Isten szólt, hogy navigáljak

           Ma is tekertem biciklivel haza és iparkodtam, mert munka után jó lett volna már a családommal lenni. Már egészen közel voltam, kertek alatt jártam, viszonylag sötétben, mikor az egyik sötét sarkon megláttam egy férfit és egy kislányt. A férfi mintha papírt tartott volna és bámulta volna, de ez csak egy pillantás volt. Bekanyarodtam és iparkodtam tovább.


Hazafelé megint csak dicsőítettem és próbáltam minél jobban Istenre figyelni. Amint elhaladtam mellettük és megtettem úgy 100 métert, erős késztetést éreztem, sőt Isten hangját, hogy menjek vissza. És megint, mire megadtam magam és teljesen szokatlanul lelassulva, családot későbbre hagyva visszaindultam.
A férfi és a kislány még mindig ott álltak a sötétben. Odahajtottam hozzájuk.
-Segíthetek? kérdeztem. A férfi nagyon örült, mert láthatóan fogalma sem volt, merre van. És ekkor meglepett. Egy gyülekezetet kerestek. Pont arra felé? Nincs ott semmi. Mint kiderül, a gyülekezet a 10. kerületben volt a város másik oldalán, míg ők a sötétben, teljesen rossz helyen botorkáltak.
Véletlen? Vagy pont jó helyen, pont azért, hogy Isten használjon?


Nagyon feltöltött, hogy isteni inditatásra fordultam vissza a cél előtt és keresztényeknek tudtam célt mutatni. Halleluja!