Meghallgatott Segélykiáltás 2.

Futottam, futottunk a házba a fiammal Mátéval, hogy amennyire csak lehet hideg vízbe tegyük sérült kezét, lábát. Ez hosszú percekig tartott, addigra a család többi tagja is aktivizalódott, ki a rémült és ordító babákkal bíbelődött, más meg próbált saját tudása szerint mentő ötletekkel segíteni.
De hogyan tovább? Most hosszú az út Pestig és amúgy is, melyik kórházba menjünk? Az idő is sürgetett főképpen a keze miatt. Szinte biztosnak láttam a maradandó jelleget vagy rosszabbat. Ekkor tájt csúszott ki az első imának nem mondható nyöszörgés a számból, amely inkább segélykiáltás volt, de többre nem futotta. Próbáltuk hideg rongyban tartani a sérült lábát, kezet, mert a fájdalom nagy volt és érthetően nem bírta traumát.
Ekkor tudtam meg, hogy egy csoport már ima támogatást nyújt, kiált Istenhez megoldásért.
Mentőt hívtam, jobbnak láttam és bíztam a gyors kiszállásban, ami soknak tűnt végülis, de mégsem volt az.

Nagyon korszerű, gyermekbarát, alapítványi rohamkocsi érkezett, akiknek előzetesen adtam az adóm 1%át. Rövidesen megérkeztek a kórházba
Az út alatt angyali segítsége volt Máténak, elaludt.  Mint kiderült  a közbenjáró imaharcosok angyalt láttak a kocsi körül intézkedni. Nekem picit később sikerült a kórházba érnem autóval, utasokkal.
Az első csoda, hogy nem tartottak bent, hazamehettünk.
Ezután naponta jártunk a kórházba kötés cserére, és mindannyiszor kisebb altatásban részesítették Mátét a seb mélysége miatt, ami neki és nekünk is megterhelő volt. Összes szabim ráment, majd Anyósom és sógornőm felügyelt az otthon marad leányzóra.

Sajnos a keze nem nagyon akart gyógyulni így felvetült a bőr transzplantáció, ettől és következményeitől nagyon aggódtunk, így Klárival ima harcba és böjtölésbe kezdtünk. Sok álmatlan éjszakát éltünk meg közösen a rémálmok gyötrése miatt, és csak remélni tudtuk, hogy nem marad súlyos, de egyáltalán bármilyen lelki károsodás sem Mátén...

Hetek teltek el, az ima hatására a sebek gyógyulásnak indultak és már nem kellett naponta kórházba járni ami jót tett a léleknek. Az ima hatására kegyelemből, mindössze  néhány napja tudjuk azt, hogy nem kell a műtét, hálát adunk ezért folyamatosan, ez a legnagyobb csoda.
A kötést is a héten elhagyhatjuk, ez egy újabb csoda.

A Windows Phone-telefonomról küldtem

Meghallagatott segélykiáltás 1.

Szép nyári napként kezdődött, de életem legrosszabb napjává alakult.

Délutánra hivatalosak voltunk a család többi tagjával együtt sütögetésre öcsémékhez, így bepakoltunk, elkészültünk és elindultunk apám kocsijával. A helyszín nem messze Budapestről, egy domb tetején rejtőző családi ház volt, ahova most először volt ennyi vendég hivatalos, hiszen nem régen volt beköltözés.

Minden jónak indult. A gyerekek homokoztak és csúszdáztak, autóztak és rohangáltak, a nagyobbak fára másztak.
Lassan szóba került a sütögetés így elkészítettük a tűzrakó helyet, nyársakat és magát a tűzrevalót is.

Sütögettünk. Mindenkinek megvolt a széke, deszkája ahová ülhet, harapni valója, és a tűz is kellemesen égett, néhány hekyen csupán parázslott.
Emlékszem, Máténak éppen magyaráztam, hogy milyen meleg és forró, hogy tilos közel menni, mert nagy baj lehet, messzebbről kell nézni... Az első találkozása volt a nyílt tűzzel. Eközben a szokásos dolgok történtek, sütögettünk gyerekek mászkáltak biztonságos távolságban, Máté a nagymama mellett ült kisszékében közel a tűzhöz.
Azt még láttam mikor Máté itatós poharával feláll és megkerüli a nagymamát, de azt már se nem én sem más nem tudja mitől botolhatott meg Ennyire, egyáltalán miért kerülhetett Ennyire közel a tűzhöz.
Utólag ezernyi variáció, megannyi vádaskodás és kérdés keringett fejünkben, de Isten csillapodásra ösztönzött, amúgy is volt mit megoldani és feldolgozni.

Hatalmas, fájó visítást hallatszott fel. Odakaptam a fejem és borzasztó látvány égett mindmáig a retinámba. Kisfiam félig  a tűzben, félig benne.. nagymama és másik oldalról öcsém próbálják kiemelni, de nem megy nekik, ösztönösen utánakapva annyira volt elég, hogy nem feküdt bele, de bele lógott. A pillanat töredéke alatt ugrottam fel és habár mindössze kettő méterre lehettem, mégis, az a 2-3mp borszasztó kínokat jelentett kettő és fél éves kisfiamnak ahogyan a tűz leégeti kezén és lábán a felső és középső bőr réteget.

