Vajon a mindennapok szükségszerűen harcokkal járnak vagy csak "szent" célokért lehet/kell harcolni? Hogyan lehetséges a világban úgy szentségben lenni, hogy az ember folyton csak csalárdságok, szúrkálódások, stresszelő főnökök és határidős munkák közepette tölti élete nagy részét?
Hányszor érezzük úgy, hogy nagyok ezek a hullámhegyek, és intézzük az kérést Isten felé, "-Istenem, annyira szeretnék több türelemmel rendelkezni, nyugodtabb lenni, mikor a völgyben vagyok!"
Bizony, talán nem egyedül vagyok az ilyen mindennapos harcokban, hanem sokunkkal esik ez meg naponta.
Éppen ezért fontos az, hogy naponként vegyük fel a keresztet, naponként beszélgessünk Istennel, hogy megállhassunk azon a gonosz napon, órában! Erőt és bölcsességet Ő tud adni, Lelkének jelenléte fokozott nyugalmat, szelídséget ad szívünkbe!
"Mert ami az Istentől született legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." 1János 5,4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése