Menekülj Istenhez

Az ószövetségi időkben, ha valaki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit, az elhunyt családjának joga volt a vérbosszúra. Isten ezért elrendelte, hogy három-három menedékváros legyen a Jordán folyó mindkét partján, így bárhol is élt valaki az országban, eljuthatott arra a helyre, ahol Isten kegyelmét és védelmét megkaphatta.
Ha odamenekült, és elmondta történetét a város vezetőinek, azoknak kötelességük volt őt befogadni. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy a városon belül kellett maradni a főpap haláláig.
A főpap halála után a menekült szabadon hazatérhetett családjához, és visszakapott mindent, amit elveszített.
Felismered a lelki párhuzamot?

Jézus Krisztust a Szentírás hitvallásunk főpapjának nevezi (ld. Zsidók 3:1). Ha hozzá menekülsz, csak annyit kell tenned, hogy bevallod bűneidet. Ha megteszed ezt a hitbeli lépést, bocsánatot nyersz, Isten új teremtésként tekint rád, és védelmét biztosítja számodra. Ahogyan a vérbosszút követelő rokon nem léphetett a menedékvárosba, a sátán sem tud áthatolni Jézus vérének védelmi vonalán, és nem tud ártani neked.

Amikor Jézus így kiáltott fel a kereszten: „Elvégeztetett!" (János 19:30), azzal minden – a bölcsőtől a koporsóig elkövetett – bűnödért megfizette az árat. És mivel főpapod, Krisztus meghalt, majd feltámadt, te is szabaddá lettél, és visszakaphatsz mindent, amit a bűn hatalma miatt elvesztettél az életben.

Egy szerző ezt így fogalmazta meg: „Ha Isten és köztünk ezer lépés távolság lenne, ő megtenne értünk kilencszázkilencvenkilencet – de az utolsó lépést ránk hagyná. A döntés a miénk." Ma tehát menekülj Istenhez!

Mai Ige

Szeretetet az első

Mivel Isten természetének lényege a szeretet, akkor hasonlítunk hozzá legjobban, ha mi is szeretjük embertársainkat.

Pál azt írja: „ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1Korinthus 13:3).

Márpedig a szeretetet nem lehet megtanulni és gyakorolni elszigeteltségben. Emberek között kell lenni hozzá – bosszantó, gyarló, követelődző és frusztrált emberek között. Néha úgy viselkedünk, mintha a kapcsolatokat valahogy bele kellene szorítanunk időbeosztásunkba. Azt szoktuk mondani, hogy időt szánunk vagy időt szakítunk másokra.
Jézus két rövid mondatban összegezte, mi a legfontosabb: „Szeresd az Urat, a te Istenedet" és „Szeresd felebarátodat" (ld. Máté 22:37-40).

Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok!
Az élet lényege, hogy megtanuljunk szeretni – Istent és embereket. Ha az életből kivonjuk a szeretetet, mindig nullát kapunk eredményül!
Teréz anya mondta: „Nem az számít, mit teszel, hanem, hogy mennyi szeretettel teszed."
A szeretet a titka annak, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk hátra. Életünk utolsó perceiben mind felismerjük, hogy az élet valójában a kapcsolatokról szól. Az a bölcsesség, ha ezt az igazságot mihamarabb megtanuljuk.

Ne várj addig, míg már túl késő rájönni.