Életre való. Most

Minden eddiginél fontosabb lesz ezekben a veszedelmes időkben, amelyeket most élünk, hogy összeköttetésben maradjunk Istennel és egy mindent meghatározó kapcsolatot építsünk ki Vele, a külsődleges vallásos gakorlatok végzése helyett. Jelen kell maradnunk Istennel, hogy a Szellem által tudjunk hallani, látni és felfogni.

Ez létszükséglet lesz Krisztus Teste számára ebben az évben.

János 17:11
"Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon, de ők itt maradnak. Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Őrizd meg őket, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk!"

Isten, aki szenvedélyes!

Hogyan szólsz Jézushoz? Hogyan imádod Istent? Elhiszed, hogy Ő egy szenvedélyes Isten? Meghalt, kínhalállal halt meg azokért, akik elfordultak Tőle korábban. Meghalnál egy olyan valakiért aki cseppet sem foglalkozik érted? Olyanért, aki ellened tesz? Ugye, hogy nem. Sőt!

Ő mégis, pont egy ilyen emberért, emberekért halt meg, a bűnösökért, érted, értem, hogy ezáltal felkínálja a megbocsájtást, sőt mi több, örök életet az Ő családjával. Te megtennéd ezt a rosszakaróid iránt? Biztosan nem. Nem logikus, ugye? De Ő megtette! Hogyan is lehet ez?

Hogy érezhetett az emberek iránt, ha az életét kínálta fel. Ennyire fontos volt neki egy, sőt megszámlálhatatlan bűnös? Szenvedélyesen szerette az embereket, ahogyan Isten is Őt! Például egy szenvedély, egy függőség egy szerelemi állapot tehet égbe kiáltó logikátlan lépéseket.

Most, hogy ezt átgondoltad, gondold át a következőt is.

Kire hallgatsz jobban, egyáltalán kire akarsz hallgatni? Arra aki valamit felolvas neked, vagy egyértelmű képmutatással mond neked valamit, vagy arra, akit érzel, hogy együtt rezeg veled,rád van hangolódva, ért téged?! Egyértelmű a válasz! Mégis amikor sok keresztény Istenhez fordul abban nincsen szenvedély, nincs benne őszinte odajárulás a trónjához, a jelenléte elé..

Dicsőítésben keresnéd jelenlétét? Őszinte vagy?  Vágyódsz iránta? Igazán? Vagy csak énekelgetsz? Így illik és ennyi? Akkor inkább menj és keress magadnak valami egyéb szórakoztató dolgot, mert Isten tutira nem kíváncsi rá. Ha éppen nincs meg benned ez, akkor is lehetsz őszinte és vágyódhatsz arra, hogy meglegyen. Ez is vágyódás.

Tudd meg, hogy Isten csak őszinte szívvel kereső követőket hallgat meg, olyanokat, akik Őt valóban fontosnak tartják, és időd szánnak Rá, valóban beszélgetnek Vele, nem csak dobnak egy Csá SMSt. Gerjeszd fel magadban a tüzet, légy szenvedélyes vagy függő Jézusban, mert mint minden igazi kapcsolat itt is a Földön vagy a Mennyben őszinte és mély párbeszéden alapul, anélkül pedig.. nem ér az egész semmit...

Arany Évi és Zoli tanításai nyomán

Különb vagy a másiknál?

        Miért hiszed, hogy nagyobb vagy mint a másik testvér? Miért gondolod,hogy előrébb jársz mint a másik? Nem e ugyanabban a téveszmében jársz mint anno a tanítványok?! 

De bizony!

Hiszen ők is pont erről beszélgettek és versengtek egymással, majd Jézus helyre rakta a gondolataikat.

                Mindenkinek más ajándéka van aszerint, hogy Isten kit, milyen szolgálatra hívott el. És tudod mit? Mielőtt azt gondolnád, hogy neked nincs ajándékod, az Ige azt mondja, hogy mindenkinek van kegyelme és ajándéka!

Ef 4,7

Közülünk mindenki kapott valamilyen kegyelmet, annak megfelelően, amilyen ajándékot adott neki a Krisztus.

Ha mindenkinek más -más van Isten akarata szerint, akkor miért gondolod, hogy te különb vagy, hiszen neked az van a másiknak meg más!

Bizony Isten olyat adhatott neki, ami belőled hiányzik vagy kevés van, ellenben benne túlcsordul. Miért? Mert okkal van nála képesség. Azért van, hogy szolgáljunk egymás felé. Meddig? Amíg olyanokká válunk mint Krisztus!

Ef 4,13Meddig fog tartani ez az építés? Addig, amíg mindannyian ugyanúgy fogunk hinni, amíg ugyanúgy megismerjük az Isten Fiát, amíg mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani. 

Mindenki egy rész egy testben, és senki nem mondhatja azt, hogy azért mert én szem vagyok és látok, te kisebb vagy mert nem látsz! Ő meg kéz és tapinthat, érezhet amit viszont te nem tudsz.

És amúgy is. Szolgálja a szem a kezet és fordítva stb, így lesz a test egészen teljes.

Az életben is így van. Bármilyen közösségben vagy, pici vagy nagy, ha Isten szerint jár, az öt alap elhívási területet megtalálod, de legalábbis Isten feltámasztja ezeket a területeket, mert Isten így teszi teljessé a testet, a templomot amelyek mi vagyunk és a mi közösségünk . Ha nincsen jelen, akkor az adott közösség még nem teljes és hiányos, bizonyos területek hiányt szenvednek. 

Ef 4,11-12Igen, ő az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek.

Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra - hogy ezáltal felépítsék és megerősítsék a Krisztus „Testét”.

A jó hír az, hogy Isten mindenkinek adott ajándékot, mindenkit elhívott szolgálatra, és bele is helyez minket abba, ha követjük Jézust!

Ef 4,16A „Test” pedig egészen Krisztustól függ. Õ kapcsolja, és tartja össze annak részeit. Ahogyan minden egyes „testrész” a saját feladatát végzi, úgy növekszik, épül és erősödik az isteni szeretet által az egész „Test”.

Barátod Jézus? Mennyire?

Barátod Jézus? Hogyan éled meg? Hallottad, és tudod? Vagy barátként meg is tapasztalod?

Ő valóban a barátod, szeretne lenni, ez csak rajtad múlik! Mert tudd meg, hogy melletted van, ha igazán akarod, méghozzá érezhető módon!

Mostanában együtt biciklizünk hazafelé a munkámból és beszélgetünk egymással.
-Imádkozom e, úgy értem? Nem.
A mi nap, mondtam Jézusnak , hogy nagyon szeretnék Vele beszélgetni, mivel komolyan gondoltam ő komolyan vett. Végig velem volt hazafelé, igen, bukósiskaban, biciklin ülve. Énekeltem neki új dalt. Ami a szívemben volt, azt énekeltem ki. Ránéztem és láttam, hogy tetszik Neki, sőt énekelte velem együtt, mint amikor te is énekelsz egy először hallott dalt.
És akkor elakadt a szövegem, erre mondta, hogy halleluját énekeljek!
Elkezdtem halleluját énekelni és erő volt a szövegben, Jézusnak meg nagyon tetszett. Pont úgy, mikor egy barátodnak teszed ő meg élvezi, rajongással hallgatja a te új "dallam menetedet".
Volt már úgy is, hogy kb edzőként volt mellettem, és bizony megmondta mikor gyorsítsak vagy pihenjek, mikor nyomjuk meg az adott útszakaszt, vagy mikor lassítsak. Tudod mi volt a végeredmény? Jelentősen gyorsabban értem célba, mint előtte a saját magam bármikor!

Ő mindent jobban tud nálad, és az Igazi barát segít neked abban amiben éppen vagy, legyen az bármi!
Mosogatás? Szerelés? Főzés, kertészkedés, excel függvény írása, előadás tartása, új dal tanulása ? Ő Mindenben jobb nálad és mint barátod kikérheted a véleményét!
Éld meg, hogy Ő egy személyes Isten aki a barátod vagy barátnőd, edződ vagy éppen mentorod, ha szükséged van rá!

Mikulás Krampusza

       Itt a Mikulás ünnepe vagy szokása és gondoltam megosztom veletek eme viccesre és jókedvűre simított horror mesét veletek.

Hogyan is volt a Mikulás? A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, aLycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. 

A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről . Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. 

A püspök legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt fekete krampuszok (valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik. 

A Mikulás közben világszerte globalizálódott és itt is az amerikai hatás érvényesült. 

          Az angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.

De térjünk ki a legrosszabb részére, a Mikulást kísérő krampuszokra, akik a legvilágibb megfogalmazásban is ördögök, démonok akik rémisztgetik a gyerekeket. 

Nézzünk ennek is utána.

Ez az ördög vagy démon formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A német Krampus szó a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, a figurát egyes területeken Krampeln néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz alakja minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori kultuszok szellemeinek testet öltője, démon formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása. A jóságos ajándékosztó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rosszaság és a büntetésosztó megformálására is. A keresztény néphagyomány következtében a jóságos Mikulás mellett a gonosz krampusz, az ördöggel azonosult. Stájerországban ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampuszfelvonulást rendeznek. A fiatalok ilyenkor mesealakoknak, krampusznak öltöznek, álarcot öltenek, bekormozzák az arcukat, testüket és láncot csörgetve végigjárják a házakat. Mostanában december 1-jén van a legnagyobb krampuszfelvonulás Ausztriában, Schladmingban (Stájerország). Ekkor körülbelül 500 krampusz tűnik fel.

Mikulás-járás főleg a Dunántúlon, Csallóközben, Ipoly mentén szokás. A rituálé szerint szalmába burkolt Mikulás és az ördögök, a krampuszok ijesztgetik, ami aztán vidám szórakozássá alakul.

Mindezekből jól látható, hogy mennyire borzalmas ezzel játszani, hogy mennyire a Sátán hatalma alatt áll a világ, és csak akkor szabadulhatunk tőle és ismerhetjük fel a rejtett kapcsolatokat a Sötétség és a  világ között, ha Istenhez ragaszkodunk szívből és a Szent Szellemel járunk. 

Bizony tanítsuk meg a gyermekeinket a jóra, szakítsuk őket ki az évezredes sátánimádásból, a pogány rítusok mézes mázossá alakított csapdáiból, mert mindezek a halálra visznek és a gyermekeinket már a pici korukban rabjaivá akarják tenni. Rajtunk, keresztény szülőkön, óriási felelősség van, mi vagyunk a felelősök felettük.

Egyházasdi?

             A próféták mindhiába küzdöttek azért, hogy Izraelt visszatérítsék Istenhez. Amikor azonban Péter pünkösdkor Szent Szellemmel telve prédikált, azonnal háromezer ember megtért az Úrhoz. Szent Szellem nélkül a kereszténység lefokozódik a vallás szintjére, amely semmivel sem hatékonyabb, mint az Ószövetség rendszere volt, sem pedig az Ige szolgái nem erőteljesebbek azoknál, akik a Szent Szellem kora előtt szolgálták Istent. Jézus azt mondta: 

„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok” (ApCsel 1,8). 

E nélkül a mennyei erő nélkül csak egy elvilágiasodott, névleges, racionális és ártalmatlan vallást gyakorolunk. A misztikus merengésnek semmi köze az Újszövetség dinamizmusához. A passzív elmélkedés buddhistáknak való, nem keresztényeknek. A kereszténység csak „egyházasdi”, míg a Szent Szellem át nem veszi az irányítást. 

Reinhard Bonnke

Isten szólt, hogy navigáljak

           Ma is tekertem biciklivel haza és iparkodtam, mert munka után jó lett volna már a családommal lenni. Már egészen közel voltam, kertek alatt jártam, viszonylag sötétben, mikor az egyik sötét sarkon megláttam egy férfit és egy kislányt. A férfi mintha papírt tartott volna és bámulta volna, de ez csak egy pillantás volt. Bekanyarodtam és iparkodtam tovább.


Hazafelé megint csak dicsőítettem és próbáltam minél jobban Istenre figyelni. Amint elhaladtam mellettük és megtettem úgy 100 métert, erős késztetést éreztem, sőt Isten hangját, hogy menjek vissza. És megint, mire megadtam magam és teljesen szokatlanul lelassulva, családot későbbre hagyva visszaindultam.
A férfi és a kislány még mindig ott álltak a sötétben. Odahajtottam hozzájuk.
-Segíthetek? kérdeztem. A férfi nagyon örült, mert láthatóan fogalma sem volt, merre van. És ekkor meglepett. Egy gyülekezetet kerestek. Pont arra felé? Nincs ott semmi. Mint kiderül, a gyülekezet a 10. kerületben volt a város másik oldalán, míg ők a sötétben, teljesen rossz helyen botorkáltak.
Véletlen? Vagy pont jó helyen, pont azért, hogy Isten használjon?


Nagyon feltöltött, hogy isteni inditatásra fordultam vissza a cél előtt és keresztényeknek tudtam célt mutatni. Halleluja!