A pillanatban mindenki lefagyott. Én ugrottam. Kikaptam és rögtön bevillant a vödör víz három méterre amit a tűznek szántunk, most mégis az azonnali beavatkozásra lett rendelve. Másodpercek. Mégis volt idő arra, hogy lássam a rongyosra égett pici ujjakat, sebesült részeket, és csak remélni tudtam,hogy máshol nem égett meg, amit nem vettem észre, vagy nem égett bele a póló vagy nadrág. Az egész vödör víz volt az első elsősegély.
Ezen másodpercek alatt feleségem is kétségbeesetten próbált megszabadulni a kendőben pihenő nyolc hónapos Lizától, hogy a lehető leggyorsabban segítségére legyen fiúnknak. Az Ő arcán a riadalom, kétségbeés és sajnálat mélységes érzései vetültek ki.
Miért pont ő, miért ez, miért így, miért ennyire..? Keringett bennem, miközben azonnali megoldást kerestünk a vészhelyzetben. Az égésnél minden első másodperc, perc számít igazán...  Folyt.köv.

A Windows Phone-telefonomról küldtem

Kimondott szó

Ha beteg vagy, ha depis vagy, ha gázul érzed körülményeidet..

Gondold át, hogy miként beszélsz.
Ne tegyél ostoba kijelentéseket, ne bomlassz, hanem  bátoríts, építs, jó dolgokat jelents ki mikor beszélsz.

Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van! Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske! 
Bizony, a nyelv is olyan veszélyes, mint a tűz! Testrészeink közül a nyelvünkkel, vagyis a beszédünkkel tudjuk a legnagyobb bajt okozni, és a legsúlyosabb gonoszságokat elkövetni. Beszédünkkel tönkre tehetjük egész testünket és életünket. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.
Jak 3,5-6

A Windows Phone-telefonomról küldtem

Hirtelen, egészen sűrű, sötétséget éreztem

Egy barátom mesélte, amikor a "szellemek megítélésének ajándékáról" beszéltünk, a Szent Szellem ajándékáról, a mennyei felszerelésről, amit azért kapunk, hogy munkánkat megfelelően tudjuk végezni:

"Egyetemre jártam, és a vallásismereti kurzus egyik vendég előadójára vártunk a teremben. Kérdeztem, ki lesz az előadó, de legtöbben nem ismerték. Mindenkiben várakozás volt. Ekkor, hirtelen, egészen sűrű, sötétséget éreztem. Emberileg megmagyarázhatatlan volt. De biztosan tudtam, hogy itt most a sötétség jelent meg. Nagyon erőteljesen.

És ekkor belépett egy nő. Nem volt visszataszító, semmi nem látszott rajta kívülről, ami feltűnést keltett volna. Megkérdeztem a többieket, ki ő? Ő az előadó. És Isten azonnal szólt, hogy kezdjek imádkozni. Éreztem, egyértelműen, hogy az ellenség jelent meg, és ártani akar. Rögtön nyelveken kezdtem imádkozni belül.
Ez az előadó 7 éven át, Mongóliában, sátorról-sátorra járt, és a sámán-jelenséget kutatta. A hallgatók érdeklődéssel hallgatták volna, "végre valami izgalmas", de én teljesen egyértelműen éreztem, tudtam belülről, itt a sötétség ereje nyilvánul meg, és rendíthetetlenül imádkoztam tovább, nyelveken. Éreztem, itt van ez a 2-300 fiatal, teljesen felkészületlenül az ördög dolgaira, és nyitottan a kíváncsiság miatt - a felelősség hatalmas.

Ott ültem, és imádkoztam. És akkor történt valami, ami egyértelműen az Úr munkája volt. Ahogy imádkoztam ott, titokban, nyelveken, a Szent Szellem által, az előadónő fejfájásról kezdett panaszkodni. "Még nem volt ilyen" - mondta, és abbahagyta az előadást. "Én nem értem ezt, de nem tudom folytatni." És elengedte az évfolyamot."

Eddig tartott a beszámoló, és ez bennem szorosan összekapcsolódott azzal, amit az előző nap az imádság fegyveréről mondtam. Az Úr akarja, hogy Evangéliuma előretörjön. Akarja, hogy védve légy a sötétség erejétől, és lelepleződjön előtted, amikor a sátán akar aktivitást kifejteni. Nem félelem szellemét kaptad, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak Szellemét. Amikor imádkozol, ez a kedves Szent Szellem veszi a fegyvereket, veszi az ajándékokat, és kijelentés, vezetés útján, irányba állít téged, bevon a harcba, és azt végzi el, amit te, vagy én, magunk erejéből, soha nem tudnánk megtenni.

Uram, köszönöm Neked, köszönöm, hogy "kicsiben és nagyban", a Te munkádat végezzük, benne vagyunk, és a Te jó gondolatod, terved, megvalósul általunk. Szeretnénk ezt, meg akarjuk látni, és nem akarunk semmit annyira, mint ezt. Ámen.

"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmának erejében." (Ef 6,10.)