ERŐSÍTSD MEG MAGADAT AZ ÚRBAN A TE ISTENEDBEN!

Figyelj! 

ERŐSÍTSD MEG MAGADAT AZ ÚRBAN A TE ISTENEDBEN!

Lehet, hogy hosszú üzenet - de tedd el, őrizd meg, és légy áldott, légy győztes, ahogy Dávid is győzött élete egyik legnehezebb helyzetében. ERŐSÍTSD MEG MAGADAT AZ ÚRBAN, A TE ISTENEDBEN!

DÁVID PEDIG MEGERŐSÍTETTE MAGÁT AZ ÚRBAN AZ Ő ISTENÉBEN…
Életének egy nagyon nehéz szakaszáról, ezt jegyzi fel Isten Igéje Dáviddal kapcsolatban:

"Dávid azonban MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében!". (1Sám 30,6.)

Vannak, akik ezen önmagában, ha nem tudnák, hogy az Igéből idézem, esetleg meg is botránkoznának: "Hogy van az, hogy 'MEGERŐSÍTETTE MAGÁT'? Mit értesz te ezen? Hát nem Isten erősíti meg az embert? Tehet valamit magáért az ember? Nem cselekedetekből üdvözülünk? – minden kegyelemből van, hit által. Nem?"

Igen, mindenünk kegyelemből van. Mindent úgy kaptunk. Mindennel megajándékozottak vagyunk. Igen.

És mégis, az Ige erről ír: "Dávid azonban MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében!". Megerősítette magát... erőt merített, odakötötte magát, erőt vett, felerősödött a hit által.

Mit értesz ez alatt: "MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében"?

Mit tehetett Dávid?
Hogyan nézhetett ez ki, a gyakorlatban?
Mit láthattak katonatársai, bajtársai - akik közül a legtöbben, éppen arról beszéltek, hogy megkövezik őt – mit csinált hadvezérük?
Dávidon látszott valami, miközben "MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében"?

Nézd meg ezt az egész helyzetet.
Élete talán legrosszabb helyzetét élte át.

Elment szolgálatba. Az, hogy helyesen döntött-e, amikor a filiszteusokkal történő együtt evangélizálást ( )választotta, vagy sem, most nem kérdés. Máskor megbeszélhetjük. De egy biztos: távol volt. És nem hagyott a gyülekezettel senkit, aki felelősséggel védhette volna a testvéreket. És megjelent az ördög. Elkezdett rombolni. Pusztító volt kezdettől fogva, és hazug – mindent felégetett. Amit Dávid felépített eddig, mindent tönkretett az ellenség. Kapcsolatokat, családokat, jövőt, jelent, mindent. A pusztulás általános volt. Remény - semmi.
Emberileg.
És Dávid ugyanebben a helyzetben találta magát.
Mindenét elvesztette, és mindenkijét. Családja rabszolga lett. Elhajtotta őket az ellenség. Ha valaki odajött volna, hogy az áldott Dáviddal találkozzon, esetleg megkísérti a gondolat, hogy azt mondja: „átok ez, Dávid, nem áldás". És Dávid nem nagyon tudott volna mivel érvelni – legfeljebb az Igével.
De most, ebben az állapotban a sírás döntötte le lábáról. Annyira sírt, hogy teljesen elgyengült. A gyász elvette erejét, figyelmét, gondolkodását, reménységét. Semmi kilátás nem volt.

És ami még rosszabb, most megjelent az ördög második frontja is.
Nem elég, hogy mindent tönkretett az ellenség, de most a széthúzást is behozta a hadseregbe. A tanítványok, a munkatársak, a szövetséges- és harcostársak, mind szembefordultak vele.
Fogták, és elkezdtek okolni. Amit eddig nem nagyon tettek, az ördög most be tudta hozni – elkezdték kárhoztatni Dávidot. Megtalálták az egész helyzetért a megfelelő bűnbakot. Ha Dávid nem viszi őket most ebbe az áldatlan harcba, nem jött volna rájuk az ellenség. Ha Dávid nem így gondolkodik, most itt lennének a feleségek, itt lennének a gyerekek, semmit nem vesztettek volna el. De most – csak nézz körül – pusztára égett minden, semmi sem maradt, és jövő, remény, minden odalett. És ki a hibás mindezért? Dávid.
S az ördög a kezét dörzsölte.
„Dávid igen nagy szorultságba jutott, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt.

"Dávid azonban MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében." (1Sám 30,6.)

Amikor már mindenki Dávid ellen volt, amikor már javában kibeszélték őt, és ő lett minden rossznak az oka, amikor már minden jóról elfeledkeztek, amit Dávid által kaptak az Úrtól, minden áldásról, amiben eddig részük volt, akkor Dávid egyetlen egyet tehetett: MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az ő Istenében.

Egyedül maradt, emberileg.

-Átvitt téged már az Úr ezen az állapoton?

Ábrahám átment rajta. Mózes is. Józsué is. Dávid is. Dániel is. Az Úr Jézus Krisztus is. Amikor világos kijelentést adott (Jn 6 vége) – hiába a korábbi kenyérszaporítás, hiába, hogy tízezernyi ember látta, tapasztalta és ette (!) a csodát – elfeledkeztek a korábbi áldásokról, elfelejtettek mindent, amit az Úr Jézus által kaptak, csak egy dolgozott bennük (ez az ördög munkája, a csőlátás kialakítása), hogy Jézus „miket beszél". És otthagyták őt. „Kemény beszédek ezek, ki hallgathatja?" – nem bírták.
S az Úr egyedül maradt.
Ott volt még a tizenkettő. Odafordult hozzájuk: „Ti is el akartok menni?" – a lehetőséget megkapták. Jézus nem tart vissza senkit erőnek erejével, (sem manipulációval, önmaga sajnáltatásával), aki el akar menni Tőle. „Ti is el akartok menni?" – s a válasz mennyei volt: „Kihez mehetnénk Uram, örök életnek Beszéde van Nálad. És mi elhittük, és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Istennek Fia.". Ez volt Péter. Pontosabban a kijelentés, amit megragadott, és a készség, amivel kimondta. S a többiek is hozzákötötték magukat a kijelentéshez. Nem mentek el. Nem hagyták el ekkor az Urat.
Csak később.

Amikor bekövetkezett, amit a prófécia mondott: „megverem a pásztort – és elszélednek a juhok". Megtörtént.
Az Úr Jézus megkapta a bűnök terhét, a sötétség óráját, a gonosz hatalmát. Megkapta maga felett, és kiszolgáltatottá vált az ellenségnek. Nem véletlenül – ez volt az ára annak, hogy te és én, mi szabadokká lehessünk az ördög munkáitól. De Ő, akkor, egyedül maradt. A tanítványok otthagyták. Mentették az életüket. Volt, aki megtagadta. Esküdözve, és átkozódva. A golgotán is magányos volt. A kereszt alatt néhányan, főként az asszonyok, temetésénél a titkos tanítványok, s az Úr Jézus átélte, mit jelent teljesen egyedül maradni. De ebben az egyedüllétében ugyanazt tette, amit Dávid: „MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az Ő Istenében" – az Atyában. S utolsó szavaival kimondta a megváltás jó hírét: „Elvégeztetett". S az Atya kezébe tette le lelkét.

Bármilyen volt a sötétség, bármilyen az elhagyatottság, a magány, a bűn átka, az ítélet sötétsége – a hit által mégis, csakazértis, az Atya kezébe tette le lelkét. MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az Ő Istenében. Kapcsolatát megerősítette, odakötötte magát a mennyhez, a pokol uralmának idején. Odakötötte magát, érezzen bár sötétséget, elhagyatottságot, szavaival nem volt hajlandó a poklot szolgálni. A nyomorúság áthatotta – de a szavai a mennyhez kötötték. És amit mondott, az történt. Lelkét kilehelte, s a pokolból is Magával tudta vinni a foglyokat. Ez a mi Megváltónk. MEGERŐSÍTETTE MAGÁT az Úrban, az Ő Istenében.

Tedd meg te is.
Dáviddal. És az Úr Jézussal.
Megteheted. Hatalmad van rá. Lehetőséged.
Hogyan?
Mit tegyél?
Hogy néz ki, ahogy MEGERŐSÍTED MAGADAT az Úrban, a te Istenedben?

Barátaimmal beszélgettünk erről.

Hogyan ERŐSÍTED MEG MAGAD az Úrban, a te Istenedben?

Ami ebben kulcsfontosságú: az Isten ismerete.
Ez mindennek az alapja.

Az Isten ismerete nem ott, abban a bajban születik meg. Ez az Isten-ismeret, már korábban is ott van az életedben. Amikor a bajban „magadra maradsz", az köszön vissza, amit már KORÁBBAN megismertél a te Uradból! (Ha megismerted Őt.)

Milyennek ismerted meg Őt?
Milyen kép él benned, Róla?
Bíztató? Személyes? Élő? „Napi szintű"? Olyan, amire ma tudsz támaszkodni? Ami a tiéd? Amit nem úgy „másoltál", hanem amit megnyertél Tőle, személyesen? Amilyennek te Őt, megismerted?
Akkor győzni fogsz. Akkor sohasem maradsz teljesen egyedül. Emberek elhagyhatnak – de a te Uradban, a te Istenedben MEGERŐSÍTHETED MAGADAT.

Ilyenekre gondolok:
„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal." – ilyennek ismerted meg Őt?

„Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez." (Zsolt 145,9.)

„Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!" (Zsolt 105,4.)

„Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket." (Zsolt 25,8.)

„Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig." (Zsolt 23,8.)

Ilyennek ismerted meg Őt? Akkor nem lesz baj. Akkor ki tudod mondani:
„Uram, akármi is van, tudom, hogy Te hűséges vagy, Te jóságos vagy, Neked jó terved van, Neked jó gondolataid vannak."

A mélyponton nem az utolsó szavad az, amit látsz – hanem az utolsó az, amit TUDSZ. Mindannak ellenére, amit látsz!

Eszembe jut egy barátom, akinek kicsi felesége, alig féléves házasként, rablótámadás áldozata lett. Vasrúddal zúzták össze a fejét, hátulról ütötték-verték, míg a földre került, és még tovább, tovább, ameddig már csak annyi volt benne: „Uram, ha még folytatódik, Hozzád megyek." – és akkor hagyták abba.
S most a kórházban, kicsire gömbölyödve, a takaró alatt vacog, MR-re tolják be, s barátom ott áll a guruló ágy mellett – és tudja, NEM EZ AZ UTOLSÓ SZÓ, amit most lát, amit most az orvosok megfogalmaznak. TUDJA, az Ő Istene hatalmas, szabadító, és győztes Isten.

Ez az a helyzet, amikor MEGERŐSÍTED MAGAD az Úrban, a te Istenedben.

Ez a barátom mondta:
Az Úrban úgy ERŐSÍTEM MEG MAGAM, hogy előveszem az Igét, és tudatosan hálát adok érte. Mindazért, amit az Ige mond.
„Uram, nem értem ezt az egészet – de egyet tudok. Én Neked akarok tetszeni."
Ez volt Dávid jelleme: egy „Isten szíve szerint való férfi". Előszedi a történelmet. Mindent, amit Isten korábban cselekedett a népével, és elkezdi kimondani. A Zsoltárokban ezt veszi elő. Erre támaszkodik. Ezt rögzíti le. Ezeken elmélkedik, ezeket sorolja elő, ezek által járja át az élet. „Lelkemben erő támadt" – ezt olvasod a zsoltárokban. Ezek az ő énekei.

Egy hölgyről olvastam. Ő elkezdte használni a „KM" jelzést a Bibliájában. A „K" azt jelentette: „kipróbáltam"- az „M" pedig azt: „működik". Amilyen Igék mellé odateszed: K-M – azok a tieid. Amiket megismersz, mint élőket, azokért mindig bátran hálát adsz, és azokra mindig fogsz tudni támaszkodni, amikor MEGERŐSÍTED MAGAD az Úrban, a te Istenedben.

