Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás.
Amikor látjuk egymást, vagy amikor távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.
Ezt szeretné Isten.
De mi történik akkor, ha ezt a „várakozást" felcserélem – kimondva vagy kimondatlanul – „elvárásra"?
Ebben a pillanatban már be is lépett a törvény [szabályok]a kapcsolatunkba. Most már azt várom el tőled, hogy olyan teljesítményt nyújts, ami kielégíti az elvárásaimat. Élő barátságunk gyorsan lezüllik szabályokból és követelményekből álló halott dologgá.
Többé már nem rólad és rólam szól, hanem arról, hogy mit kell a barátoknak
tenniük, vagy mi a felelőssége egy jó barátnak..."
Ez a szöges ellentetje annak amit Isten szeretne veled megélni.
Neked milyen a kapcsolatod van Vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése