"Mi Őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk azért, hogy Krisztus által minden embert teljességre juttassunk." Kol.1.28

"He is the one we proclaim, admonishing and teaching everyone with all wisdom, so that we may present everyone fully mature in Christ." Col.1,28

2015. március 4., szerda

Menekülj Istenhez

Az ószövetségi időkben, ha valaki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit, az elhunyt családjának joga volt a vérbosszúra. Isten ezért elrendelte, hogy három-három menedékváros legyen a Jordán folyó mindkét partján, így bárhol is élt valaki az országban, eljuthatott arra a helyre, ahol Isten kegyelmét és védelmét megkaphatta.
Ha odamenekült, és elmondta történetét a város vezetőinek, azoknak kötelességük volt őt befogadni. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy a városon belül kellett maradni a főpap haláláig.
A főpap halála után a menekült szabadon hazatérhetett családjához, és visszakapott mindent, amit elveszített.
Felismered a lelki párhuzamot?

Jézus Krisztust a Szentírás hitvallásunk főpapjának nevezi (ld. Zsidók 3:1). Ha hozzá menekülsz, csak annyit kell tenned, hogy bevallod bűneidet. Ha megteszed ezt a hitbeli lépést, bocsánatot nyersz, Isten új teremtésként tekint rád, és védelmét biztosítja számodra. Ahogyan a vérbosszút követelő rokon nem léphetett a menedékvárosba, a sátán sem tud áthatolni Jézus vérének védelmi vonalán, és nem tud ártani neked.

Amikor Jézus így kiáltott fel a kereszten: „Elvégeztetett!" (János 19:30), azzal minden – a bölcsőtől a koporsóig elkövetett – bűnödért megfizette az árat. És mivel főpapod, Krisztus meghalt, majd feltámadt, te is szabaddá lettél, és visszakaphatsz mindent, amit a bűn hatalma miatt elvesztettél az életben.

Egy szerző ezt így fogalmazta meg: „Ha Isten és köztünk ezer lépés távolság lenne, ő megtenne értünk kilencszázkilencvenkilencet – de az utolsó lépést ránk hagyná. A döntés a miénk." Ma tehát menekülj Istenhez!

Mai Ige

2015. március 1., vasárnap

Szeretetet az első

Mivel Isten természetének lényege a szeretet, akkor hasonlítunk hozzá legjobban, ha mi is szeretjük embertársainkat.

Pál azt írja: „ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1Korinthus 13:3).

Márpedig a szeretetet nem lehet megtanulni és gyakorolni elszigeteltségben. Emberek között kell lenni hozzá – bosszantó, gyarló, követelődző és frusztrált emberek között. Néha úgy viselkedünk, mintha a kapcsolatokat valahogy bele kellene szorítanunk időbeosztásunkba. Azt szoktuk mondani, hogy időt szánunk vagy időt szakítunk másokra.
Jézus két rövid mondatban összegezte, mi a legfontosabb: „Szeresd az Urat, a te Istenedet" és „Szeresd felebarátodat" (ld. Máté 22:37-40).

Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok!
Az élet lényege, hogy megtanuljunk szeretni – Istent és embereket. Ha az életből kivonjuk a szeretetet, mindig nullát kapunk eredményül!
Teréz anya mondta: „Nem az számít, mit teszel, hanem, hogy mennyi szeretettel teszed."
A szeretet a titka annak, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk hátra. Életünk utolsó perceiben mind felismerjük, hogy az élet valójában a kapcsolatokról szól. Az a bölcsesség, ha ezt az igazságot mihamarabb megtanuljuk.

Ne várj addig, míg már túl késő rájönni.