Amikor előveszed a „KM" igéket, és elkezdesz értük hálát adni – valójában emlékezteted a te Istenedet:
„Uram, ez a TE beszéded. Ezt TE ígérted meg. Ez a TE igazságod. Én ehhez kötöm magam. HOZZÁD kötöm magam, Uram, a TE Igéd szerint. Ámen."
És mi történik?
MEGERŐSÍTETTED MAGADAT az Úrban, a te Istenedben. És Ő mindenkor hűséges lesz Igéjéhez, amit Ő adott.

Egy másik barátom pedig arról beszélt, hogy mennyire fontos az ŐSBIZALOM az Úrban. Ha szülőktől nem is kap valaki elrejtettséget, esetleg, nem épül is fel az „ősbizalom" mellettük – de, amikor újjászületünk, hirtelen, a mennyből, MEGKAPJUK azt, amivel az Úrhoz tudunk kapcsolódni, ezt az „ősbizalmat". Ebben erősít meg mindenkor az Ige. Ebben erősít a Szent Szellem is, Aki ezt kiáltja bennünk: „Abbá, Atyám!".
Gondoltál arra, hogy milyen „ősbizalom" élhetett abban a kislányban, akit a szíriaiak raboltak el, és vittek fogságba Elízeus próféta idején? (2Kir 5.)
Ott élt a szíriai főparancsnok házában, dolgoztatták, családja, ismerősei, szerettei nélkül, teljes távolságban mindentől, és mindenkitől, akit korábban ismert, és amiben biztonságban érezhette magát, korábban. De valami megmaradt. Megmaradt az, amit szüleitől kapott, kicsi korában, az Izráel Istenében való mélységes bizalom, és az, amit Elízeus prófétától látott, vagy hallott, hogy az Úr cselekvő Isten. És ahogy erről beszélt, ott, elrablói otthonában, akik rabszolgaként tartották, ahogy átjárta őt az, hogy a Mindenható Isten mennyire jóságos, milyen csodálatos, és gyógyító, ezt a szót megragadta rabszolgatartójának felesége.

Elmesélte férjének is. És ez a hír eljutott a szíriai királyhoz is. Olyannyira, hogy diplomáciai ügy lett belőle. A szíriai király az izráeli királynak üzent: a nálatok lévő gyógyítási munkát kérjük, irányítsátok hadvezérem állapotára is. És mindez miből? Egyetlen kislány bizalmából, amivel Izráel Istenét körülvette, ott, távol otthonától, a fogságban. Mit tett ez a kislány? Megerősítette magát az Úrban. Megőrizte szívét az Úrral. Tudta, hogy az, amiben ő élt, ami körülvette őt, korábban, és az az Isten, Aki most is ott van mellette, nagyobb mindennél és mindenkinél, akinek most itt, a rabság földjén, hatalma van. Ezt TUDTA, és ebben bízott, ebben volt az erőssége, annyira, hogy bizalma kihatott messzi helyekre, személyekhez is. És, ha mindent összekapcsolunk, az Örökkévaló Isten, ezt a hitet felhasználva tudta szabadítását eljuttatni a szíriai Naámánhoz, és általa, elképzelhetetlenül sok emberhez. Így terjedt akkor a megváltás, a szabadítás örömüzenete – és ugyanígy terjed ma is.

Mi kell ahhoz, hogy ez a bizalom ott lakjon benned? Mi kell ahhoz, hogy megerősítsd magad az Úrban, még a leglehetetlenebb helyzetben is? 

Szembefordulsz félelmeiddel. Szembefordulsz az elkeseredéssel. Szembefordulsz a reménytelenséggel. Szembefordulsz azzal, hogy hibás keresel a másikban, vagy azzal, hogy „te vagy a bűnbak”, a „hibás”.
Cselekszel – beszélsz – cselekszel – és beszélsz. Kimondod a tényeket! Mindazt, amiben megerősödtél az Úrban. És megteszed, amit te megtehetsz ebben a helyzetben.

Persze, bíztattam. Megmondtam neki, hogy nem Isten csinálta ezeket a dolgokat – ezt, amúgy, ő is leírta, hogy tudja – hanem az ellenség próbál zavart kelteni. Elmondtam neki, hogy most, a kezét az eke szarvára tette, elindult Isten útján, az ördög azt akarja, hogy hátra tekintgessen, visszavágyakozzon. De Isten nem ezt akarja. Elmondtam, hogy megoldást keresni csak akkor tudunk, ha azt, ami helyes, nem hagyjuk el. Nem hagyjuk abba.
Valójában mire van szüksége? Megerősödésre az Úrban. És ezt én, egymagamban nem tudom „vele” megtenni – neki kell saját magának megerősítenie magát az Úrban. Persze, ami rajtam áll, megteszem, imádkozunk érte, nem hagyjuk válasz, bíztatás nélkül – de neki kell most döntenie, hogy megmarad az Úr mellett, és nem dől be az ördögi javaslatoknak.
Megerősíted magad az Úrban?
Légy áldott, és valóban erősödj meg Őbenne, és az Ő hatalmának erejében. Tudd, hogy a menny minden fegyverzete rajtad van, erősödj meg ezekben. Ne hányd el magadról az Isten védelmi fegyvereit, a megigazultság mellvasát, az üdvösség reménységének jó sisakját, az igazság derékszíját. Járj továbbra is az evangélium készségének sarujában, és hordd a hit ajtónyi nagy pajzsát. Tartsd szorosan az Ige fegyverét, ami a Lélek kardja, és ne hagyj fel azzal, hogy mindenekben hálát adsz, és dicsőíted az Uradat. Légy áldott, és legyen az Úr a te tanácsolód, mit, hogyan dönts. Legyen az Ő erőssége veled. Ámen.

És utána mit teszel – amit Dávid is tett? 

Erősítsd meg magad az Úrban, a te Istenedben.

Hallottam egy szomorú döntést valaki szájából. Persze azért mondta el nekem, hogy bíztassam, és ne hagyjam meg döntésében. Azt mondta: mióta megtért, minden ellene fordult. Nem jönnek össze a dolgai. Otthagyta az éjszakát, már nem él olyan cselekményekből, amiket szégyellne Jézus előtt. De nincs munkája. Nem találja a megélhetését. Jönnek a számlák, nem tud fizetni. Nem akar tovább elnyomorodni. Nem tud mit tenni. Nem jön többé sem gyülekezetbe, sem bibliatanulmányozásra. Nem akar többé dicsőíteni jönni, sem imádságra. Sehová. Nem hagyja el az Urat, de nem fog eljönni semmi ilyen helyre. 

Persze, bíztattam. Megmondtam neki, hogy nem Isten csinálta ezeket a dolgokat – ezt, amúgy, ő is leírta, hogy tudja – hanem az ellenség próbál zavart kelteni. Elmondtam neki, hogy most, a kezét az eke szarvára tette, elindult Isten útján, az ördög azt akarja, hogy hátra tekintgessen, visszavágyakozzon. De Isten nem ezt akarja. Elmondtam, hogy megoldást keresni csak akkor tudunk, ha azt, ami helyes, nem hagyjuk el. Nem hagyjuk abba.
Valójában mire van szüksége? Megerősödésre az Úrban. És ezt én, egymagamban nem tudom „vele” megtenni – neki kell saját magának megerősítenie magát az Úrban. Persze, ami rajtam áll, megteszem, imádkozunk érte, nem hagyjuk válasz, bíztatás nélkül – de neki kell most döntenie, hogy megmarad az Úr mellett, és nem dől be az ördögi javaslatoknak.

Te mit teszel? 
Megerősíted magad az Úrban?

Légy áldott, és valóban erősödj meg Őbenne, és az Ő hatalmának erejében. Tudd, hogy a menny minden fegyverzete rajtad van, erősödj meg ezekben. Ne hányd el magadról az Isten védelmi fegyvereit, a megigazultság mellvasát, az üdvösség reménységének jó sisakját, az igazság derékszíját. Járj továbbra is az evangélium készségének sarujában, és hordd a hit ajtónyi nagy pajzsát. Tartsd szorosan az Ige fegyverét, ami a Lélek kardja, és ne hagyj fel azzal, hogy mindenekben hálát adsz, és dicsőíted az Uradat. Légy áldott, és legyen az Úr a te tanácsolód, mit, hogyan dönts. Legyen az Ő erőssége veled. Ámen.