Kezdjetek el Mennyei módon gondolkodni, és használd amid van!

Kezdjetek el Mennyei módon gondolkodni!

Mk 6,37. „Ő pedig felelvén, mondta nekik: Adjatok nekik ti enniük. És mondták neki: Elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nekik?”

               Van egy helyzet. Sok-sok ember éhes. Azt mondja az Úr Jézus – „adjatok nekik Ti enniük”. Igencsak lehetetlen feladat. Nagyon nagy feladat.

A tanítványok nem tudtak mennyei módon gondolkodni. Csak testi módon. „Kétszáz dénár” – „Ennyi embernek, ennyi kenyeret… kamion kellene hozzá. És mennyi boltban, mennyi kenyeret kellene ehhez felhajtani. Lehetetlen helyzet.”

És ez elé a helyzet elé az Úr Jézus, maga állította a tanítványokat. Nem azért, hogy érezzék, milyen kicsik, s Ő milyen nagy – hanem hogy KEZDJENEK EL mennyei módon gondolkodni. Kezdjék el saját lehetőségeiket másként látni. Kezdjenek el saját képességeikről másként gondolkodni.

De nem ment a tanítványoknak, csak ilyen földi módon tudtak gondolkodni. Végül az Úr Jézus maga cselekedett, és megszaporította a kenyeret.

Ami a legfontosabb: a kenyér önmagában szaporodásképtelen. Nem szaporodik. A sózott hal sem. Ha megeszik, elfogy.

Mi ilyenekkel vagyunk körülvéve.

Elfogynak a dolgok. Problémák között érezzük magunkat.

De Isten meg akarja mutatni, hogy másként kell, gondolkodjunk. Az öt kenyér, MIKÖZBEN HASZNÁLTÁK, (megtörte, odaadta), KEZDETT EL SZAPORODNI. Miközben használták, elkezdett szaporodni. SZAPORODÁSKÉPESSÉ vált.

A mennyei ember kezében a szaporodásképtelen dolgok szaporodásképesek lesznek. Megszaporodnak.

               Ahogy a gyógyulás is. Új sejtekre van szükség? Hálát adsz Istenednek, meggyógyított téged, elveszi a betegséget, betölti egészséggel a testedet.

Az Úr Jézus ez után felmegy imádkozni a hegyre. A tanítványokat bekényszeríti a hajóba. Ha engedelmesek akarnak lenni, megteszik. Meg is teszik, de nagy vihar keletkezik. Nem jutnak előre.

Ez azért különleges, mert az Úr Jézus, maga kényszerítette bele a hajóba őket. Mégis olyan helyzetbe jutnak, amiben majdnem odavesznek. Isten hozta őket ilyen helyzetbe. Azt akarja, hogy megpróbálják a lehetetlent? Igen. Sikerült a tanítványoknak? 

Nem. Bajlódtak. Kétségbe voltak esve.

S ekkor jött feléjük Jézus Krisztus a vízen. Amikor meglátták, megrémültek.

Mk 6,51. „Ekkor bement hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak.”

Mindezek felett úgy álmélkodtak, mintha ez elérhetetlen dolog lenne – ami nagy baj.

Miért?

Mk 6,52. „Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük MEG VOLT KEMÉNYEDVE.”

Kemény volt a szívük annak elhívésére, hogy ők erre képesek lennének. Kemény a szívük az elhívésre, a hitre, az Isteni dolgokban való járásra. Nagy baj ez.

Jézus Krisztus mindig olyan helyzetbe fog vinni, ahol a hitünket kell megmozgatnunk. Bele kell lépni a lehetetlen dolgokba, és lehetségessé tenni. Ahogy az Úr Jézus tette. Mint amikor lecsendesítette a vihart, és azt mondta nekik: „hol van a ti hitetek”? Elvárta volna tőlük, hogy megtegyék.

Ez lett volna a feladatuk.

Megszidta őket, hol van a hitük.

Tehát – nagyon komolyan meg kell vizsgáld magadat, nem kemény-e a szíved.

Hitetlen gonosz szív.

Amik körül vesznek, a problémáknál és helyzeteknél, jajgatsz, vagy úgy gondolod, hogy maguk alá gyűrnek a dolgok, és nem hitet gyakorolsz a helyzeten. Nem tudod azt mondani, hogy „ugorj a tengerbe” – a hegynek.

Ha ezt nem tudjuk használni, kemény, hitetlen a szíved.

               Új dimenzióban kell, lásd magadat, hogy megértsd, hogy Jézus Krisztus erre akar megtanítani. Amikor azt vallod meg, hogy „nem tudod” („nem vagy képes rá”), kemény, hitetlen, gonosz szíved van.

Mondd ki – meg tudod csinálni. Szíved teljességével állj oda mellé, hogy meg tudod csinálni. És jön a csoda!

K.GY