„Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok!" (Jeremiás 1:17)
Szégyelled magad az indulásod miatt? Jeremiás is így volt vele. Könyvét azzal kezdi, hogy felsorolja származását, és a környezetében élő jó és rossz embereket. Tudod mit?
Mindannyian olyan géneket örököltünk, melyek nem éppen tökéletesek. Vegyes csomag vagyunk. Mit kellene hát tennünk? Tanuljunk azoktól, akik rosszul csinálták, és kövessük azokat, akik jól csinálták. Fedezd fel, milyen céllal helyezett Isten erre a földre, és töltsd be azt! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább a következő futónak.
Arra törekedj, hogy jól érj célba, és hallhasd: „Jól van, jó és hű szolgám!" Vigyázz arra, mit mondasz! Kimondott szavaid nemcsak másokra vannak hatással, de rád is!
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy az életkora nem megfelelő, Isten azt mondta: „Ne mondd, hogy fiatal vagy!" Amikor amiatt panaszkodott, hogy ő nem egy szónoki tehetség, Isten azt mondta: „Ne mondd ezt!" Amikor látta, hogy mekkora az ellenállás, térdei megremegtek, de Isten azt mondta: „Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az Úr." (Jeremiás 1:17-19).
„… ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9)
Azok az emberek, akiket Isten elhív, először általában felkészületlennek, bizonytalannak érzik magukat. Sőt, ha valamire nagy lelkesen azt mondod: „Nem gond, Uram, ezzel simán megbirkózom", arra valószínűleg nem ő hívott el. „De annyi hibát követtem már el!" – mondod. Igen, mindenki elesik, a győztesek azok közül kerülnek ki, akik újra felállnak.
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24).
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy benne nincs meg sem a hozzáértés sem a kellő önbizalom a feladathoz, Isten azt mondta neki, amit nekünk is mond: 1) Nem a saját felhatalmazásodból mész. „… menj, ahova csak küldelek" (Jeremiás 1:7). Téged ki küld, ki támogat, ki tart fenn? Isten! Mi másra lenne még szükséged? 2) Nem a saját üzenetedet kell hirdetned.
„… hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jeremiás 1:7).
Ne ess kétségbe, ne köss kompromisszumot, ne magyarázkodj, ne mentegetőzz! Csak mondd, amit Isten rád bízott, a többit majd ő elvégzi:
„… mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem" (Jeremiás 1:12).
3) Ha Isten megérintett, azzal alkalmassá lettél.
„Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9).
Légy önmagad – úgysem lehetsz senki más! Nem az vagy, akinek mások mondanak, az vagy, akinek Isten mond! Ezért képes vagy arra, amiről Isten azt mondta, hogy képes vagy rá. Érts egyet vele!
Szégyelled magad az indulásod miatt? Jeremiás is így volt vele. Könyvét azzal kezdi, hogy felsorolja származását, és a környezetében élő jó és rossz embereket. Tudod mit?
Mindannyian olyan géneket örököltünk, melyek nem éppen tökéletesek. Vegyes csomag vagyunk. Mit kellene hát tennünk? Tanuljunk azoktól, akik rosszul csinálták, és kövessük azokat, akik jól csinálták. Fedezd fel, milyen céllal helyezett Isten erre a földre, és töltsd be azt! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább a következő futónak.
Arra törekedj, hogy jól érj célba, és hallhasd: „Jól van, jó és hű szolgám!" Vigyázz arra, mit mondasz! Kimondott szavaid nemcsak másokra vannak hatással, de rád is!
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy az életkora nem megfelelő, Isten azt mondta: „Ne mondd, hogy fiatal vagy!" Amikor amiatt panaszkodott, hogy ő nem egy szónoki tehetség, Isten azt mondta: „Ne mondd ezt!" Amikor látta, hogy mekkora az ellenállás, térdei megremegtek, de Isten azt mondta: „Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az Úr." (Jeremiás 1:17-19).
„… ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9)
Azok az emberek, akiket Isten elhív, először általában felkészületlennek, bizonytalannak érzik magukat. Sőt, ha valamire nagy lelkesen azt mondod: „Nem gond, Uram, ezzel simán megbirkózom", arra valószínűleg nem ő hívott el. „De annyi hibát követtem már el!" – mondod. Igen, mindenki elesik, a győztesek azok közül kerülnek ki, akik újra felállnak.
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24).
Amikor Jeremiás azt mondta Istennek, hogy benne nincs meg sem a hozzáértés sem a kellő önbizalom a feladathoz, Isten azt mondta neki, amit nekünk is mond: 1) Nem a saját felhatalmazásodból mész. „… menj, ahova csak küldelek" (Jeremiás 1:7). Téged ki küld, ki támogat, ki tart fenn? Isten! Mi másra lenne még szükséged? 2) Nem a saját üzenetedet kell hirdetned.
„… hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jeremiás 1:7).
Ne ess kétségbe, ne köss kompromisszumot, ne magyarázkodj, ne mentegetőzz! Csak mondd, amit Isten rád bízott, a többit majd ő elvégzi:
„… mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem" (Jeremiás 1:12).
3) Ha Isten megérintett, azzal alkalmassá lettél.
„Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jeremiás 1:9).
Légy önmagad – úgysem lehetsz senki más! Nem az vagy, akinek mások mondanak, az vagy, akinek Isten mond! Ezért képes vagy arra, amiről Isten azt mondta, hogy képes vagy rá. Érts egyet vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése