Néhány napja jöttem haza Amszterdamból, üzleti úton voltam. Ezeken az utakon minden költségemet fizeti a cég néhány szabály alapján, ha tudok róla számlát felmutatni.
A reptérről hazafelé tartó taxi utam majdnem 5 számjegyűre gyűlt, viszont a számla mint utólag kiderült nem volt megfelelő a könyvelésnél. Ez azt jelentette, hogy ki kell fizetnem. Nekünk ez nagy és jelentős összeg, amit csak így nem engedhetünk meg kidobni az ablakon, főleg, hogy jelentős és kiadásos dologra készülünk a következő hónapokban.
A reptérről hazafelé tartó taxi utam majdnem 5 számjegyűre gyűlt, viszont a számla mint utólag kiderült nem volt megfelelő a könyvelésnél. Ez azt jelentette, hogy ki kell fizetnem. Nekünk ez nagy és jelentős összeg, amit csak így nem engedhetünk meg kidobni az ablakon, főleg, hogy jelentős és kiadásos dologra készülünk a következő hónapokban.
Aggódalmamban azt találtam ki, hogy felkutatom a taxist. Bár elég sok infót megszereztem róla, mégis semmit sem tudtam felmutatni azon az oldalon, hogy kapcsolatba léphessek vele. Folyton nem működő eredményekbe ütköztem. Készségesen próbáltak segíteni taxis szövetségek és klubbok, de eredménytelenül.
Mikor minden próbálkozásom kudarcba fulladt és igazán elveszettnek éreztem az ügyemet, nagyon őszintén Istenhez fordultam kegyelemért. Sajnos csak ekkor és nem előbb. De talán mégis így volt a jobb. Nem voltam erős, csalódtam. Kiben? Magamban az ügy sikertelenségén keseregtem, mikor elhatároztam, hogy megpróbálok Isten jelenlétében nyugalmat találni és Rá bízni az egészet, főleg, hogy már nem maradt semmim az ügy érdekében. Miközben így mentem az utcán egy látást kaptam az Úrtól. Ebben nagy vízet láttam, amin egy parányi fa csónak hánykoldótt. A csónakban egy ember ült, ez én voltam. Ahogyan láttam ezt a képet észrevettem, hogy a nagy víz az én problémám nagysága aminek azt én látom. A csónakban és kívül lapátok voltak, mindegyik lapátra egy internetes megoldási kisérletem volt írva, amelyek sorra kudarcot vallottak, a lapátok is elúsztak vagy használhatatlanná váltak. A kép azt mutatta, hogy a csónakban ülő ember arcát a kezébe engedi reménytelenül, és Isten dicsőségét keresi nyugalomért. Egyszercsak egy fénynyaláb sugárzott rá a felhőkből, mint amikor rés nyílik a felhőn, és átsüt a nap. Ez Isten dicsősége és szeretete volt, amely ebben az esetben a Remény sugara volt.
Nem értettem, hogy miként lehetséges az egész végén az, hogy Isten reményt ad és bizakodást, mikor mindenhol kudarcot vallottam és a hivatalok sem tudtak segíteni, csak olyannal, hogy vegyek feketén 10% ért számlát. Én ezt nem akartam, inkább a veszteség -mondtam Istennek.. Néhány óra múlva jött egy levél az egyik taxis szövetség elnökéltől, hogy sikerült felkutatni a sofőrt, és megadták a számát is. Még aznap felhívtam, és ő arról biztosított, hogy megoldjuk egyszerűen a dolgot. Másnap már a helyes számla volt a kezemben és a cégem is elfogadta!
Mi ebből a tanúlságom? Az, hogy hitetlen voltam, és nem Istenhez fohászkodtam mérgemben, csak mikor már minden reménytelen volt. Csak ebben a helyzetben tudtam, voltam képes Istenhez fordulni olyan őszintén, hogy Őt meghallhassam. Az emberi agy gátoló tényező, amely szennyezet mindenfajta bűntől! Nem hiába, hogy Isten akkor tud hozzánk beszélni a leginkább, amikor elménk becsődöl, vagy álmodunk éjjel, mikor számunkra az agyunk alszik.
Csak Jézusra nézz, próbálj mindig a jelenlétében lenni, és elsőként az Ő utasítását követni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése