél Velem járni, mint ahogyan itt jársz, akkor ott is olyan közel leszek hozzád, mint amilyen közel most vagyok. Ha keresel Engem, megtalálsz. Ha közeledsz Hozzám, Én is közeledek hozzád. Azt szeretném, ha asztalt teríthetnék neked ellenségeid előtt. És ezt nem csak a vezetőim számára szeretném, hanem mindenkinek, aki az Én nevemet segítségül hívja. Én sokkal közelebb szeretnék lenni hozzád és mindenkihez, aki Engem hív, mint eddig bárkihez voltam, aki valaha élt.

Te szabod meg, hogy milyen közel legyünk egymáshoz, nem pedig Én. Azok fognak megtalálni Engem, akik keresnek. [...]Én vagyok az Igazság, és aki engem imád, annak Szellemben és Igazságban kell imádnia. [...]Hitben járni annyit jelent, mint ebben az igazságban élni. Ha bízol Bennem, tudva, hogy Én ki vagyok - ez az igazi hit. [...]Életetek célja a szeretet kell hogy legyen, nem pedig az erő és hatalom. Azután megadom majd nektek az erőt és hatalmat, hogy képesek legyetek igazán szeretni. Megadom majd nektek a hatalmat, hogy meggyógyíthassátok a betegeket, mert szeretitek őket, és Én is szeretem őket, és nem akarom, hogy betegek legyenek. Tehát először törekedjetek a szeretetre, azután a hitre.

Hit nélkül nem lehettek kedvesek előttem. De a hit nem csupán azt jelenti, hogy ismeritek az Én erőmet, hanem, hogy ismeritek az Én szeretetemet és annak erejét. A hitnek elsősorban a szeretetet kell szolgálnia. Azért törekedjetek a hitre, hogy képesek legyetek jobban és hatékonyabban szeretni. [...]-Megfeszíttetésem előtti éjszakán azért is imádkoztam az Atyához, hogy az a dicsőség, amellyel kezdettől fogva bírtam Nála, legyen az Én népemmel, hogy eggyé legyetek, mert az Én dicsőségem tesz titeket eggyé. Amikor olyanok jönnek össze, akik szeretnek Engem, akkor dicsőségem ereje megnő. És minél jobban növekszik dicsőségem az Engem szeretők egysége által, annál inkább meglátja a világ, hogy az Atya küldött engem. Akkor a világ majd tényleg meglátja, hogy tanítványaim vagytok, mert szeretni fogtok Engem és egymást is szeretni fogjátok.

"-Hogyha bűntudattól indíttatva cselekszel, akkor elkezdesz azért tenni dolgokat, hogy azzal ellensúlyozd ezt a bűntudatodat, ez pedig az Én keresztemnek a megcsúfolása. Egyedül az Én keresztem képes eltörölni a bűntudatodat is, és mivel Én azért mentem a keresztre, hogy eltöröljem azt, ezért bármi, amit bűntudatból teszel, azt nem Értem teszed. [...]Még Én sem gyógyítottam meg mindenkit, akin megesett a szívem, hanem csak azt tettem, amit az Én Atyámtól láttam.

Semmit sem szabad pusztán könyörületességtől indíttatva tenned, hanem csakis az Én Szellemem iránti engedelmességből!"

Remélem jól szívedbe zárod mindazt, amit ezekben a részekben olvastál. Jól raktározd el és él meg a mindennapokban, hogy valóban Isten szerinti szeretetben és hitben élhess, hogy felkészített legyél minden eljövendőre!

forrás: Rick Joyner

Napi gondolat

Ha keresed Istent, mindig meg is fogod találni. Mindig közel van azokhoz, akik közelednek Hozzá. Sokan kívánják jelenlétét, mégsem közelednek Hozzá. Ne csak akard Őt, keresned kell Őt. Ez is része
az elhívásodnak. Ennél nem lehet magasabb célod. A győzelmeid mércéje a keresésed mértéke
lesz. Mindig épp olyan közel leszel Hozzá, amennyire akarsz. Attól függenek az életben a
győzelmeid, hogy mennyire kívánkozol Hozzá!

Krisztus Ítélőszéke előtt 3.

Szeretném megosztani veletek a rám nagyon nagy hatással lévő könyv bizonyos részeit, ez alkalommal a Krisztus Ítélőszéke előtt játszódó jelenetek és párbeszédek egy részét. Tartalma elragadtatásban született meg, és egészen biztosan tudom, hogy ez igaz és hasznára válik az Istenfélő és bölcs ember számára.

...az idő eljött. Azok az angyali légiók, amelyek az Úr szenvedésének éjszakája óta készenlétben várakoztak, most kapták meg az indulási parancsot a Földre. A pokol hordái is most indultak el. Ez az az idő, amire az egész teremtett világ mindeddig várt. Isten nagy titka hamarosan kibontakozik!

A „világosságban való járás” sokkal többet jelent, mint bizonyos igazságok ismeretét és azoknak való engedelmességet - azt jelenti, hogy igaz vagy és szabad a rejtőzködés kényszerétől.

„Világosságban járni” azt jelenti, hogy többé nem rejtőzünk el sem Isten, sem mások elől. Ádám és Éva bukásuk előtt nem csupán testileg, hanem szellemileg is mezítelenek voltak. Majd ha megváltásunk teljességre jut, mi is újra meg fogjuk tapasztalni ezt a szabadságot. Mikor teljesen nyitottak leszünk mások előtt, akkor fog megnyílni szívünk és értelmünk olyan területek előtt, amelyekről most még azt sem tudjuk, hogy léteznek. Ezt próbálja a Sátán meghamisítani a New Age mozgalommal. Amint ezeken gondolkodva továbbmentem, hirtelen mellettem termett az Úr, megint a Bölcsesség alakjában. Most azonban sokkal dicsőségesebbnek tűnt, mint eddig. Még annál is dicsőségesebb volt, mint amikor az ítélőszékben ült. Megdöbbentem, és bensőmet elöntötte az öröm. - Uram, most már ilyen formában fogsz visszatérni velem? – kérdeztem. - Én mindig így leszek veled. De még ennél is több szeretnék lenni számodra, mint amilyennek most látsz. Láttad kedvességemet és keménységemet, de még mindig nem ismersz engem teljesen Igaz Bíróként! Amikor megértesz egy igazságot, akkor átélsz bizonyos felszabadulást, de akit én szabadítok meg, az valóban szabad. Az Én jelenlétem szabadsága nagyobb, mint csupán az igazság megismerése. Felszabadultál az Én jelenlétemben, de még sokkal többet kell megértened ítéleteimről. Amikor Én ítélek, akkor nem elítélni akarok vagy igazolni, hanem az igazságosságot napvilágra hozni. Az igazságosságot csak a Velem való egységben lehet megtalálni. Ez az IGAZSÁGOS ÍTÉLET: az embereket a Velem való egységre eljuttatni. Az Én Eklézsiámat ma szégyen borítja, mert nincsenek bírái. S azért nincsenek, mert az Eklézsia nem ismer Engem Bíróként. Most azonban bírákat fogok támasztani népem számára, akik ismerik az én ítéletemet. Ők nem csupán ítélnek majd az emberek között vagy egyes helyzetekben, hanem helyreigazítják, vagyis összhangba hozzák őket Velem.

"Amikor Józsuénak úgy jelentem meg, mint a Seregek Fejedelme, kijelentettem, hogy nem állok sem az Ő, sem az ellenségei oldalán. Én soha nem azért jövök, hogy valakinek a pártjára álljak vagy állást foglalja, hanem hogy átvegyem az uralmat. Mielőtt Izrael elfoglalta az Ígéret Földjét, úgy jelentem meg, mint a Seregek Fejedelme.

         Egyházam most az Ígéret Földjének kapujában áll, és Én megint úgy fogok megjelenni, mint a Seregek Fejedelme. Amikor ez megtörténik, elmozdítom azokat, akik népemet pártoskodásra uszítják. Pártatlanságom és igazságosságom miatt nem foglalok állást az emberi konfliktusokban, még a saját népem között lévőkben sem. Amit Izraelen keresztül tettem, azt az ö ellenségeikért is tettem, nem pedig az ellenségeik ellen. Csak azért nem látod az Én igazságosságomat és pártatlanságomat, mert földi és mulandó szemszögből nézed a dolgokat. Ahhoz, hogy a tőlem kapott hatalommal járhass, látnod kell az Én igazságosságomat, mert az Én trónom igazságosságon és pártatlanságon nyugszik.

            

              Igazságosságot tulajdonítottam választott népemnek,· de ugyanúgy, ahogyan Izrael a pusztában, az Egyház korszakának legnagyobb szentjei is csak néha-néha, vagy gondolataik és szívük kis részében igazodtak az Én utamhoz. Én nem az ő pártjukon állok, és nem foglalok állást az ellenségeik ellen sem. Népemet az ellenségeik megmentésére akarom használni. Én minden embert szeretek, és azt kívánom, hogy mindnyájan üdvözüljenek."

"Amíg az utolsó csata be nem fejeződik, mindig lesznek a testvéreink között olyanok, akiket az ellenség használ. De most nem emiatt mondom ezeket neked, hanem azért, hogy meglásd, hogy az ellenség hogyan férkőzik be a saját szívedbe és értelmedbe, és hogyan használ fel téged! Még most sem látsz úgy mindent, ahogyan Én. Ez teljesen általános az Én népem között. Manapság még a Legnagyobb vezetőim is csak ritkán vannak Velem harmóniában. Sokan jó dolgokat tesznek ugyan, de csak nagyon kevesen végzik azt, amire elhívtam őket. Ez a következménye a köztetek lévő pártoskodásnak és megosztottságnak. Nem fogok egyik csoportnak sem a pártjára állni, hanem azokat hívom, akik az Én oldalamra fognak átállni."

Pál: -"Csak Istent imádd, és minden tekintetben növekedjél fel Őhozzá. Soha ne tegyél céloddá egyetlen embert sem, csak Őt egyedül!

(folytatás napokon belül)

Krisztus Ítélőszéke előtt 2.

Szeretném megosztani veletek a rám nagyon nagy hatással lévő könyv bizonyos részeit, ez alkalommal a Krisztus Ítélőszéke előtt játszódó jelenetek és párbeszédek egy részét. Tartalma elragadtatásban született meg, és egészen biztosan tudom, hogy ez igaz és hasznára válik az Istenfélő és bölcs ember számára.

...Az Úr végignézett a körülötte lévő trónok galériáján. Sokukat már elfoglalták a szentek, de sok trón még üres volt. Akkor meg szólalt:

 -" Ezek a trónok a győztesek számára készültek, akik hűségesen szolgáltak engem a generációk során. Atyám és Én készítettük őket, még a világ teremtése előtt. Méltó vagy-e valamelyikre?"

Eszembe jutott egyik barátom mondása: "Ha a Mindentudó Isten kérdez tőled valamit, ezt nem azért teszi, mert tőled szeretné megtudni a választ". Ránéztem a trónokra. Azután a rajtuk ülőkön pásztázott végig a tekintetem. Némelyiket, a hit néhány jól ismert hősét felismertem, de legtöbben olyanok voltak, akik a Földön a legkevésbé sem voltak híresek. Sokan misszionáriusok voltak, akik egész életüket az ismeretlenség homályában töltötték. Soha nem törődtek azzal, ki fog emlékezni rájuk a Földön, hanem egyedül az Úr tetszését keresték.

Kissé meglepődtem azon, hogy láttam közöttük gazdagokat és uralkodókat is, akik hűségesek voltak azon, amit az Úr rájuk bízott. Legtöbbjük mégis hűséges imádkozó nő és családanya volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy a feltett kérdésre igennel feleljek. Hogyan is lehetnék méltó, hogy közöttük üljek, hiszen egyikükhöz sem vagyok méltó! Tudtam, hogy mennyen és Földön a legnagyobb jutalomért futhattam, de kudarcot vallottam. Kétségbeestem, de mégis volt valami remény. Bár földi életem nagyrészt kudarcnak tűnt, tudtam, hogy még nincs vége! Amikor beismertem, hogy nem vagyok méltó, az Úr azt kérdezte:

"- De akarod-e ezt a helyet? "

- Akarom, teljes szívemből! - válaszoltam.

Akkor az Úr végigtekintett a trónokon, és ezt mondta:

"- Ezeket az üres helyeket betölthették volna bármelyik nemzedékben. Mindenkit meghívtam erre a helyre, aki az Én nevemet segítségül hívta. Az üres trónok még mindig elérhetők.

          Most, hogy eljött a végső ütközet ideje, és sok utolsóból elsők lesznek, mielőtt a csata befejeződne, minden hely betelik. Azok, akik itt ülnek, két dologról ismerhetők fel: az alázatosság köpenyét viselik és Énrám hasonlítan. Ha meg tudod őrizni és nem veszíted el a csatában (az alázatosssàg köpenyét), amikor újra visszatérsz ide, akkor már te is hasonlítani fogsz rám. Akkor majd méltó leszel arra, hogy velük együtt ülj ott, mert Én tettelek méltóvá. Minden erő és hatalom nekem adatott, és egyedül Én tudok helyesen élni ezzel a hatalommal. Csak akkor győzhetsz és akkor ruházom rád a hatalmamat, ha tökéletesen Bennem maradsz. Most fordulj meg, és nézd meg az Én családomat! "

Hátrafordultam abba az irányba, amerről jöttem. Innen, az Úr trónszékétől az egész tróntermet beláttam. A látvány olyan dicsőséges volt, hogy semmivel sem lehet összehasonlítani. Milliók és milliók álltak rendezett sorokban. De még a leghátsó sorokban, a legalacsonyabb rangban lévők mindegyike is sokkal erősebb és félelmetesebb volt, mint egy földi hadsereg.

Képtelen voltam befogadni ezt a dicsőséges látványt. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy ez a sokaság a hatalmas trónterem csak egy kis részét tölti meg.

Ezt imádkozd, kérj Istentől kegyelmet.:

Most már tudom, hogy a Te ítélőszéked egyúttal a Kegyelem Trónusa is. Most ezért adj nekem kegyelmet, hogy szolgálhassalak Téged! Mindenekfelett kegyelmet kérek Tőled! Kegyelmet arra, hogy megfuthassam a pályámat. Kegyelmet arra, hogy mindig így szeresselek Téged, és megszabaduljak a megtévesztésekből és az énközpontúságból, amely eddig megrontotta az életemet. Hozzád kiáltok, hogy szabadíts meg önmagamtól és a saját szívem gonoszságától, hogy az a szeretet, amely most bennem van, állandóan ömöljön a bensőmből. Add nekem a Te szívedet és szeretetedet. Add a Szent Szellem kegyelmét arra, hogy meggyőzzön a bűneimről, és hogy úgy mutasson be Téged, amilyen valójában vagy. Add a kegyelmedet, hogy bizonyságot tehessek mindarról, amit azoknak készítettél, akik Hozzád jönnek. Add a kegyelmedet, hogy prédikálhassam ennek az ítéletnek a valóságát. Kegyelmedet, hogy beszélhessek mindazokkal, akiket ezekre a még üres trónokra hívtál el. Hogy az élet beszédét adhassam át nekik, amely megtartja őket az élet ösvényén, és átadja nekik a hitet, amely által képesek lesznek véghezvinni mindazt, amire elhívtad őket. Uram, ezért a kegyelemért könyörgök!

(folytatás napokon belül)

Krisztus Ítélőszéke előtt 1.

Szeretném megosztani veletek a rám nagyon nagy hatással lévő könyv bizonyos részeit, ez alkalommal a Krisztus Ítélőszéke előtt játszódó jelenetek és párbeszédek egy részét. Tartalma elragadtatásban született meg, és egészen biztosan tudom, hogy ez igaz és hasznára válik az Istenfélő és bölcs ember számára.

A terem

      ...olyan hatalmas terembe vezetett, amelyet - azt gondoltam - maga a Föld sem tudna befogadni. Szépségét össze sem lehet hasonlítani földi építészeti alkotásokkal. Szebb volt, mint bármi, amit valaha láttam. Messze, a csarnok túlsó végében volt a Forrása ennek a mindenről tükröződő dicsőségnek. Tudtam, hogy ez maga az Úr, és noha már sokszor találkoztam Vele, kissé mégis féltem, amint közeledtem Hozzá. Ez azonban szent félelem volt, amely még jobban megnövelte bennem az örömöt és békességet. Tudtam, hogy Krisztus Ítélőszékéből minden eddiginél nagyobb biztonság, de ugyanakkor erősebb és tisztább félelem is származik. Észrevettem, hogy nagy sokaság mellett haladok, akik bal felől sorokban álltak. Amint rájuk néztem, meg kellett állnom. Királyi megjelenésük teljesen elkápráztatott: soha nem láttam ehhez foghatót. Arckifejezésük lenyűgöző volt. Még soha nem láttam ilyen békességet és magabiztosságot emberi arcon. Mindannyian olyan csodálatosan szépek voltak, hogy ahhoz fogható nincs a Földön.

Ahogyan odafordultam a hozzám legközelebb állókhoz, üdvözlésképpen meghajoltak, mintha ismernének.

- Honnan ismertek engem? - kérdeztem, miközben meglepődtem saját bátorságomon, hogy egyáltalán meg mertem őket szólítani.

- Te azok közé a szentek közé tartozol, akik az utolsó csatában harcolnak - felelte az egyik.

 - Itt mindenki ismer téged és mindazokat, akik most a Földön harcolnak. Mi azok a szentek vagyunk, akik az előtted lévő, nemzedékekben szolgálták az Urat. Nekünk megengedte az Úr, hogy végignézzük az utolsó csatát, mi vagyunk a tanúk nagy fellege. Mindnyájatokat ismerünk, és mindent látunk, amit csak tesztek. Az Ő Ítélőszéke előtt megízleltem a lélek legnagyobb sötétségét, és a lehető legmélyebb bűnbánatot. Bár itt nem úgy mérjük az időt, mint a Földön, mégis úgy tűnt, ez a szörnyű fájdalom olyan hosszú ideig tartott, mint a földi életem. Minden bűnöm és ostobaságom, amelyet nem bántam meg, elvonult előttem és mindazok előtt, akik itt vannak. Nem értheted meg ennek a fájdalmát, amíg te magad meg nem tapasztalod ugyanezt: úgy éreztem, mintha a pokol legmélyebb bugyrában lennék, holott az Úr dicsősége előtt álltam. Ez addig tartott amíg a Földön hasztalanul eltöltött időm le nem peregtek mindenki előtt. Azok az idők, amikért nem kértünk bocsánatot, hogy hasztalanul éltük meg.

Sokan nagy keresztények a büszkeség halálos bűnében estek el nagy győzelmeik után, vagy a féltékenység bűnében, amikor pedig Isten másokat is ugyanúgy fölkent, mint őket. Mások életük vége felé a bűnös kívánság vétkébe estek, megkeseredtek, vagy elbátortalanodtak, és Istennek el kellett vennie őket a Földről (betegek lettek pl és meghaltak mielőtt ’kellett’ volna), mielőtt átlépték volna a határt a kárhozat felé vezető úton.

Fontos! Minél nagyobb a szellemi hatalmad, annál nagyobbat eshetsz, ha elhagyod a szeretetet és az alázatot! Az Urat szolgáld és ne embereket, még akkor sem, ha azok szellemi emberek!!

Amikor a trón felé vezető utamon még félúton sem tartottam, a legalacsonyabb rangon lévők kimondhatatlan dicsősége szinte a külső sötétségnek tűnt azoknak a dicsőségével összehasonlítva, akik mellett most haladtam el. A Földön elképzelhető leggyönyörűbb dolog, említésre sem volna méltó itt a mennyben. És nekem azt mondták, hogy ez a hely a szavakkal leírhatatlan mennyei birodalmaknak még csak a küszöbe! Utam a trón felé napokba, hónapokba vagy talán évekbe tellett. Itt nem lehetett mérni az időt.

Közelebb érve Krisztus Ítélőszékéhez észrevettem, hogy a legmagasabb rangú szentek szintén trónokon ülnek, melyek az Úr trónjának részét képezik. Még a legkisebb trón is sokkal dicsőségesebb volt, mint bármelyik a Földön.

A rajtuk ülők közül néhányan földi városok fölött kaptak uralmat, s most arra vártak, hogy hamarosan elfoglalhassák pozíciójukat. Mások a menny bizonyos dolgai fölött uralkodtak, megint mások a fizikai világ különböző birodalmai fölött, például csillagrendszerek és galaxisok fölött. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy nagyobb tisztességet jelent egy város fölött uralkodni, mint akár egész galaxisok fölött. Egyetlen gyermek sokkal értékesebb, mint egy egész galaxisra való csillag, mert a Szent Szellem emberekben lakik, és az Úr embereket választott örökkévaló hajlékául. Dicsőségének jelenlétében a Föld jelentéktelen porszemnek tűnt csupán, amely mégis oly végtelenül értékes, hogy az egész teremtett világ figyelme rá összpontosul.

-A szent Szellem erejének köszönhettem, hogy képes voltam megállni. Ekkor értettem meg igazán, hogy Ő a Vigasztaló. Ő vezetett mindvégig az úton, bár én legtöbbször észre sem vettem jelenlétét. Az Úr sokkal gyengédebb, ugyanakkor sokkal rettenetesebb volt, mint ahogy addig elképzeltem. Ismerősnek tűnt, mert ráismertem benne sok földi barátomra. Ráismertem, hogy Ő volt Az, aki másokon keresztül gyakran szólt hozzám, és Akit sok esetben elutasítottam. Láttam, hogy Ő a Bárány és az Oroszlán, a Pásztor és a Vőlegény, de most leginkább mégis Bírónak láttam Őt.

(folytatás napokon belül)