"Mi Őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk azért, hogy Krisztus által minden embert teljességre juttassunk." Kol.1.28

"He is the one we proclaim, admonishing and teaching everyone with all wisdom, so that we may present everyone fully mature in Christ." Col.1,28

2013. december 3., kedd

Szent Karácsony?


       Ismét szezon van, ismét díszbe borulnak a városok és a családi fészkek. Ismét ajándékozunk és igyekszünk szeretteinket elkápráztatni, lenyűgözni. Vannak keresztények akik azt mondják, hogy ők nem fog se fát állítani, sem pedig ajándékozni mert szerintük ez pogány szokás, míg mások pedig pont ennek ellenkezőjét állítják. Megosztó téma, no de akkor nézzük az alapokat a Biblia tükrében. -Teljesség igénye nélkül.-

       A karácsony szó a régi kracsun, karcun szláv szavakból ered a téli és nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. Egy 1267 es Kassai kódex alapján a régi magyarok sólyomröptetést végeztek ebben az időszakban. Nem  tisztázott a szó származása, de az jól látható, hogy amennyi nép, annyi szokás volt ebben az időben és valamennyit hasonló néven illettek. A történelme számunkra viszont sokkal érdekesebb.

       Az ókori Rómában december 17-25 között tartották a földművelés nagy ünnepét, aminek Szaturnusz volt (szaturnáliák) az istensége, illetve a Napistenség születésnapja (i.sz. 274 után csak). Ezeket nagy vígassággal, karneválozással ünnepelték és az ajándékozás, örökzölddel való díszítés is jelen volt. Az örökzöldek tisztelete a germán, római, egyiptomi és kelta hagyományokban is jelen volt. Miután a kereszténység államvallásá vált Jézus születését is hivatalos ünneppé nyilvánították. Ezt a 4. századtól kezdték ünnepelni, január 6-án. 325-ben került ált december 25-re az első nikiai zsinat döntése után. Jézus születésének ünnepe mégis december 25-ére tették, mivel a római birodalom két korábbi állavallásának ünnepe is ekkor volt. Összevonták. Kb. mint a manapság is tapasztalható Télapó és Karácsony összeolvadása. Az első itáliai naptárt, amelyben a december 25-i dátum már hivatalos keresztény ünnepként jelöltek 354-ben adták ki. A karácsonyfa állítás csak a 16. században alakult ki a reformáció után. Az addigi templomi liturgikus ünnepek kezdtek az emberek házaiba is beköltözni, és a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezték otthon is gyakorolni. Maga a fa állítása az evangélikus vallású Németországban alakult ki először. A 19. századra terjedt el Euróbán és az Újvilágba.

        A keresztény ünnep lényege, hogy Jézus megszületett. A keresztények sosem a dátumot ünnepelték, hanem azt, ami történt. Krisztus megszületését! Ezért nincsen sem a dátumnak, sem a formáknak vagy kellékeknek jelentősége. Lényeg, hogy az ünnep jól kifejezze mi történt.  A Biblila nem tiltja, hogy bármilyen napot megünnepelj, azonban nem szabad másoktól elvárni, hogy ünnepeljen, mert akkor már könnyen törvénykezésbe eshetünk. Amúgy is a Bibliában számtalan ünnepről lehet olvasni. Krisztus születéséről megemlékezni nem bűn, ahogyan az sem, ha valaki nem ünnepli, de mást csak ezért vagy azért megítélni viszont már bűn.

„Az egyik ember bizonyos napokat fontosabbnak tart, mint a többit. Mások viszont mindet egyformának gondolják. De mind a kettõ legyen meggyõzõdve a saját felfogásának helyességérõl. Aki különbséget tesz a napok között, az Úr tiszteletére teszi. Aki megeszik mindenféle ételt, az is az Úrért teszi, hiszen hálát ad Istennek, amikor eszik. Aki viszont bizonyos ételeket soha nem eszik, az is az Úrért teszi, és õ is hálát ad Istennek. Igen, mi mind az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg a maga akaratából. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úrhoz tartozunk. Hiszen Krisztus azért halt meg, és azért támadt fel, hogy uralkodjon mind a halottak, mind az élõk felett. Te viszont hogy mered elítélni vagy megvetni a testvéredet? Hiszen mindannyian oda fogunk állni az ítélõ Isten elé! Ahogyan az Írás mondja: „Mindenki térdet fog hajtani elõttem, és mindenki nyilvánosan ki fogja mondani, hogy én vagyok az Isten, ez olyan biztos, mint ahogy élek, mondja az Úr. Tehát mindenki külön-külön fog saját magáról felelni Istennek.” Róm. 14,5-12

 „Ezért ne engedjétek, hogy bárki is elítéljen benneteket amiatt, hogy mit esztek, vagy isztok, vagy a zsidó vallási ünnepekkel kapcsolatban. Ilyenek például az Újhold ünnepe, vagy a Szombat ünnepe. Mindezek a vallási ünnepek és szokások csak árnyékai a közeledõ valódi dolgoknak. De a valóságos dolgok Jézus Krisztusban vannak.” Kol.2,16-17

          A Bibliában található örökzöld utalások másról szólnak mint a Karácsony. Az Ószövetségben a kánaániták termékenységünnepén zöld lombú, buja fák alatt csaptak rituális orgiákat, azonban a fákat eltüzelték, hogy süthessenek rajta. A Jeremiás 10,3-ban a bálványok megfaragására szánt fakivágásokról beszél, de a fa ágait levágták, törzsét figurává faragták és istenként imádták, tehát megint csak nincs köze a Karácsonyhoz.

Igen, a Karácsony mára már kommersz lett, amit sokan okkal párhuzamba állítanak a pénköltési lázzal, kötelező jópofizással, fák tömeges kivágással, karácsonyi idegességgel, presztízs ajándékokkal stb. azonban az ünnep eredeti üzenete még mindig ugyanaz. Isten az aki megajándékozott bennünket Jézussal, az ő küldetésével a Földön. Tehát akinek van üdvössége, szeretete Jézus által annak azt tovább kell adnia mindenkinek. A legtöbb ember a világon tudja, hogy a Karácsony a szeretetről szól, még a nem hívők is, ezért  különleges alkalom arra, hogy Isten szeretetéről szeretettel bizonyságot tegyünk másoknak.

          Mivel a Karácsony alapvetően nem pogány szokásokból alakult ki (csak az örökzöld és ezen ünnepen történő ajándékozás az), hanem különálló keresztény ünnepből ami mindig is Jézus születéséről szólt, ezért aki továbbra is Jézus születéséről megemlékezve ünnepel, annak egészen biztosan nem kell tartania Isten haragjától. Az ókori pogány szokásokkal (és nem tartalmakkal!) sajnos, nem sajnos az évezredek alatt összefort, de önmagában sem az ajándékozás sem pedig a karácsonyfa állítás (amely sosem volt pogány szokás) nem bűn, ha mögötte tiszta és egyszerű szándék áll: kifejezni a szeretet, örömet okozni a szeretettnek és kicsit szebbé tenni a hétköznapokban ezt a napot, amikor pedig Jézus megszületett, hogy aztán értünk meghallhasson.

Egy biztos továbbra is. Ha Jézust követed és hiszel benne örök életed van! Isten a szíveket vizsgálja és adta a Szent Szellemet aki jelez, ha valami nem tiszta. Minden kijelentést vizsgáljatok meg a Biblia tükrében! Nem kárhozol el, csak mert ajándékozni kétezer éve is pogány ritus volt, és ma is megtennéd. Ajándékozni jó, jobb adni mint kapni, örömre derít, melengeti a szívet. A keleti bölcsek (tudósok) is ajándékot vittek Jézusnak (akinek Istennel járó szülei sem tiltakoztak és ellenkeztek a gesztus miatt).

források:

http://hu.wikipedia.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése